buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Laczkó poéta tükre


2006.03.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Két tanítványinak, Rhédey Jóskának s Laczónak nő-testvérei, Klárcsa és Katinka, mondhatni, körül röpkedék, mind szíves szelíd galambok; s Klárcsa vőlegé-nyének, Szilassy Józsefnek húga Ágnes is, mind-nyájan versengtek értte, csupa nemes gazdag hajadon, e szegény pap-és varga ivadékért. Derűs csoportozatban éltek, mint márván szobrok ékes kertben, kút körűl, virágok s lombok közepett… Én nagy szerelmem, mit szépíteném, borzasztó önös volt. Verses Tragoediáját, mellynek címe: Nárcisz, vagy a gyilkos önn-szeretet, – más valaki nem is írhatta. Még Sáros-Patakon kezdte költeni, s Rhédeyéknél csiszolgatá, befejezé. Themája: az ifjú Nárcisz ennen magába szerelmes; bár neme fi, szépsége eggyszerre fi is nő is, imádó s elérhetetlen imádott egy személben. Tanács-adója Tiréziász, a ki jánynak született, de férfiúvá át-változék – e valánk mink, Klárcsa, Ágnes meg a többi, legények módján udvarlánk őtet – de hasztalan, mert Nárcisz el-hervad, belé hal a nem tellyesülhető önn-szerelembe. – Így lőn; jól ismeré magát.”
 

Bármennyire is alakoskodik, tudjuk, hogy ez a szöveg nem majd’ harmadfél évszázada íródott, hanem csak harmincegynéhány éve. Weöres Sándor fogalmaz így kitalált költőnője, Lónyay Erzsébet pennájával és szavaival a régen és sokszor elfelejtett „leggörögösebb” (ha van ilyen magyar melléknév) magyar poétáról, „Laczkóró”, Ungvárnémeti Tóth Lászlóról. Ám ha azt mondjuk, sokszor feledé őt az utókor, azt is állítjuk: mindig és újra fel is fedezi. Ami azt jelenti, elő-előveszi, és nemigen tud mit kezdeni vele. Maga az alak talán rejtélyesebb, izgalmasan különállóbb, mint maga a hátrahagyott életmű, amelynek fő darabját éppen Weöres Sándor közli újra, először 1816 után, erősen meghúzva-stilizálva, és éppen ezzel a gesztussal értelmezve is, mindenesetre a maga Psychéjének egészéhez idomítva. És ha a Nárcisz című darabot az utókor nem is igen olvashatta, a közelmúlt irodalombarátja meg mozinézője egy démonian kisszerű, koszladtan zseniális, nyomasztó kóroktól senyvedő és mocsoktól förtelmes figurát lát maga előtt, aki vázalakját az eliziumi mezőkön lengedezteti, Weöres Sándor „regényes” és Bódy Gábor filmes látomásában.

Ungvárnémeti Tóth László darabjának, „tragédiájának”, melynek mottója „vígjátéki”, Arisztophanésztől való…, kirekesztettsége, vagy finomabban mondva, kétes helyzete a magyar irodalmi tudatban természetesnek mondható, ha nem is igazságosnak. Ez a kor már a Bánk bán kora (1815). Mit tud kezdeni Nárcisz végletesen önös, tragikus szubjektivitását, létidegenségét klasszikai kulisszák közt „eldeklamáló” művével egy olyan kor, amelynek emblémája a középkori magyar nagyúr tragikuma, amely százados érvénnyel sugalmazza a közéleti és magánemberi kelepcék mélyen rejlő azonosságát a mindig fenyegetett nemzeti létben? Horváth János, akinek neve sajnálatosan hiányzik az új Nárcisz-kiadás amúgy bravúros értelmező utószavából, plasztikus rajzát adta valaha annak, hogy a magyar irodalomismeret Toldyéktól, majd Gyulaiéktól mind jobban szűkülő folyamatként fogalmazódik meg: magyar nyelvűség, esztétikai érvényesség, nemzeti szempontrendszer. Ennek az észleltnek az igazságát bizonyítja az a tény is, hogy irodalmunkban (zenénkben, képzőművészetünkben) szinte észrevehetetlenül szórványosak azok a művek, amelyek az európai civilizációs lét nagy szubjektív mitológiáit teremtenék újjá. Nincs, vagy alig van nálunk „Hamlet”, „Faust”, „Don Juan”. És nincs, vagy alig van Nár-cisszusz. A magyar romantika heroikus kezdőszakasza, és ezt az egy-két évtizedet a nemzeti irodalmi „kánon” nyitányaként meghatározó utókor csak azt tehette, amit tett: hátrább tolta, a klasszicizmus felé Ungvárnémeti meglehetősen, de azért nem totálisan rokontalan művét, és ezzel érdekesnek, de megkésettnek nyilvánította, igazából kiiktatta az irodalmi köztudatból. Weöres Sándor Nárcisz idézése bizonyos értelemben a kései igazságtételi törekvések egyike, de nyilvánvaló, hogy számára a régi szöveg elsősorban költői „érv” volt: egyrészt a maga kétneműség-egyneműség teóriájához, illetve ellenpontként szolgálhatott Psyché cigányos-vad vitalitásával szemben.

Hermann Zoltán briliáns utószava a megbomlott időrendiség helyreállítását tűzte ki céljául: az európai romantikus létfölfogás közegében értelmezi a művet, a Schlegel-fivérek Nárcisz-koncepcióját látja benne megvalósulni. S nemcsak egyfajta állásfoglalást az „értelmes önzés” és a puszta, „tekintet nélküli önzés” korabeli elméleti vitájában, hanem a romantikus költői szerep allegóriáját is. S érdemes újra idéznünk Horváth Jánost, aki azt írja valahol, hogy a Nárcisz „mesedrámaként Csongor és Tündének… előzményei közé tartozik.” Sokat sejtető megjegyzés, amely az érett magyar romantika ama darabjaihoz közelíti Ungvárnémeti Tóth László darabját, amelyek nem a nagy nemzeti narratíva részeként születtek. (Ide vehetjük Madách Férfi és nő című korai Heraklész-tragédiáját, amely – miként az Ungvárnémeti-féle Nárcisz – nem klasszicista-klasszicizáló mű, hanem elementárisan romantikus, az antikvitás romantikus recepciójának, a személyességnek szinte a dilettantizmusig szenvedélyes megnyilvánulása – és az önmagamhoz való jog érvényességének kinyilvánítása.)

A mai olvasó, forgatva ezt az elegánsan szerény küllemű, fakszimile-utánzatú, a tudományos igényeknek is eleget tevő kötetet, olvasva ezt a majd’ kétszáz éves drámai művet, amely épp a mai „olvasatokban” válhatik kuriózitásból érvényes irodalommá, aligha tudja hárítani a kérdést: mikor íródik meg az a magyar irodalomtörténet, amely az erőszakosan egymás alá meg fölé rendelt „kánonok” bizonygatása helyett azt tartaná céljának, hogy az irodalmi mentalitás és ízlés gazdag teljességét mutassa be.

Ungvárnémeti Tóth László: Nárcisz vagy a’ gyilkos önn-szeretet
Közreadja Hermann Zoltán
Ráció Kiadó, Budapest, 2005
119 oldal, 1800 Ft

Alexa Károly

Ráció Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu