buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Zenthe, Törőcsik, Déri János


2006.03.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A színházi szakma háromféle magyart ismer. Aki jár színházba, aki nem, és a harmadik, aki azt se tudja, mi az a színház. A színházjárók is két részre oszthatók, az egyik ír a látványról, az élvezetről, az előadásról, esetleg korszakokon és rendezőkön átívelően ír, a másik taxiba ül, hazamegy, kialussza az előadást, mert holnap újra kezdődik egy nap.

Ezen a ponton találkozik az első és a második leosztás: olyan magyar is létezik, aki nem jár színházba egy tízéves életszakasztól eltekintve, több okból (kényelmetlenek a székek, tovább cenzúrázva), de olvas róla, többek közt annak köszönhetően, hogy létezik egy könyvkiadó (Duna), amely kiadó arra specializálta magát, hogy élő színészek életrajzait, életművük áttekintő összefoglalóját jelenteti meg. A címekben semmi flikk-flakk, csak így: Gálvölgyi, Garas etc., és most Zenthe, Törőcsik Mari.

Ez az olvasó magyar a napokban látott néhány mogorva mondatot a leleplezett besúgókról olyan aspektusban, hogy akinek „megbocsátunk”, belehal. De mint a nagyívű megállapítások általában, ez a tétel is tartalmaz kivételt, amely erősíti a szabályt. Molnár Gál Péter – példának okáért – a kivétel. Remekül elvan, miként azonnal láthattuk róla, ahogyan a Latinovits-affért követően szemünkkel is meggyőződhettünk róla. A Népszabadságból való kivonulása óta nem rogyott meg, pörög tovább. Egy zseniális besúgó nem is tehet másként, életműve tűnne el a süllyesztőben, ha olyan bagatell miatt, minthogy a színházi világról jelentett egy kínos időszakban. E felismert igazságot mutatja, hogy a Zenthéről az évtizedek során írott dolgozatait a kiadónak összerendezte, kiegészítette, megjelentette. Nem hagyja, hogy az enyészeté legyen. Egy kötet mégis tartósabban áll ellen az elmúlásnak, mint a napilapok feledhető cikkei.

Áttekinti, kommentálja Zenthe filmes és színpadi szerepeit, a Madáchban töltött évtizedeket. Nem állja meg, hogy odasuhintson az átkos kommunizmusnak egyet-egyet. „Zenthe árendába adta mosolyát a szocialista realizmusnak.” –, mondja a Van-e a mosolynak osztálytartalma című fejezetben. De technikájára jellemzően meg-megtűzi az áttekintést olyan sztorikkal, amelyeket csak a bennfentes ismerhet: „amint Zenthe megérkezik a forgatásra, megkérdi, mennyi ideje van a felvételig, s azt mondja: akkor alszom egy hunyásnyit. Összetol két széket, s máris gyermeki álomba merült.” Aha, mondja az olvasó, akkor ezért nézett ki mindig úgy, mint aki éppen most ébredt.
Zenthe hatvan évet töltött a színpadon, megszámlálhatatlan mennyiségű szerepben. Az egymást követő vidéki átlagnézők generációinak ő mégis A Tenkes kapitánya, rosszabb esetben a televíziós szappanopera Szomszédokjának feledhető, jobb esetben a Jób lázadása megrendítő Zenthéje.

A Törőcsik-könyvet Földes Anna és Kőháti Zsolt állította össze. Betűmennyiségben, beltar-talomban, az áttekintés alaposságát tekintve összehasonlíthatatlan a Zenthe-kötettel. Különös, de a felütés itt is MGP, mintha a színházak környékén MGP-vel kezdődne és záródna minden. De. Éppen a mennyiség teszi fel a kérdést, elkészíthető-e a korabeli cikkek citálása nélkül hiteles életrajz. Ha igen, hogyan. Viszont ha nem, szabad-e egy másik világ eltérő szempontrendszere szerint megfogalmazott színikritikákat úgy beidézni, hogy ne tudjuk, a politika bakancsa visszamenőleg is szigorú résztvevő.

Törőcsiket a Körhinta óta látom, nézem, hallgatom. Ha nem látnám néha, nem hallgatnám néha, nem tudnék róla semmit, azt mondanám, hihetetlen életút kiválóan megkomponált, jó ritmusú levezetése.

Nagy színésznő. Jó arc. Szép és kifejezetten emberi interjúrészletekkel a végén az elmúlt évtizedekből. A szerzők mindent tudnak Törőcsikről, és mindent elmondanak, amiről feltételezik, érdekli az olvasót, és rá is tartozik, köztük a boldogtalan emlékezetű Schwajda-féle Művész Színház történetét. Amikor néha megjelenik a képernyőn, még szeretem is. Tiszta, nyugodt, okos, egyszerű. Nem tud annyira taszító lenni a riporter, hogy ne essen jól meghallgatni összegzéseit. Miért érzem mégis ezt a különös, múltból maradt akcentust mindkét kötet kapcsán, hogy egy nehezen viselhető világ deklamálását hallom, hogy a hazug birodalom hazug kisvilágának még kisebb világa beszél a kútból? Hogy miközben színház az egész világ, a színházban még színházabb világot látunk?

Ugyanez nem mondható el Rózsa Péter Déri Jánosról készült könyvéről. Déri élete akár egy királydráma Shakespeare tollából. Nem hercegfiúnak születik, él a felkínált lehetőséggel (megnyeri a Riporter kerestetik versenyt, 1975), király lesz, meghal. Látványosan, színpadiasan, de emberi fájdalmakkal teli, és végérvényesen.

Megjelenése a képernyőn maga a megvilágosodás, hogy a televíziót lehet másképpen. Ezt úgy tessenek elképzelni, hogy hazamentünk Dérit nézni. Valóban. Fénykora huszonvége és harmincvége éveim közé esik, a szenvedélyes tévézés a régmúltban sem volt jellemző ebben a korban. Ma sem az. „Valahogy minden jól állt neki”, mondja találóan Farkasházy a fél ország akkori megállapítását, még akkor is találóan, ha Farkasházy némiképp lenyomja a kötet elejét. Viszont előkerül és megszólal két fontos személyiség Déri környezetéből, s olyasmiről beszélnek, amiről nemigen tudhattunk. Mindkettőjük halála előtt beszélget Dérivel, mindkettejüknek komoly morális problémát okoz, miképpen kerüljék el a hullarablás önvádját. Egyikük Fodor János, aki mindig a kedvenceim közé tartozott, aki meglátogatja – a barátot –, a halálos ágyán sziporkázóan érdekes riportot készít vele. A másik megrendítőbb, személyesebb és fájdalmasabb. Készítője Szegő András, a nyolcvanas évek televíziójának birkózó és ökölvívó szakértője, aki speciális szakértéseivel totálisan leszoktatott arról, hogy nevezett sportágakkal töltsem időm a tévé előtt. Viszont a hozzáállása kihozza Déri mentalitásának valamennyi érvényes és szerethető részletét. A végső szembenézést, a lezárást, a hiányérzetet, a beteg ember elképesztő kiszolgáltatottságát.

Korábban az egész szakmát halomra sérti az állítással, hogy a legismertebb öt tévés személyiség egyike. Ma már látható, nem az öt, hanem a korszak egyetlen tévés személyisége. Ki maradt meg a nyolcvanas évekből? Ki jut eszünkbe, akit a kenyérharc, a televízió évenkénti újabb és újabb mélyrepülése nem tört össze, korábbi sikereit nem annullálta, nimbuszát a kereskedelmi televíziók nem pofozták szilánkosra?

Déri szerencsés volt. Ha ez nem mond ellent annak a ténynek, hogy a negyvenegy éves halott a legritkább esetben nevezhető szerencsésnek. Ő mégis annak mondható. Privatizálta tizennégy Kádár-év éledező televíziójának valamennyi fontos pillanatát, és meghalt. Övé maradt az Ez-Az, a Pocsék Áruk Fóruma, az Ablak, A Nulladik Típusú, és a többi. Azt hisszük, képes lett volna megküzdeni a szakma húsevő természetével. De csak azért hiszszük, mert szerettük. Fenntartás nélkül. Rózsa Péter is ezt az álláspontot képviseli. Racionális, élvezhető, komikus képet fest a Déri-életrajz alá a világról, amelyben egy korosztály élni, dolgozni kényszerült. Elképzelhetetlen időket éltünk. Bár persze minden „idők” elképzelhetetlenek egy következő korban. A mai is.

Molnár Gál Péter: Zenthe
Földes Anna – Kőháti Zsolt: Törőcsik Mari
Rózsa Péter: A Déri
Duna Könyvkiadó, 2006
kötetenként 2998 Ft

Onagy Zoltán

Duna Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu