buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
13 : 87, avagy: Kettős Cikk


2006.03.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Kettős könyv ez az én legújabb regényem. Forma szerint is. Bár forma szerint formajáték következhetne itt. Így: Ahogy írókat (ne tennék?) nyüstölnek sokszor amagőgök (bocsánat, amatőrök, félamatőrök; én is tudok így, írókám, ahogy te… bár manapság az érvényesülés direktebb útjait keresni a divat!), elküldözik munkáikat, titkon az írót is elküldözik… kezdhetném tehát így, na. Volt nekem egy magát a „Joe Bitofabanter” néven emlegethető amatőr ismerősöm, akinek unokabátyja is eléggé kalandos, sőt, kalandor, sőt, kicsit hibbant fickó volt (általában néha ki nem az, Joe Bitofabanter is az volt), s ennek az unokafivérnek bizonyos torz (de érthető! Szinte minden rajongás torz!) rajongása nyomán Joe Bitofabanter eléggé rázós kalandokba keveredett.

Mivelhogy az ideggyógyintézetből épp ennek előtte „szabadságolták”, feladata volt. Saját magát-lelkét megmenteni azzal, hogy… Tessék, mivel? Hogy naplót vezet, ír, regényt esetleg. Hozzáteszem, máris elterjedt, hogy én, Tandori Dezső lettem volna ideggyógyintézetben, sőt, eddigi Maury-Morny tárgyú könyveim nyomán az is, hogy ez az unokafivér én lettem volna, hát a csudát, nem. Való igaz, hogy Joe Bitofabanter élő figura, vagy… de ez itt egy bűnügyi könyv (is), nem árulhatom el hát törékeny és durva történéseit, Olvasó! Elég az hozzá, hogy Joe Bitofabanter (neve nem bitófát jelent, bár…) kézirata hozzám került, ez a könyv egyik fele. De nem egésze. Mert…

A könyv másik felét aztán, már bocsánat, én csináltam meg. S akkor így ez egy egzisztencialista regény. (Kiváló szaktársnőm felkiáltása: „Ki egzisztencialista ma?!” Persze, ő írta rólam azt a tüneményesen óriási cikket, hogy „az egzisztencialista szent”, vagy mi.) Másrészt szerintem ez ma az egyik „szakágazatban”, A REGÉNY MAGA: Mondom, szakágazatban. Azért is merek említést tenni róla, bár nem könyvemet értékelem, nem is mondatait, esztétikáját stb., képregényszerűségét és egzisztencializmusát, mondom, azért, mert szerintem nincs „a legnagyobb” (író pl.). Ahogy az atlétikában (s nem Ottliktól csaklizom ezt csak) van 100 m, 200 m… 1500 m… 10000 m… síkfutás, vannak gátszámok, dobószámok, ugrószámok, hétpróba, tízpróba, akadály… és mindennek vannak specialistái, akadnak, akik két-három számban is jelentősek…. Így mondom én: bizarr című könyvem, ha az atlétika a hasonlat-alap, a 400 méteres gátfutásban van ma, ismétlem ma, világcsúcsközelben-vagy-azonosságban. Amilyen arrogáns, prepotens és impertinens én, ugye, vagyok, véletlenül (tényleg véletlenül, de mély megfontolás alapján is) az egyik legnagyobb számot választottam ki.

Aki a könyvet nem akarja legalább megtekinteni a boltban stb., az az illető úgyse tudna sokat az ügyről, ha elmondanám, eléggé hajmeresztő dolgok gyors pergésű sora várja az Olvasót. Nem mondok én ilyet. Mi ennek a könyvnek az a mélyebb értelme, amiért érdemes volt megírnom, szenvedélyesen ugyan nem, inkább szenvedvén Joe Bitofabanter amatőrös stílusától, de „élvezvén” borzalmas kalandjait és az egymást érő rémes végkifejleteket? Ennek a könyvnek a mélyebb értelme az, hogy ez a véleményem a világról. Ez, és – ahogy ifjúsági-regény-fordításaimban gyakorta vagyok kénytelen leírni – basszus.

Természetes, hogy pl. a Szomorú vasárnap c. világsikerű nóta, Goethe Werther c. regénye stb. „nyomán” sem lettek normális emberek sorra-rendre öngyilkosok. (Ki normális?! Régi kérdés. Magam sem mondom azt, hogy ez a könyv a kizárólagos véleményem a világról. A 400 gáton (és még több távon, csak ott én is amatőrebben futok) ez. Megszűntem érdeklődni az élet iránt. Olyan kellemetlennek tartom pusztán az én jó tízpróbás mai sorozatomat is. (Egy Magán-Hamlet monológja telnék ki belőle, újság nehezen hozná le; vagy ki tudja.) Ez a 13 : 87 itten egy kalandregény is, egy példa arra, hogy szerintem mi „a” regény; idő benne, hogy szépészeti vagy filozófiai mű legyen, nincs.

De amikor valaki elolvasta (ha valaki is elolvassa!), és saját érvényesülésének, gyötrelmeinek, szenvedélyeinek stb. megannyi gondja mellett még marad ideje, kedve, tehetése, érdeklődése, hogy elgondolkozzék… fennmaradáson és pusztuláson, értelmen és értelmetlenségen, rejtélyen és nyilvánvalóságon… azon, hogyan lehet csupa tulajdonképpen „rossz ember, férfi és nő” történetében mégis valami kis sajgó fájdalmat is érezni, és hogy basszus...! ha tehát valaki egy kicsit elgondolkozik: „Mit is olvastam én?” S ha nem azt nézi, hogy ez a világ nagy eseményeivel, hazánk helyzetével, a pénz romlásával-javulásával, a kórházak és a budapesti utcák állapotával, közszereplő rokon- vagy ellenszenvességével, úszó városokkal és holdbéli telekelőjegyzésekkel hogyan függ össze (mert ebben a könyvben nincs szó ilyenekről! Nincs ilyen viszonylatrendszerem…. A világ iránti érdeklődésem így meg is szűnt, mondom), akkor némi borzongást érezhet talán, és egy kicsit hümmög, vagy mit tudom én. „De még ez sem érdekel.”

Tandori Dezső: 13 : 87
Regény
PolgART Kiadó, 2006
171 oldal, 2999 Ft

Tandori Dezső
költő, műfordító

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu