buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A pokol evolúciója és metafizikája


2006.03.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Tudja valaki, kik voltak a hererók? Gyanítom, az átlag olvasó erről éppen annyit tud, mint én. Pedig ők voltak az első modern holocaust áldozatai. A gyilkosok pedig a császári Németország, a Második Birodalom katonái és tisztségviselői. Az egykori Német Délnyugat-Afrika (a mai Namíbia) területén élő törzs megsemmisítésében a későbbi „nagy” holocaust szinte valamennyi elemét fölleljük: a kiirtandók biológiai és vele erkölcsi alacsonyrendűségének doktrínáját, a teljes népesség likvidálásának előre kidolgozott tervét, a hererókkal kötött vegyes házasságok megtiltását ill. utólagos érvénytelenítését, az e házasságokból született gyerekek „faji értékének” kutatását, a megöltek holttesteinek és csontvázainak gyűjtögetését az „alacsonyabbrendű faj” antropológiai vizsgálata céljából, és persze a szögesdrótokkal körülzárt táborokat. Talán nem véletlen, hogy egyes náci fajbiológusok is itt kezdték „tudományos kutatásaikat”. (Például Mengele két mestere.) A valamikori német gyarmat első császári biztosa pedig nem más volt, mint dr. Heinrich Göring, Hermann Göring apja. Egy holland származású brit állampolgár, aki tanúja volt a hererókkal történteknek, azt írta: „Ott tartózkodásom alatt azt kellett megállapítanom, hogy a németek alkalmatlanok a gyarmatosításra, és hogy az általuk hidegvérrel elkövetett kegyetlen bűnök és gyilkosságok egyetlen célja az őslakos népesség kiirtása.” Így viszont a második világháború alatt történtek is új fénybe kerülnek, minthogy úgy tűnik: miután a németek elveszítették gyarmataikat, a „munkát” odahaza voltak kénytelenek folytatni.

Ahonnan ilyen és ehhez hasonló, kevéssé ismert tényt megtudhatunk: Joël Kotek és Pierre Rigoulot nagyszabású munkája, A táborok évszázada, a koncentrációs táborok fejlődéstörténetének enciklopédikus jellegű, tömör és adatokkal teli, szikár, ám mégis remek stílusban írt összefoglalása. Talán azt is kevesen tudják, hogy Kuba volt az első hely, ahol a „koncentrálás” szót használták az ellenségnek tekintett népesség összezsúfolására. (1896-ban a spanyolok a kubaiakat „koncentrálták”.) Pár évvel később az angolok a lázadó búrok asszonyait és gyerekeit zárták táborokba, hogy fölszámolják a gerillák hátországát. Itt már megjelenik az utóbb szimbolikus jelentőségre szert tett szögesdrót is. Ezt követte a hererók likvidálása, ahol a németek a búr háború tapasztalatait is hasznosították, majd az örmény holocaust, aminek emlékezete éppen most esik áldozatául az amerikai geopolitikai érdekeknek, az EU elitje gazdasági számításainak, és az izraeli nacionalizmus szűkkeblűségének. (Amikor Törökország EU-csatlakozásáról folytak az ádáz viták nálunk is, kíváncsian vizslattam a honi médiát. Persze mindenről szó esett, csak az örményekről nem, legföljebb említés szintjén. Pedig, túl az igazságosság általános kérdésén, a dolog közvetlenül érint bennünket, hiszen örmények évszázadok óta élnek Magyarországon és Erdélyben, s éppúgy asszimilálódtak, mint a „mózeshitű magyarok”.) A dicstelen sor az első világháborús internálótáborokkal folytatódik, majd jön a Gulág részletezése. De a könyv tárgyalja a spanyol polgárháború utáni táborokat éppúgy, mint Mussolini vagy a kollaboráns Vichy internálótáborait, a japánok összegyűjtését az USA-ban és Kanadában Pearl Harbour után csakúgy, mint a japán császárság hadifogolytáborait. Külön terjedelmes rész foglalkozik a szovjet csatlósok táboraival – ebben hazánknak külön alfejezetet szentelnek.

Ami különlegessé – sőt talán kivételessé – teszi e munkát a „lágerirodalom” hatalmas áradatában, az a tábor-idea metafizikai alapjainak föltárása. Kotek és Rigolout a táborok négy alaptípusát, illetve osztályát különböztetik meg, mely egyben a „radikális bűn” négy fázisa: Az első a Hádész, az elkülönítendő, nemkívánatos elemek alvilága. Ide sorolható a hadifogoly- és az internálótábor. A második a Purgatórium, ahol már a büntetés és az átnevelés a cél. Ez a kényszermunkatábor, ami könnyedén átcsúszik a harmadik fázisba, a Pokolba, ami már a kínzások, a szenvedés és a pusztulás helye. A negyedik fázis a Gyehenna, ahol már nincs átnevelési szándék, a kényszermunka csak paraván, sőt még a kínzás és megalázás is másodlagos. Míg a Pokol még megfogalmaz valami ürügyet, álságos célt, ami igazolja a szadizmust és a gyilkolást, addig a Gyehenna egyetlen és kizárólagos célja a megsemmisítés. Ez a táborok fejlődésének csúcspontja, a tökéletesre csiszolt remekmű, melynek megtestesülése a náci haláltábor. A Pokol és a Gyehenna alapján válik érthetővé a sztálini és a náci lágerek közti különbség is, ami persze korántsem jelenti az előbbi relativizálását. (Egyébként a szerzők még az egyszerű internálótábor esetében sem megengedők.) A náci haláltábornak van egy saját fejlődéstörténete is: a KZ kezdetben csak büntetésvégrehajtási intézmény, főként politikaiak és bűnözők számára fönntartott hely, innen fejlődik fokozatosan oda, amit Auschwitz neve fémjelez. Ahogyan saját fejlődése van a zsidók likvidálási technikájának is: előbb a pogromok, majd a kiéheztetés a gettókban, majd az SS tömeggyilkosságai a keleti front területein. Ezt követi a gázautók bevezetése, majd ennek gyári alkalmazása: a sobibori és a treblinkai gázkamrák fölállítása, s végezetül: Auschwitz-Birkenau üzemeltetése. A német KZ mindemellett a nemzetiszocialista társadalom tükre is, mivel benne a náci világkép, annak erkölcsi és faji osztályozása szerint alakult a hierarchia. Ennek egy fölöttébb tanulságos vonatkozása, hogy a zsidó származású kommunistáknak és ellenállóknak nagyobb esélyük volt az életben maradásra, mint a pusztán faji okokból elhurcoltaknak, ugyanis ők politikaiakként voltak nyilvántartva, az utóbbiak pedig „csak zsidók”-ként.

Van azonban A táborok évszázadának egy szépséghibája, s ez nem más, mint a címben ill. az egyik alcímben („a radikális bűn száz éve”) is szereplő, az egész munka gerincét adó állítás hamis volta. A táborokban manifesztálódó „radikális bűn” ugyanis nem a huszadik század specifikuma. A táborok története nem a spanyolok kubai rémtetteivel, de még csak nem is a búr háborúval vagy a hererók kiirtásával kezdődött. Az ellenségnek tekintett bennszülött lakosság „koncentrálása”, s ily módon pusztulásra ítélése már évtizedekkel korábban megjelent az Egyesült Államokban, az indián rezervátumok képében. De ez másodlagos. A lényeg, hogy a koncentrációs tábor a tizenkilencedik századi kapitalizmus és az akkori globalizáció összes szennyének sajátos huszadik századi sűrítménye, illetve: végkonklúziója. A táborok megszületésében sok minden szerepet játszott, a protestáns etikában pácolt kényszeres munkakultusztól, az európai („nyugati”, „keresztény”, „fehér”, stb.) civilizáció felsőbbrendűségének dogmáján át a liberalizmus által is favorizált szociáldarwinizmusig, a „hulljon a férgese” elvéig. Már a korai kapitalizmus egyik fő jellemzője a privatizáció által perifériára szorítottak összegyűjtése, izolálása és ingyenes rabszolgamunkára kényszerítése, sőt ha kellett: tömeges likvidálása. Ahogyan a kapitalizmus szüleménye a szaporodásukkal a társadalmat veszélyeztető „feleslegesek” ideájának megjelenése is. (Ld. a laissez-faire némely tizenkilencedik század eleji ideológusát, pl. Townsend-et vagy Malthus-t.) Ezért a koncentrációs tábor valódi előzménye még csak nem is az indián rezervátum, hanem a dologház, ahová a földjükről elzavart munkanélkülieket zárták, nemek szerint elkülönítve, akár egy börtönben, s aki ide sem fért be, azt fölakasztották. Ez az attitűd nyert teret aztán a gyarmatosítás gyakorlatában és az azt aládúcoló faji ideológiában. A náci haláltábor ennek a gondolatvilágnak a sarjadéka, illetőleg ad abszurdum vitele.

És ahogyan a táborok nem a huszadik századdal születtek, úgy nem is azzal tűnnek el. Ennek utolsó fejezete vélhetőleg nem a könyv utolsó fejezetét adó volt Jugoszlávia. Egyrészt Afrika számos pontján ma is népirtások zajlanak, ami persze a kutyát nem érdekli. De ami szintén aggasztó: a jelenlegi Amerika-vezérelte neoliberális globalizáció ideológusai szinte az összes föntebb említett eszmét szépen leporolják, a nyugati civilizáció felsőbbrendűségének tanától és a más kultúrák (jelen esetben most épp az iszlám) démonizálásától, a „vadak civilizálásának” doktrínáján át (ezt ma a demokrácia fegyveres importjának nevezik), a jóléti állam leépítéséig, s vele a privatizáció veszteseivel, a szegényekkel szembeni „zéró tolerancia” gyakorlatáig. És lám, a szemünk előtt máris megszületett a genfi konvenciókat fölrúgó Guantanamo, és a kínzás létjogosultságának törvényi igénye az amerikai szenátusban. Mindez persze még messze nem Auschwitz vagy Gulág, de a logika ugyanaz, ami ezekhez vezetett. S ironikus módon éppen ennek a világrendnek és a mögötte álló világhatalomnak a közhelygyártói hangsúlyozzák oly előszeretettel a totalitárius rezsimek és eszmék utópista jellegét, s titulálnak mindenkit, aki bírálja a globalizációt, vagy akár csak finom javulásokat óhajtana a neoliberális szemétdombon, hogy veszélyes utópista, azaz: potenciális fasiszta vagy kommunista. Ha valaki szociális problémákról, társadalmi igazságtalanságról, környezetpusztításról beszél, a válasz: az ilyen ábrándozások vezettek Auschwitzhoz és a Gulághoz. Azt már „elfelejtik”, hogy a fasizmus és a bolsevizmus nem a semmiből jöttek, hanem az akkori „globalizáció” közvetlen következményei voltak, méghozzá kétszeresen: az általa kiváltott és megoldatlan problémák megoldási kísérleteiként, s egyben szemléletmódjának kiteljesítéseként.

Joël Kotek a brüsszeli egyetem professzora
Fontosabb művei: A varsói gettólázadás...; Az ifjú gárda; A világ ifjúsága, a nemzetközi kapcsolatok tétje, a KGB és a CIA között 1917–1918; Európa Európa ellen

Pierre Rigoulot a francia Társadalomtörténeti Intézet kutatója,
a Franciák a Gulagon szerzője, A kommunizmus fekete könyve c. kötet munkatársa

Joël Kotek – Pierre Rigoulot: A táborok évszázada
Fogva tartás, koncentrálás, megsemmisítés. A radikális bűn száz éve
Nagyvilág Kiadó
656 oldal, 4600 Ft

Farkas Attila Márton

Nagyvilág Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu