buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 12, csütörtök
Gabriella napja





















Évfordulók:
1821: Gustave Flaubert születése (Rouen)
1928: Csingiz Ajtmatov születése (Seker)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Kultúrák peremén


2006.03.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A magyar nyelven megjelenő új könyveknek egy feltűnően jelentős hányada – verseskötet. Sokan megállapították ezt már, s nem mindig osztatlan örömmel, noha akad köztük sok valóban figyelemreméltó, sőt kiemelkedő alkotás is. Egyik-másiknak már szerzőjük nevét olvasva örülünk, az általuk korábban nyújtott szellemi-költői élményt várva új jelentkezésüktől is. Máskor pedig induló költők köteteiben lapozgatva állunk meg örömteljes meglepetéssel egy-egy képnél, sornál vagy teljes versnél.
 

Néhány héttel ezelőtt a budapesti Műegyetemi Kiadó karácsonyi kiadványai közül hozott el egyet címemre a posta. Verseskötet volt ez is, s már a címével is figyelmet keltett: „Csökönyös szókincscsel”, ez áll az ízléses kis könyv fedőlapján. Örömmel kezdtem el lapozgatását, s ez az öröm nem utolsó sorban annak szólt, hogy pár évnyi huzavona után végre megjelenhetett ez a kötet, alkalmat adva arra, hogy ezzel a figyelemreméltó költészettel olvasók és kritikusok szélesebb rétegei is megismerkedhessenek. Mert ezeket a verseket és Pflanczer István nevét alig-alig ismeri valaki is szülőföldjén, a „kis fecskefészeknyi országban”, vagyis hát Magyarországon. A bennfentes szakmabeliek közül is szinte egyedül Vasy Géza, akihez hónapokkal ezelőtt eljutott már néhány versének kéziratos gyűjteménye. De nevével és egy maréknyi versével én is éppen három évvel ezelőtt találkoztam.

Ebben a közvetítő forrás dr. Bognár Béla volt, az amerikai Wright egyetem szociológia-professzora, a Magyar Tudományos Akadémia frissiben beválasztott tagja, akivel 1952 júniusában együtt érettségiztem a győri Révai Miklós gimnáziumban.

Pflanczer István maga is a szociológia (immár nyugdíjazott) professzora Alba-nyban, New Yorktól mintegy kétszáz kilométerre északra. De Magyarországon született ő is, 1926-ban, Keszthelyen, s hazájából 1949-ben kiindulva Albanyben csak sokéves kacskaringós úttal kötött ki, melynek főbb állomásai Róma, Párizs (a Sorbonne-on folytatott tanulmányok mellett ott vette feleségül az ukrán származású Mártát is), Chicago és Wisconsin voltak. Bevallom, hogy az akadémikus közös barát meleg ajánlása ellenére is némi szkepszissel olvastam erről a sose hallott nevű szociológus költőről, aki ráadásul első verssorait 75 évesen írta le... Ez a szkepszis azonban csak addig tartott, amíg interneten hozzám eljuttatott első versküldeményét el nem olvastam. Mert ezek a versek kétségtelenné tették számomra, hogy itt valóban igazi költőről van szó, bármily későn jelentkezett is nála az a hajlam, hogy gondolatainak, érzéseinek verses formában adjon hangot.

Tulajdonképpen van valami elképesztő és már-már hihetetlen abban, hogy valaki, aki 23 éves fejjel kerül hazáján kívülre, olasz, francia, majd angol nyelvközegben és idegen ajkú feleséggel az oldalán éli le egész felnőtt életét, angol nyelven doktorál, angol nyelven tanít egy amerikai egyetemen, s angolul írja tudományos cikkeit-értekezéseit szociológiai témákról, hetvenöt éves fejjel hirtelen magyarul kezd el verseket írni – éspedig olyan ékes, hibátlan, ízes magyarsággal, amit nem egy magyarországi költőkollégája megirigyelhetne... „Csökönyös szókinccsel / távol a fától / több mint ötven év múltával”, hogy az ő saját szavait idézzem. Példája nyomán óhatatlanul felidéződik bennem Ábrányi Emilnek (1850–1920) még a gimnáziumi évek során tanult Magyar nyelv című versének két felejthetetlen sora:

Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged
Ajkára vőn, többé nem dobhat el!

Külön érdekessége Pflanczer István verseskötetének, ahogyan amerikai életéről ír ezekben a magyar versekben. Azokról a problémákról, amelyekkel az ottani emigráns szembetalálja magát. Itt fogalmazta meg az emigráns sors örök dilemmáját is, mintegy dióhéjba sűrítve: „nem mindig egyszer / két himnuszra hivatkozni egy szuszra”, bár leszögezi azt is, hogy „nekünk szerencsénk van / van itthonunk is meg otthonunk is.” Vagy kissé másképpen formálva lényegében ugyanazt a gondolatot: „Magyar-amerikai itt / amerikai-magyar ott”. A hely szűkössége sajnos nem engedi meg, hogy jobban elmélyedjünk benne és behatóbban boncolgassuk, hogy végül is mi ezekben a versekben az amerikai, s hogy Pflanczer István gondolatai s nem utolsó sorban képei, szófordulatai mennyiben lettek amerikaiak, s hogy ezek a „magyar–amerikai versek”, az amerikai (magyar) élet képei, mit közvetítenek a magyarországi olvasó felé. Jól emlékszem, hogy amikor a Csökönyös szókinccsel elolvasásával elkészültem és a kötetet becsuktam, az az érzés lett úrrá rajtam, hogy Pflanczer István tulajdonképpen hazafelé ír, vagyis nem az emigrációban löknek.

(Ezt látszik megerősíteni az is, hogy tudtommal eddig nem tett komoly kísérletet arra, hogy munkáit az egyébként erősen megcsappanóban lévő emigráns sajtótermékekben jelentesse meg.) Attól azonban óva inteném a költőt, hogy azt várja és remélje: kötetét, sajátos és érdekes verseit, tárt karokkal fogadja majd a hazai közvélemény és kritika. Magyarországon mind általánosabbá kezd válni a közöny az írott szó iránt, a másfajta sorsok és magatartásformák iránt. S ott és akkor, amikor ez nem ideológiai indíttatású, akkor a háttérben bizonyára ott lappang az emberi irigység mérge is az idegenben elért anyagi felemelkedés láttán. S ezen még az se enyhít lényegesen, ha tudják (vagy legalább sejtik), hogy mindez micsoda munkájába, áldozatába, erőkifejtésébe, kínlódásába került éveken-évtizedeken át a „szerencsés” emigránsnak.

A kötet sok verse, különösen az első részben, egy rég elsüllyedt világba vezet bennünket vissza, Keszthelyre, Zalába. Az ott és 1926–49 között látottak, hallottak, megéltek egyre kísérik az azóta eltelt évtizedekben is. Kétségtelenül föllelhető önéletrajzi vonatkozásai arra irányulnak, hogy újraalkossa, újrateremtse a múltat. Saját szavait idézve mintegy „második gyerekkorából” tekint vissza azokra a nagyon is természetesen idillikusaknak tetsző évekre. „Napról-napra botorkál a múltban / itt egy halom mi-lehetett-volna / ott egy árok abból-sem-lett-semmi / füstbe ment tervek csalódás fájdalom”, írja egy helyütt, de számtalan más példát is idézhetnénk a gazdag kötetből. Elképzelhető persze, hogy a hazai olvasóban nem teljesen ugyanolyan gondolatokat ébresztenek ezek a sorok, ezek a versek, mint a hazából kiszakadtakban, mint például történetesen bennem is, aki ugye Pflanczer Istvánhoz hasonlóan időben is, meg földrajzilag is kívülről tekintgetek vissza gyerekkorom világába és hazájába. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy a kötet tagadhatatlan életrajzi vonatkozásai éppenséggel hitelesí-tőleg hatnak a költő mondanivalóira, már csak amiatt is, mivel intenzív szubjektív élmény és átélés nélkül nem is keletkezhet igazi költészet. Ezek a versek pedig tagadhatatlanul írójuk sorsát és életét tükrözik minden szavukkal.

Szeretném még egyszer hangsúlyozni, amire ugyan a fentiekben is többször kitértem már, hogy Pflanczer István versei ötven–hatvan évnyi idegenben leélt élet után is friss, hibátlan anyanyelvi örökségről tanúskodnak, sőt nem ritkán nem várt és nem remélt nyelvi lelemények sorával lepnek meg bennünket. A hazából magával kimentett „csökönyös szókincs” pedig olyan, mesteri könnyedséggel kezelt korszerű szabad ritmusokban kerül kifejeződésre, amely az anyanyelvi közegben háborítatlanul maradt kortárs költők számára is például szolgálhatna.

Pflanczer István: Csökönyös szókinccsel. Magyar-amerikai versek
Műegyetemi Kiadó, Budapest, 2005
VIII/134 oldal

Sulyok Vince
költő, műfordító

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu