buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Diktátor, hivatásos forradalmár és szupersztár


2006.03.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Értem is, meg nem is, hogy egyszerre két kiadó is „felfedezte” magának a világ talán leghosszabb ideje regnáló diktátorát, az idén nyolcvanéves Fidel Castrót, a szocializmus őskövületét. Izgalmas, ellentmondásos személyiség, ma is vonzó férfi, legfőképpen azonban karizmatikus egyéniség. Ezért is, de még inkább, mert ő és Kuba valamifajta alternatívát jelenthet, Dél-Amerikában tömegek rajonganak érte, az USÁ-ban és Európában pedig nagyon sok értelmiségi rokonszenvezik vele. (Ahogy évtizedekkel korábban Sztálin, s egyáltalán a Szovjetunió is alternatívát jelentett nagyon sok naiv, jó szándékú nyugati értelmiségi szemében.) Ugyanakkor, persze, ez a nosztalgia abból is fakad, hogy az emberek nem ismerik teljes összetettségében a valóságot: a kubai diktatúra természetét, s Castro személyiségét.
 

Érthető hát, ha az Ulpius-ház illetve a Sirály Kiadó is úgy gondolta – különösen, hogy az elmúlt másfél évtizedben úgy elszemtelenedett nálunk a kapitalizmus – érdemes alaposan bemutatni a szocialista kísérlet egyik utolsó élharcosát, a több évtizede uralkodó, hivatásos forradalmárt. A probléma „csak” a választással van, azzal, hogy a két könyv révén nem ismerjük, nem értjük meg jobban Castrót.

A két könyv közül a Fidel. Ifjú éveim (Önarcképek Fidel Castrótól) kifejezetten zavarba ejtő mű: nem igazán tudjuk, értjük, kinek és miért készült. Az ausztrál Ocean Press kiadó Fidel Castro – „a XX. század egyik legkiemelkedőbb alakja” – élete első huszonhét évét helyezte nagyító alá. Olyan szövegeket válogatott össze – Fidel beszélgetését egy brazil pappal, illetve egy kolumbiai újságíróval, s a havannai egyetemen tartott előadása részleteit – amelyekből megismerhetjük a vezér gyermek- és ifjúkorát. Beszél analfabéta, szegényparaszt édesanyjáról, Galiciából származott – egyszerű földművesből gazdag földbirtokossá lett – apjáról, a vidéki birtokukon töltött első éveiről, Domonkos rendi szerzeteseknél, majd a jezsuitáknál elvégzett általános iskolai illetve gimnáziumi tanulmányairól, vallástalanságáról, szellemi fejlődése stációiról, a politizálás, a közéleti cselekvés iránt a havannai jogi egyetemen felébredt érdeklődéséről. Felidézi a negyvenes évek Kubájának politikai, társadalmi viszonyait, a korrupciót, a feszítő társadalmi egyenlőtlenségeket, igazságtalanságot, s azt, hogyan kapcsolódott be a közép-, és dél-amerikai függetlenségi harcokba. Beszámol dél-amerikai utazásai tapasztalatairól, így az 1948-as bogotai felkelésről, s természetesen a Castro-legendárium egyik kihagyhatatlan fejezetéről, a Moncada laktanya elleni – az egyenlőtlen erőviszonyok miatt – meglehetősen kockázatos és sikertelen támadásról.

Egy rokonszenves idealista, egy, a világra nyitott, tehetséges és okos fiatalember, egy makacs, kitartó világjobbító portréját rajzolja magáról nekünk. Lehet, hogy igaz és hiteles a kép, lehet, hogy nem. Kérdezői nem szembesítik másfajta tényekkel, nem kérdeznek rá állításaira, hanem kritikátlanul elfogadják azokat. (Frei Betto, brazil pap például kijelenti: „Ha önnek nem lenne hite, a forradalom valószínűleg nem győzött volna ebben az országban! “)

Thomas M. Leonard Fidel Castro élete című (sajnos, meglehetősen nehézkesen magyarított) könyvéből kiderül, Batista diktatúrája ellen a Fidelé mellett még legalább száz csoport harcolt. Az amerikai történész szerint egyébként Castrót a társai egy darabig durva, modortalan, összeférhetetlen fiúnak, gengszternek tartották, kevesen bíztak meg benne. Később azonban egyedülálló intelligenciája és tettrekészsége révén mégis sikerült elismerést kivívnia magának.

A nagy kérdés, hogy mit kezdhet az olvasó ezzel a csonka – és feltételezhetően megszépített – önéletrajzzal, mit érthet meg Castro életből, a pályából a rákövetkező fél évszázad ismerete nélkül?

A Fidel Castro élete című könyvvel valamivel több szerencsénk van – ez legalább egy kerek, egész ívet fog át –, de ez az opus sem igazán azt nyújtja, amire a címe alapján számítanánk. Nem Castro életét követhetjük nyomon – vagy legalábbis csak igen vázlatosan –, hanem a Castro vezette ország történetét, fejődését. Az amerikai történész megidézi a kort, leírja a kubai gazdasági, társadalmi, politikai és világpolitikai összefüggéseket, realitásokat, vizsgálja – a szellemesen a szovjet rendszer szabadúszójaként aposztrofált – Castro politikájának, programjának, taktikájának változásait. De mindezt úgy teszi, hogy hőse mindeközben a háttérben marad. Filmes kifejezéssel élve alakját csak nagytotálból láthatjuk. Nem tudunk meg róla, személyiségéről, döntései hátteréről, kételyeiről semmit, szellemi arcéle elmosódott.

Nem is a magánélete érdekelne (persze érdekelne), hanem, hogy a szerző próbálja meg kicsit feltérképezni Castro személyiségét, megértéséhez használjon különböző forrásokat (egykori és mai politikustársai véleményétől, interjúkon át titkos levéltári iratokig), s ne csak leckét mondjon fel szárazan és korrekten. Bár, ami a korrektséget illeti, bizonyos kételyeket ébreszt bennünk, hogy az egész könyvben egy fia jegyzetet, hivatkozást, forrásmegjelölést nem találni. Az olyan kijelentések pedig, mint hogy például Castrót 1963-ban negyvennapos Szovjetunióbeli útján, kijevi látogatásakor „a hírek szerint” „egy szovjet nőhöz érzelmes szálak fűzték”, inkább bulvárlapba, mintsem történeti munkába illenek.

Furcsa paradoxon, hogy Castróról a legtöbbet a legrövidebb szöveg, a Fidel. Ifjú éveim című kötetben olvasható 19 oldalas kitűnő Gabriel García Márquez portré árulja el. (Az írás 1987-ben született, de erre a tényre, s az eredeti közlés helyére semmi nem utal a könyvben.) A barát szeretettel és érezhetően elfogultan, sokféle vonásból gyúrja össze a Comandante alakját. Az életet élvező, kedves, kedélyes emberként jellemzi, aki imád beszélni, vitatkozni, írni, s persze nagyon nem utolsósorban enni, s főzni, bár már jó ideje fogyókúrázni kényszerül. Márquez győzni hivatottnak látja Castrót, aki a világ legrosszabb vesztese. Igazi antidogmatikus, akinek kreatív képzelőereje már-már az eretnekség szakadékán egyensúlyoz. Soha nem ismételgeti a kommunista tudálékosság papírmasé szlogenjeit, és nem használja a rendszer rituális dialektikáját, azt a megkövült nyelvezetet, amely már régen elrugaszkodott a valóságtól, és úgy simult a dicshimnuszokat zengő, ódázó újságíráshoz, akár kesztyű a kézhez.

A kolumbiai író úgy véli, Castro korunk egyik legnagyobb idealistája, „s ez talán legkiválóbb erényének mondható, de a legnagyobb veszélyeket is éppúgy hordozza.” Ez utóbbi finom utalás körüljárása, felfejtése megérne még egy vagy néhány újabb misét, könyvet, filmet (de nem olyan apologetikusat, lakkozót mint az amerikai Oliver Stone-nak, a megtiszteltetéstől ájult Comandantéja). Akárhogy is, Castro-„ügyben” ezúttal sem lettünk okosabbak.

Fidel. Ifjú éveim (Önarcképek Fidel Castrótól)
Fordította: Dornbach Mária
Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest, 2005
215 oldal, 2580 forint

Thomas M. Leonard: Fidel Castro élete
Fordította: Kincse Szabolcs
Sirály Kiadó, Budapest, 2005
1820 oldal, 2780 forint

Gervai András

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu