buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 22, csütörtök
Menyhért és Mirjam napja





















Évfordulók:
1920: Ray Bradbury születése (Waukegan)
1958: Roger Martin du Gard halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Hűséges Ruszlán


2007.11.30

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Georgij Vlagyimov (1931–2003) nem tartozik manapság a Magyarországon divatos orosz szerzők közé, pontosabban szólva, a nevét is alig ismerik. Annak ellenére, hogy immáron másodszor jelenteti meg az Európa Könyvkiadó legismertebb könyvét, a Hűséges Ruszlánt (az első magyar kiadás az Egy őrkutya története címet viselte), igen kevés kritikai megnyilatkozást váltott ki. Érdemben eddig csupán Kántor Péter elemezte a regényt (Iván Gyenyiszovicstól a Hűséges Ruszlánig. Holmi, 1990/3). Pedig Vlagyimov könyve a 20. század második felének egyik legjobb orosz kisregénye. S nemcsak azért, mert az ún. „lágerirodalom” egyik korai remeke, hanem azért is, mert a 20. századi orosz irodalomban leginkább ebben a könyvben folytatódik tovább megkapó természetességgel a tolsztoji és csehovi lélektani realizmus hagyománya.

Georgij Vlagyimov 1953-ban végezte el a Leningrádi Egyetem jogi fakultását. Pályája az „olvadás” időszakában indul, első művében a szovjet irodalomban hagyományos termelési regényt igyekszik a saját képére és hasonlatosságára formálni: Az igazi érc (1961) című regényében a termelési téma csupán háttér az egyén és közösség tragédiával végződő konfliktusának kibontásához. A Hűséges Ruszlánt 1964-ben írta meg, először szamizdatban terjedt, majd külföldön adta ki 1975-ben a Granyi folyóirat, az író hazájában, Oroszországban pedig csak 1989-ben jelenhetett meg. Vlagyimov 1969-ben fejezte be a Három perc hallgatás című regényét, melyben egy halászhajó legénységének élete, erkölcsi dilemmáik alkotják a történetet. A regény még megjelenhetett folytatásokban a Novij mir folyóiratban, de könyv alakban csak nyugaton publikálták. Közben Vlagyimov 1977-ben kilép a Szovjet Írók Szövetségéből és elvállalja az Amnesty International moszkvai részlegének vezetését, minek következtében megfigyelik és üldözik. Következő műve, a Ne is törődjön vele, Maestro! című novella, amely üldöztetésének története, már eleve külföldön jelenik meg. Vlagyimov 1983-ban emigrál a Német Szövetségi Köztársaságba, ahol először a Granyi szerkesztője lesz, de két év után, az emigránsok marakodása miatt lemond tisztségéről. Utolsó nagy művét, A tábornok és hadserege című regényt, melyben a második világháborúban a Vörös Hadsereg ellen harcoló Vlaszov tábornok orosz hadifoglyokból álló hadtestének történetét tárja fel, 1997-ben adták ki Oroszországban és Booker-díjjal jutalmazták.

A Hűséges Ruszlán az orosz irodalomban tipológiailag beleillik azon állattörténet-példázatok sorába, mint például Tolsztoj híres műve, az Egy ló története, vagy Csehov novellája, a Kastanka. Az író a szenvedő állatnak paradox módon emberi tudatot és érzelmeket kölcsönöz, sőt mélyebb, bonyolultabb lelkiséget, mint a hétköznapok közönyébe belefeledkezett embereknek. Vlagyimov kisregényében Ruszlán, az őrkutya a Kötelesség, a Hűség és a Szolgálat erényeinek megtestesítője. Az ő prizmáján keresztül látjuk az eseményeket, az ő „elmélkedései”, „bizonyosságai-kétségei” által nyer betekintést az olvasó a lágerlét mindennapjaiba, a Ruszlán számára ideális világba, ahol a tökéletesen idomított őrkutyáknak ki van jelölve a tevékenységi körük, egyetlen érzelem tölti be őket, a Gazda iránti feltétlen szeretet, ám ha hibát követnek el, velük is ugyanúgy végeznek, mint a rabokkal. Ezt a rendet zavarja meg egy, a kutya számára váratlan esemény, a láger felszámolása. Ruszlánt nem öli meg imádott gazdája, hanem szabadon engedi: a kutya a szabadságot nem tudja „értelmezni”, képtelen arra, hogy a megváltozott körülményekhez alkalmazkodjék, így nem marad más számára, minthogy arra várjon, idővel jobbra fordulnak a dolgok, minden visszazökken a régi, „normális” kerékvágásba.

Ezért Ruszlán minden nap kimegy a vasútállomásra, várja a fogolyszállítmányt, és csalódottan tapasztalja, hogy nem érkezik meg. Fizikailag is szenved, éhezik, mert a lágerkutyák arra vannak idomítva, hogy idegen kézből ne fogadjanak el eleséget. Ám büszkesége nem törik meg, noha a többi kutya már talált magának gazdát a faluban. Ruszlán komolyabban veszi az őt körülvevő széthullást, mint az emberek. Végül, miután szeretett gazdája, kegyetlenül gúnyolódva felette kiadja az útját, talál magának egy neki való feladatot: egy volt fogolyhoz, Elnyűtthöz szegődik, őt őrzi, de gazdájának nem fogadja el. Vlagyimov kisregényének emberszereplői sem tudnak mit kezdeni a hirtelen jött „szabadsággal”. A lágerőrnek fogalma sincs róla, hogy mit kezdjen új életével, a volt fogoly a vodka rabja, képtelen arra, hogy elutazzon megaláztatása, fogsága színhelyéről. Vlagyimov, még Szolzsenyicin Gulagja és Salamov Kolimája előtt a zónát, a lágervilágot jelképesen kozmikus méretűnek láttatja: „Szegény földgolyónk (…) felszínén nem volt egyetlen talpalatnyi hely sem olyan, ahol valaki nem őrzött volna valakit. Ahol ezek a rabok azoknak a raboknak a segítségével ne őrizték volna amazokat a rabokat és önmagukat is a kék szabadság egyetlen halálosan veszélyes, fölösleges kortyától”.

Ebben az értelemben a Hűséges Ruszlán filozófiai példázat is. A rabság olyannyira eltorzítja a lelket és szellemet, hogy eltűnik még a szabadság emlékezete is, veszélyes, értelmezhetetlen, sőt abszurd kategóriává válik. A kisregény tragikus végkifejlettel zárul. Fiatal komszomolisták érkeznek az állomásra, hogy a láger helyén cellulóz- és papírkombinátot építsenek fel. A lágerkutyák újból összegyűlnek, hogy kísérjék a menetoszlopot, azt hiszik, újból Szolgálatot teljesítenek. Rátámadnak a fiatalokra, akik végül Ruszlánt is agyonverik.

A hűséges Ruszlán, aki mindhalálig a Szolgálatnak élt, torz mivolta ellenére, tulajdonképpen áldozat. Vlagyimov kisregényében az állatparabola arra figyelmeztet, hogy a rabság önkéntes elfogadása a legveszélyesebb dolog. Ruszlán, aki tökéletes csavar a gépezetben, teljesen lemondott az individuális létről. Könnyen eszünkbe juthat róla a kommunizmus idején mintának és példának tekintett embertípus, aki egész személyiségét az Ügy és az Eszme szolgálatába állítja, és kész akár meghalni is érte. A Hűséges Ruszlán a vakhit példázataként lélektani szempontból hitelesen fejti fel a totalitarizmus egyik legkegyetlenebb ismérvének lényegét, az ember megfosztatását a szabad akarattól. Andrej Szinyavszkij, az ismert disszidens író, aki egy irodalmi per következtében hosszú éveken át szintén lágerfogoly volt, Vlagyimov kisregénye kutyafigurájában a szovjet irodalomban megkövetelt „pozitív hős” megvalósulását látja. Vlagyimov regényéből azonban hiányzik a parodisztikus elem. A Hűséges Ruszlán olvasása katartikus élmény, s méltán tekinthető a 20. századi lágerirodalom egyik legfontosabb alkotásának.

Georgij Vlagyimov: Hűséges Ruszlán
Ford.: Árvay János
Európa Kiadó, 2007
212 oldal, 2300 Ft

Szőke Katalin

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu