buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Tudomány és katarzis


2006.03.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Úgy emlékszem, Radnóti Miklóst mindig szerettem. A szocialista, antifasiszta irodalom részeként oktatták nekem (is), József Attila „kisebb testvéreként”, de nem ez volt a lényeg. Arca, az arc mögül fölsejlő lénye, verseinek tónusa olyan távolian éteri, mégis meghitten emberközeli melegséget, mértéktartást, mértéktudatot, a tépett sorson is áttetsző harmóniát – avagy legyőzhetetlen jóságot – sugallt felém, ami menten megfogott. Nemcsak engem, a verseket amúgy rühellő társaimat is – ezt jól tudom.

Sorai észrevétlenül bújtak a fejembe szinte, az „oly korban éltem én e földön…” kezdetű töredékét három-négy április negyedikei ünnepségen is elfújtam talán, s ha a Nem tudhatom… jut eszembe, elszorul a torkom azóta is. Nem e vers – s nem e költészet – miatt lettem irodalmár-féle, de kísér észrevétlenül, valahogy úgy, mint Móricz szívének legkedvesebb története, a Légy jó mindhalálig is, amiről nem írtam s nem beszéltem még soha – ahogy Radnótiról sem. Mások sem beszéltek – az egyetemen például semmit sem hallottam róla én. Érzelmesnek, túlcsordulónak, a szövegközpontú teóriák demonstrálására alkalmatlannak vélték s vélik-e ezt az „irodalmon kívüli” tények megvetésével valóban nehezen befogadható versvilágot a „szakemberek”, én nem tudom, de hogy Radnóti Miklós – akár a Pilinszky emlegette, a nagy drámák mélyén csendben guruló vasgolyó – van, létezik bennünk, ebben biztos vagyok, legföljebb illetlennek – „tudományon túli” érzelmeink s közös védtelenségünk nyílt beismerésének? – véljük őszintén szóba hozni az egészet.

Radnótival – tisztelet a kivételnek – a honi „szakma” is mostohán bánt tehát, ez a vastag s egyben nagyon szép kötet már ezért is örömet hozhat mindenkinek. Van ugyan hiányérzetem – igen kevés, s ez is a történeti háttér fölfejtésének néholi „egyhúrúságára”, no meg a költő, a korra nézvést jogos, de tán túlzottan sokszor (így „áthallásra” alkalmasan) hangsúlyozott baloldaliságára vonatkozik inkább –, ám sietek kijelenteni: Ferencz Győző mesteri munkát végzett, sőt annál is többet. A „szakmán” innen és túl való hitet adta vissza. Nagymonográfiába kezdeni – amely életrajz s kortörténet is egyben – jó három-négy évtizede senki se mer ugyanis, az „irodalomelméleti forradalom” magát a történeti rekonstrukció szándékát is hírbe keverte szinte, hogy az „irodalmon kívüli” szempontok emlegetett – olykor érthetetlenül durva – száműzéséről már szó se essék. Ez a – biográfiát, a költői pálya alakulását, annak fogadtatását s egész utóéletét bemutató, meg e munkásság líratörténeti helyét értelmezve kijelölő – „kritikai életrajz” a magyar irodalomtörténet-írás legjobb hagyományaihoz illeszkedik oly módon, hogy az esszéírói tradíció „olvasóbarát” – de egyáltalában nem tudományellenes – követelményeinek is megfelel. Nemcsak a látásmód, a személyes megérintettség szintjén is. E megejtő arányérzékről tanúskodó – önismétlés akad ugyan a szövegben, de tán mindig jókor s jó helyen –, a szerző saját költői tapasztalatát – elsősorban a verselés-technikai és alkotás-lélektani összetevők bemutatásánál – remekül kamatoztató, a kéziratos hagyatékot s Radnóti Miklósné eddig ismeretlen naplóját is feldolgozó monumentális munka a szigorúan tudományos „paradigmán” belül marad mindvégig, ugyanakkor – állítom – „regénynek” is elsőrangú. Itt a legkisebb filológiai tény is emberarcúvá lesz, szinte letehetetlen az egész – mondanám, kár, hogy nyolcszáz oldal elolvasása közben azért aludni is muszáj –, a hatása pedig – most csak a magam nevében beszélhetek – katartikus.

Pontosan úgy, ahogy – ne vallja be, aki nem akarja – Radnóti Miklós sorsa s költészete is az volt és maradt, visszavonhatatlanul. A könyv szakmai erényeit remélhetőleg hosszú tanulmányok sora veszi számba majd (a költőről beszélő majd’ teljes szakirodalmat is értelmezi Ferencz Győző, csak úgy „mellékesen” szinte), most csak annyit, hogy ez a pályakép egy régi babonával is meggyőzően szakít. Radnótit nem a majd két év után – szinte a „lehajló kegyelemről” tanúskodó állapotban – meglelt (pontosan az az öt – s csak az az öt! – vers maradt olvasható, amelyik nem jelent meg addig) bori notesz „tette naggyá” csupán, élet és költészet összefontsága – a költő fölfogásának erre vonatkozó változásával együtt – az egész pályán kimutatható ugyanis. Igazán jelentős versek nemcsak az utolsó esztendő(k)ben születtek, e másfél-két évtizedes folyamat éppen a gyermekkori traumát átélt – s mindezt ideológiai-történelmi traumával fölváltó-tetéző – személyiség tudatos, alkotóként való létezés általi fölépítéséről, önmeghatározásáról szól eszerint, egészen a brutális – mintegy „kódolt” – végkifejletet is költészetté emelő zárlatig. Ez utóbbi mozzanat – a negyedik razglednica igencsak alapos elemzése bizonyítja ezt – nemcsak a biológiai élet, de e versvilág vallomásos-jellegének a végpontja és beteljesedése is lesz tehát, ami után már valóban csak (el)hallgatni lehet. Mindennek a szerző a líratörténeti hátterét – a huszadik századi vallomásos költészet amerikai válfajáról van szó elsősorban – is fölrajzolja persze, hogy Radnóti világképének paradox értékviszonyokra emlékeztető összetevőit e keretben értelmezze aztán. Baloldaliság és katolicizmus, magyarságtudat és a zsidósághoz való viszony látszólagos ellentmondásai nemcsak e költészetben, hanem az inter-pretációban is harmóniává oldódnak, s a személyiség – az életrajzi s a korviszonyok adta traumák ellenében való – megalkotásának, önmeghatározásának olyan modellje magasodik föl, amelyben az áldozattá lett (kényszerített) élet s az életakarat – mint „üzenet” s példa – összeér.

Radnóti nem akart meghalni – ez a Ferencz Győző által meggyőzően cáfolt legenda is sokáig tartotta magát –, sorsa s e sorssal eggyé vált (mert általa lett!) költészet tanúvá éppen ezért lett, lehetett, így e „modell” már végképp egy katolikus – egyetemes – értékdimenzióba tartozik. Az ember sorsa az ártatlan bárányé itt, s e lírán végigvonuló jézusi allúzió is innen, a végpont felől nyeri el értelmét. S e versvilág tematikai, motivikai hálója is nemkülönben, aminek fölfejtése újfent e szakmai – s hadd mondjam, morális! – bravúr eredményei közé tartozik.

Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete
Osiris Kiadó, 2005, 812 oldal
32 oldal képmelléklettel, 4500 Ft

N. Pál József

Osiris Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu