buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Üzlet és minőség
Gábor Anikóval és Balázs Istvánnal beszélget Nádor Tamás


2006.03.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az Animus Kiadó Szerb Antal utcai, télen is napsütéses irodájában találkozunk. Rend, világosság, célszerűség –, akik itt dolgoznak, bizonyára tudják, mit akarnak, s nem kedvelik maguk körül a fölösleget. Az ólombetűt itt már az antikvitások közé sorolják. Ám kényelmesen ülünk és régimódian beszélgetünk, ez mégis azt sugallja: az elektronikus galaxist is ember teremtette, nem lehet tehát személytelen. Kivált itt nem, hiszen e könyves család ifjakhoz szóló köteteket szerkeszt és publikál. Akik – bárhogy beszéljenek, viselkedjenek is – manapság ugyanúgy igénylik az animációt, mint eleik. De persze más szavakkal, máshogyan – nyelvükön kell csak érteni. És tudván tudni: a legkorszerűbb könyvnek is – ha egyáltalán könyvnek nevezhető –: veleje animus, tehát: lélek.
 

• Legyünk régimódiak: kezdjük az elején. Tehát: a Gábor–Balázs házaspár milyen előzmények után jutott egymáshoz, majd a kiadóalapítás gondolatáig, megvalósításáig?

Gábor Anikó: Mohácson születtem, ott is serdültem, érettségiztem. Befelé forduló kamaszlány voltam, gyerekolvasmányaim valahogy kimaradtak. Tizenhat évesen olvastam az első könyvet, s mindjárt Kerouac Úton című regényét; másodjára pedig Salinger Zabhegyezőjét. Húszéves korom óta vagyok könyves, voltaképp akkortájt kezdtem igazán olvasni. Nyolc esztendeig dolgoztam bolti eladóként a budapesti Központi Antikváriumban. Ott már „magához szippantott” a betűvilág, a határtalan lehetőségek világát láttam bennük. Valóban katartikus élmény volt, hogy régiségek és ritkaságok sokaságával, csak pult alól, vagy még onnan sem árusítható irodalmi kincsekkel találkozhattam. Olvasóvá és könyvessé érésem időszaka lett ez. Onnan kerültem a nyolcvanas évek végén az Állami Könyvterjesztő Vállalat beszerzési osztályára. Új kollégáim foglalkoztak a régi, nagy állami cégekkel, az akkor egyre-másra alakuló kis kiadókat, az úgynevezett „vegyes”-t osztották énrám. Érdekes, tanulságos munka volt. (S el ne feledjem: időközben magyar–könyvtár szakot végeztem főiskolán, s tanultam könyvtárosságot stb.) Így került hozzám a Magyar Világ Kiadó (egyebek közt Faludy György köteteinek gondozója), ahol akkor István dolgozott. Évekig csak munkakapcsolat volt köztünk, aztán egyszer csak megkeresett magántermészetű kéréssel, érdeklődéssel is.

Balázs István: Én viszont kiskoromtól sokat olvastam. Törzshelyem volt a híres, pesti, Liszt Ferenc téri gyerekkönyvtár. Talán akkoriban nyílt meg, amikor még a Kertész utcai általános iskolába jártam. Végigolvastam ott – sok egyéb közt – Jókait, Mikszáthot, Móriczot. (Nosztalgiából Jókait nemrég újra elővettem, s nem csalódtam.) Gimnazistaként a magyartanár kedvence voltam, ám akkor még a biológia jobban érdekelt. Így aztán egyszer csak ott találtam magam a TTK biológia–kémia szakán. Azt el is végeztem, középiskolai tanári diplomát szereztem. De már egyetemistaként újságoknak írogattam, riportom jelent meg az ÉS-ben. S ötödéves koromra – sok hezitálás után rájöttem – ha a reál vargabetű nem volt is hiábavaló –: pályát tévesztettem. 1974-ben a Magyar Hírek című laphoz kerültem gyakornokként, s végigjárva a szakmai grádicsokat, végül főszerkesztő lettem. Aztán – 1990-től 1992-ig a Jovánovics Miklós szerkesztette Mérték című irodalmi „kéthetilap” interjúrovatát vezettem. Próbálkoztam még idegenforgalmi kiadványokkal, de ezek tönkrementek. Jött a Magyar Világ, s ennek révén a találkozásunk Anikóval. Úgy, ahogyan a feleségem elmesélte.

• Jöjjön akkor a neheze: esküvő, kiadóalapítás, szereposztás. Kié volt az ötlet, s mi volt a szándék: egzisztenciális kényszer, vagy közös szellemi elhatározás is?

G. A.: Egy évig dolgoztam még az egyik magánkönyvkiadónak. Így hirtelenében belecsöppentem a vállalkozói létbe. Aztán egyszer csak eszembe ötlött valami. Pontosan emlékszem (még a mobil előtti időszámítás lévén): egy Arany János utcai telefonfülkéből hívtam fel a férjemet. S azt mondtam neki: – István, anynyi ostoba ember készít könyvet, nem is értem, hogy mi miért nem... Amire ő tüstént így felelt: – Csináljunk mi is, vágjunk bele. Ne izgasd magad, vállalom... Volt egy kis biztonsági tartalékunk, de semmi egyebünk. Tehát a kiadóalapítás számunkra akkor valóban üzleti kérdés volt.

B. I.: Sorra szűntek meg az említett lapok, amelyeknél dolgoztam, s Anikó állása is amolyan „ma van, ki tudja, holnap lesz-e” munkának látszott. Tehát kifejezetten egzisztenciális okunk volt arra, hogy ebbe belekezdjünk. Úgy gondoltuk: feleségemnek nagy kereskedelmi gyakorlata, tágas kapcsolatrendszere van a könyves világban, ismeri a vásárlói szokásokat, ízlést is, én pedig szerkesztői rutinomat, szövegismeretemet (nagy szóval élve: olvasottságomat) vihetem apportként a tervezett vállalkozásba. A kettő házasításával – gondoltunk – lehet kiadót alapítani. S hangozzék bármily szépen, nem tagadom: nem gondoltunk a magyar irodalom megváltására. Egyszerűen: eladható könyveket akartunk készíteni, piacra vinni.

G. A.: 1991 decemberében jegyezték be cégünket, 1992 tavaszán jelent meg az első könyvünk. Az antikváriumban megismertem a magyar könyvkiadás és kere-skedelem múltját, jelenét, teljes skáláját, a stílusirányzatokat, műfajokat, mai szóval élve: a trendeket, és persze sok külföldi kötettel is találkoztam. Vizuális alkat vagyok, megmaradt emlékezetemben az első kiadások képe éppúgy, mint más érdekességeké. Kiadónk alapításakor eszembe ötlött egy ezernyolcszázas években kiadott olasz nyelvtani összefoglaló; címlapján valaki, akinek a fejébe tölcséren töltik a tudást. Erre emlékezve – meg arra, hogy a múlt századfordulón az Aczél testvérek egzisztenciájukat iskolai kisegítő könyvecskékre alapozták – gondoltam: olyan kis köteteket kellene kiadnunk, amelyek zsebben elférnek, és akár villamoson, metrón is lehet őket olvasni. Így indult Kisokos zsebkönyv sorozatunk az angol nyelvtani összefoglalóval. Nagy sikert aratott. A másodikról, a németről le akartak bennünket beszélni, de az is kitűnően bevált. Ma már ezek és a sorozat további darabjai legkeresettebb termékeink közé tartoznak, rengeteget eladtunk belőlük.

B. I.: Amióta a kiadót létrehoztuk, szemléletünket, gyakorlatunkat ez határozza meg: üzleti szemszögből választjuk ki, hozzuk létre „portékánkat”. S nincs ebben semmi szégyellnivaló, hiszen az eladhatatlan könyvnek, ugye, bármilyen nemes eszmékkel telített is, nincs olvasója. Mi tehát erős empátiával próbáljuk magunkat az olvasó helyébe képzelni. S mivel úgy döntöttünk: elsősorban gyermek- és ifjúsági könyveket bocsátunk közre, a befogadó kicsikre, nagyobbakra és szüleikre egyaránt gondolunk. A siker titka, szerintem, hogy nem szabad megragadni ott: nekünk mi tetszik. Aki nem egyezteti a közönséggel választottjait, mielőtt őket választékába helyezi, nagyot bukhat. Az előzetes egzakt piacfelmérést – megérzésünkkel egyeztetve – nem szabad elhagyni, mellőzni.

• Közhelyesen emlegetik, hogy az Animus a Harry Potter-könyvek kiadója, létét és megmaradását csupán ezeknek köszönheti. De hát sok egyebet is közreadnak. A közönségigényt miképp egyeztetik minőségi kívánalmaikkal, ízlésükkel?

B. I.: A kérdésben kimondatlanul is megfogalmazódik: vannak, akik úgy vélik, J. K. Rowling könyveinek közreadásával olcsó sikert arattunk. Ne marasztaljuk el a sznobériát, és ne is alakoskodjunk: szerencsénk volt, hogy Harry Potter oly korán „elvarázsolt” bennünket. A fanyalgók talán nem gondolnak arra, hogy e merőben racionálisnak látszó – bár gyakran inkább irracionális – világban a serdülők mennyire igénylik a képzelet hatalmát. A gyakori szürkeségben a színes cselekményt, a mindennapi törtetésben az áldozatkészséget, önzetlenséget. S nem utolsósorban: a kiszámítottságban a varázslatosságot, amely a népmeséktől a világ nagy klasszikus regényeiig mozgatója az emberi szívnek és elmének. S ne feledjük a humort, amely vitaminja az ifjúságnak, s felnőtteknek is segít megőrizni önmagukban a gyermeket.

G. A.: Számos más könyvünknek is éltető eleme a derű. (Korábban meg is jelentettünk vagy negyven, kifejezetten „humoros” könyvet.) De hát, mivel túlnyomórészt gyermek- és ifjúsági könyveket adunk ki, ez természetes. Ismernünk kell „korunk hőseit”, akikre – függetlenül attól, hogy kicsik-e még, vagy már nagyobbak – az is jellemző, hogy épp olyanok, mint szüleik, nagyszüleik voltak egykoron, meg persze egészen mások. Nagyokat tudnak nevetni, sírni és játszani. Amiként például egy másik kedvelt szerzőnk, a brit Jacqueline Wilson lányszereplői. A Kingston-on-Thames városkában élő hölgy úgy hetven könyvet írt, közülük mi is kiadtunk vagy tizenötöt. Van bennük komolyság, kacagás, szereplés és súgdolódzás, szomorkodás és bolondozás, szeretet, első szerelem. A Szerelmes lányok, a Lányok a pácban, a Jó barátok, a Titkok és annyi más könyv íróját akár a szigetország Janikovszky Évájának is nevezhetjük, annyira ismeri a gyermekek érzéseit, kisebb-nagyobb konfliktusait, alakuló gondolatvilágát. Egyébként Louis Sachar éppennyit tud a fiúkról, a gátlásos, kétbalkezes Davidről, Bradleyről, az osztály réméről, vagy éppen Stanleyről, a szerencse fiáról. Ami az utóbbi jelzőt illeti: nekünk is szerencsénk volt e szerzőkkel...

B. I.: Már csak azért is, mert a sikerre nincs semmiféle előzetes garancia. Pórul is jártunk néhányszor. Indulásunk után nem sokkal kiadtuk például Erich Kästner sokfelé igen kelendő verseskötetét. Nálunk e kaland teljes kudarccal végződött. Igyekeztünk levonni a tanulságokat. Közrejátszhatott a felsülésben, hogy nem találtuk el, milyen „külalak” teheti az ilyen kötetet vonzóvá. Aztán rájöttünk: az sem szavatolja a piacképességet nálunk, ha odahaza a szerző sokszorosan kitüntetett híresség, és hatalmas példányszámban kelnek el művei. Van, ami ilyen ígéretes előjelek ellenére itt eladhatatlan. Elolvasunk hát mindent, s jó alaposan megfontoljuk, megfelel-e a magyar ízlésnek, ami mondjuk, a brit, az amerikai gyerekeknek megfelel. S az ok? A brit iskola például egészen más, mint a miénk, az amerikai ifjúsági könyveket pedig gyakran jellemzi bizonyos túlírtság és cukrosság. Az egyik idegen közeg, a másikat a magyar kamaszgyomor nem veszi be.

G. A.: A magyar gyerekek, fiatalok számára is elsősorban az vonzó, ami mozgósítja érzelmeiket, amiben egészen mai problémáikkal találkozhatnak. (Ezért is oly sok kötetünk szereplői hamar felnőni kényszerülő gyerekek.) Vagy éppen „tegnapiakkal”, hiszen minden olvasó nemzedék kedvelte-kedveli mondjuk a kalandot, az izgalmakat. Anthony Horowitz hőse, a tizennégyéves Alex Rider például így kerül „képbe” közkedvelt tinikrimi sorozatunkban. Racionális magyarázatunk még sincs arra, hogy mikor, melyik könyv kiadását vállaljuk. S valóban meggondoljuk, megbeszéljük a választást, de nemritkán tapasztalatunkhoz intuíciónkat társítjuk. S arra is mindenképp ügyelünk, hogy a kiadandó könyv a maga nemében minőség legyen. És különös figyelemmel gondoskodunk arról, hogy minden kötetünket maximálisan „gondozzuk”. (Egyébként is: mifelénk mintha magasabb fokon állna a szerkesztői kultúra, mint más, igencsak civilizált égtájakon.) S természetesen ügyelünk arra, hogy minden Animus-könyv szép és kézhez állóan kellemes kötésével várja a vásárlót. A tekintetvonzó borító szükségessége a kereskedői egyszeregyhez tartozik.

B. I.: S megint egy másfajta minőség, annak jelzéséül, hogy ugyanaz máshol mást jelenthet: Londonban játszódik egy általunk publikált trilógia. Ott a varázslók gonosz hatalombitorlók. Jonathan Stroud A szamarkandi amulett, A gólem szeme és a még megjelenésre váró Ptolemaiosz kapuja című köteteiben De Bartimaeus dzsinn segít – itt is egy varázslótanoncnak, Nathanielnek. Köznapjaink fantáziátlanságán meg az segíthet, hogy a serkenők képzeletvilágában ennyire divatba jöttek a mágusok, bűbájosok.

G. A.: Készültek-készülnek meglepetéseink is, amelyek egészen mások, mint az említettek. Egy Pécs-környéki napközis tanár, Patkó Norbert e-mailen küldte címünkre kitűnő logikaifeladvány-kötetét. Jó fej vagy? címmel kiadtuk, szépen fogy. Egy másik különlegesség: meglepően érett sci-fi fantasie-t küldött egy ismeretlen hölgy. Kiderült: a négykötetes óriási munka – amelyet először angolul (!) írt meg – szerzője református lelkész. Most írtuk alá vele a szerződést; minden bizonnyal nagy sikere lesz Görgey Etelka művének.

• S hogyan, miféle munkamegosztással, milyen „szereposztásban” működnek a kiadói-kereskedői tevékenységben? Marad-e idejük, alkalmuk, szándékuk olykor úgy lenni együtt, hogy az Animust szinte elfelejtsék?

B. I.: Állandó, kitűnő kis stábbal dolgozunk – velünk, tulajdonosokkal együtt –, mindössze öten végezzük ezt a munkát. Sok mindent kiadunk alvállalkozóknak. Korábban Anikó volt a „kereskedő”, én meg a „szerkesztő”. Mostanra ezek a kontúrok elmosódtak, megtanultuk a másik szakmáját.

G.A.: Alapegyezség van köztünk, eredményességünknek ez a záloga. Ha valamelyik döntést egyikünk ellenzi, érveit elmondja, s a másik hallgat rá. Nem szoktunk veszekedni.

B. I.: Este vagy hétvégeken is velünk van persze az Animus. Ha másképp nem, hát úgy, hogy igyekszem tüstént válaszolni a legfrissebb e-mailekre.

G. A.: Nehéz elválasztani a munkát és a pihenést, de muszáj. Este tízkor, vagy szombat-vasárnap, ha mégsem tudjuk abbahagyni, egyszer csak azt mondom: „Most erről nem beszélünk”.

B. I.: S a jólnevelt férj persze szót fogad.

Nádor Tamás

Animus Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu