buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 12, csütörtök
Gabriella napja





















Évfordulók:
1821: Gustave Flaubert születése (Rouen)
1928: Csingiz Ajtmatov születése (Seker)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Újabb könyv a „huszadik századról”


2006.03.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Alighogy túlléptünk rajta, könyvek sora jelenik meg a huszadik századról, a „rövidről” is, ami közmegegyezés szerint 1914-től 1989–ig tartott, meg a „hosszúról” is, amelyik a matematikai száz évet foglalja magába. Ám lehet, hogy a huszadik század, a mitizált huszadik század ennél is tovább tartott, mert hiszen a tizenkilencedik század mélye készítette elő, azt pedig, hogy véget ért-e, végképpen nem tudjuk, mert – ahogy mondani szokták – nincs rálátásunk, hiányzik a távlatunk ahhoz, hogy ebben a kérdésben állást foglaljunk. S akkor hol vagyunk még az „egyenlőtlen fejlődés” elvének kimondásától, a világ a maga egységesülésén belül annyira tagolttá változott, hogy a legújabb szakasz történelmének megírása feltehetően a lehetetlenség szférájába tolódott át. Az is lehet, hogy nem is a huszadik század történetét kellene megírni, hanem inkább a „huszadik századiság” jellemzőit kellene megtalálni, ha ugyan – éppen az említett összetettség miatt – ez nem ütközne nehézségekbe.

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy Geert Mak könyvét is a divat által megteremtett lehetőség hívta életre. Könyvet írni arról a századról, amelyik éppen lezárulóban van, vagy már lezárult, ebben van valami nagyon is kézenfekvő, s mégis divatosnak tűnő. Gyors leltárt készíteni a múltról, arról a múltról, amelyiknek a résztvevői-tanúi közül sokan még köztünk vannak, s amelyikhez magunkat is személyes kapcsolat fűzött – ez a törekvés mindig élt az emberekben, a század-(és ezred-)forduló pedig keretet is adott ennek a törekvésnek. Ám ha az éppen aktuálisnak tűnő törekvés élt is Geert Makban, a jeles holland történészben, akinek munkái már korábban is megjelentek magyarul, meg kell mondanunk, hogy a lehetőséget jól használta ki, s élvezetes könyvet írt az alkalom által megteremtett lehetőségből. Mak 1999-ben a szó szoros értelmében beutazta Európát, nem végigutazott rajta (bár ezt is érdemes lett volna megtennie, hogy éreztethesse, merrefelé lejt, ahogy Németh László, újabban pedig Zelei Miklós szokta mondani), hanem szó szerint keresztül-kasul utazott Európában, s az utazások kapcsán, a hajdani történelmi események helyszíneit bejárva írta meg Európa huszadik századi történetét. Azt persze nehéz eldönteni, hogy mennyire Európa huszadik századi története az, amit olvasunk, már csak azért is, mert Európa huszadik századi történelmének megírhatóságával kapcsolatban erős kételyek élnek bennem, viszont tény az is, hogy a szokásos útinaplókhoz viszonyítva erősen történészi munka a Geert Maké, ennek a megállapításnak a leírása mellett külön említést érdemel, hogy Maknak, ahol kell, van ereje túllépni a „hely szelleme” által rá kényszerített témákon, s így erős belső kohézióval bíró könyvet hozott létre. Magatartása – ha tetszik, történészi magatartása – felidézheti bennünk John Lukacs példáját, aki a számára történészi témát jelentő események helyszíneit járta-járja be. Aztán az esszéírók is eszünkbe juthatnak, számomra mindenekelőtt Cs. Szabó László a példa ebben a vonatkozásban, az „újságírók”, dehogy is „újságírók” közül pedig azonnal Ryszard Kapusciñski jut az eszembe, Geert Mak azonban egészen mást csinál, mint amit ők csináltak-csinálnak, ő magát a történelmet mondja el, igyekszik elmondani, miközben számos „lokális” megfigyelése akad, s számos alkalmat teremt magának arra, hogy apró és fontos történeteket is elmeséljen. Könyvének – és a könyv mögött álló törekvésnek – ideológiai vonatkozása is akad. Mak meggyőződése – ebben megélt tapasztalataink alapján nyugodtan egyetérthetünk vele –, hogy a valamikori Európa, mondjuk az 1914 előtti Európa egységesebb volt, mint a mai, „akkortájt egy varsói munkás élete még nemigen különbözött egy brüsszeli munkásétól, és ez igaz volt egy berlini és egy prágai tanárra, vagy egy budapesti és egy amszterdami boltosra is”, mondja.

Aztán megtörtént a huszadik század, s ma, amikor az egységes Európa gondolata és nemcsak gondolata ismét létezik, maga Európa szétesettebb, mint száz évvel ezelőtt volt, ezt a szétesettséget pedig nemcsak gazdaságilag kell feloldani, hanem közös kulturális, politikai és demokratikus tér megteremtésével is, mondja Mak. Azt, hogy megteremtődik-e és hogy hogyan ez a tér, azt természetesen Mak sem tudja megmondani. A lehetséges válaszhoz azért Mak is szolgál adalékokkal. A könyv bevezetőjéből idézem: „Az utazással töltött év alatt megtapasztaltam, hogy Európa olyan földrész, melyen az időben könnyen ide-oda cikázhat az ember. A huszadik század minden állomása átélhető, illetve újra átélhető valahol. Az isztambuli átkelőhajókon mindig 1948 van. Lisszabonban 1956. A párizsi Garde de Lyon pályaudvaron 2020. Budapesten a fiatalemberek arcán apáinkat látjuk viszont. Vásáros-bécen, ezen a dél-magyarországi településen örökre 1925 maradt. Körülbelül kétszázan lakják a falut. A lakosság legalább egynegyede cigányokból áll.

A családok kapnak némi segélyt – olyan havi hatvan eurót –, az asszonyok pedig kosarakkal és gyanús kinézetű árukkal házalnak. A házak düledeznek, az ajtókat rongyok helyettesítik, néhol hiányzik az ablakkeret, mert valamelyik hideg télen kellett tüzelőnek. Ezek a cigányok igencsak szegények, ám a romániai cigányok, akik fából ácsolt lakókocsikon jelennek meg a falvakban, még náluk is szegényebbek. Az albán vándorcigányok viszont még a románokhoz képest is a templom egerei. A szegények közt ők a páriák, Európa legnyomorultabb földönfutói”.

S akkor még a könyv gazdagságáról. Olvasás közben hevenyészett, azaz nem teljes listát állítottam össze azokról a városokról és vidékekről, amelyeket Mak a számára adott egy esztendő alatt felkeresett, a városokhoz, tájakhoz kötődő eseményekre nem utalok, s a teljes történet felidézésre sem teszek kísérletet, egy-egy esetben csupán pár mondatot idézek a szerzőtől. Szóval, a lista: Párizs, Bécs („Nem tudom elképzelni, hogy ez a város még szaporodik, hogy itt még szeretkeznek, hogy a végeláthatatlan kalapok és a szigorú kosztümök alatt még vannak egyáltalán – fehér és egymásért remegő – testek.” Igaza lenne a szerzőnek, Bécs csakugyan idős város, vagy csupán rendezettsége mutatja annak? Eldöntendő kérdés.), az Ipeer vidéke, a Sonne környéke, a Keleti-tenger partja, Szentpétervár, Vilnius, Riga, Amszterdam, München, Bologna, Ravenna, Genova, Barcelona, Guernica, London, Zamosc (a nácik itt akarták létrehozni az első lengyelországi tiszta német SS-kolóniát, ez a település és környék teljes lakosságának az elpusztításával járt együtt. „Lengyelország határain kívül Zamosc és a környező falvak neve kevés embernek mond valamit. Pedig ezen a helyen hajtották végre a huszadik század legeslegnagyobb etnikai tisztogatását, melynek során egész városokat és falvakat irtottak ki” – írja Mak.), Varsó, Leningrád, Moszkva, Volgográd („A tér közepén ott áll Volgográd kevés vidám szobrainak egyike: hat körben táncoló gyermek. A néhány meghagyott rommal együtt ennyi maradt a régi Sztálingrádból. A szoborcsoport mindent túlélt, mintha a gyerekeket isteni kéz oltalmazta volna. Már az 1941-es Sztálingrádban is ott táncoltak, néha látni őket egy-egy villanásnyi időre az égő várost mutató filmkockákon, és itt vannak még mindig az orrom előtt, érintetlenül az este fülledt levegőjében.”), Kijev, Odessza („Mikor kihajóztunk az Aranyszarv-öbölből, megannyi isztambuli minaretből hallottuk az ima elnyújtott hangjait, az utcán azonban kevesebb fejkendőt lehetett látni, mint egy rotterdami munkásnegyedben. Odesszában pedig megint európai volt minden: a házak, az opera, az írók, a múzeumok és nem utolsó sorban a fiatalok. Mert kik korzóztak itt kézen fogva a sétányon, ha nem az olasz kereskedők, a görög matrózok, az orosz hivatalnokok, a zsidó és örmény kézművesek és az ukrán parasztok dédunokái.”), Róma, Vichy, Normandia, Drezda, Budapest, Brüsszel, Párizs, Madrid, Lisszabon („Az európai klub tagjainak Portugália teljességgel érdektelen ország. Nekik csak annyi számít, hogy politikai logikájukat követve az egész Ibériai-félszigeten megőrizzék hegemóniájukat, nem akarnak szakadásokat, lyukakat látni. A spanyolok évszázadokon át hiába próbálkoztak, hogy erőszakkal elvegyék tőlünk ezt a szegény földdarabot, most meg ripsz-ropsz sikerül nekik az Unió révén – mindent felvásárolnak a pénzükön, a sok hússal és zöldséggel elseprik a falvainkat. Javulni fog a helyzet, ezt nem kétlem. De el fogjuk veszíteni az identitásunkat. Pedig éppen ez volt a Vörös Szekfűs Forradalom lényege: a demokráciánk és az identitásunk. Most ezt elveszítjük Európa kedvéért” – ezt a vörös szekfűs forradalom egyik vezetője mondta Geert Maknak.), Dublin, Belfast, Gdansk, Moszkva („1991. december 17-én Oroszország, Fehér-Oroszország és Ukrajna vezetőit sebtében megszervezett tanácskozásra hívták össze egy elhagyatott vadászházba, a lengyel határnál. A tanácskozás egyik résztvevője szerint Borisz Jelcin, a vendéglátó, olyan részeg volt, hogy leesett a székről, éppen abban a pillanatban, amikor a másik két küldöttség megjelent az ajtóban. A később érkezőket gogoli látvány fogadta: Jelcin hatalmas testét két miniszterelnök kollégája egy heverőhöz cipelte. Az orosz küldöttség tagjai ezután az egyik mellékszobába vitték elnöküket, ahol a történelmi jelentőségű tanácskozás legnagyobb részét átaludta. Két óra tizenhét perckor az elnök aláírta a nyilatkozatot: A Szovjetunió felbomlott.”), Bukarest, Budapest, Újvidék, Srebenica, Szarajevó, s hát Vásárosbéc…

A könyvben Geert Mak hosszú oldalakat ír arról, hogy a modern kor utáni ember nem tud mit kezdeni a történelemmel, az autópályákon gyorsan haladó autós mit sem tud annak a tájnak a történelméről, amelyen keresztül rohan. Valóban egyre kevesebbet tudunk a történelemről, egyre kevésbé tudjuk, hogy mi a történelem – olvasni azonban mégis csak jó róla, Geert Mak könyve számomra ismét ezt az igazságot erősítette meg.

Geert Mak: Európa – XX. századi utazások
Fordította: Balogh Tamás, Bérczes Miklós, Fenyves Miklós
Akadémiai Kiadó, 2005
780 oldal, 3850 Ft

Füzi László

Akadémiai Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu