buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 6, péntek
Miklós napja





















Évfordulók:
1935: Bertók László születése (Vése)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„Még egyet akarok ma mondani”


2005.02.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Csáth Gézának nem mindennapi sors jutott, és ami szimptomatikus a magyar irodalomban, hogy a művek a sors lenyomatává váltak, tehát utóélete is a permanens újrafelfedezés állapotába került. Minden újonnan íródó sor mintha folyton felül akarná írni mindazt, amit korábban írtak róla. Mindegyik az egyedül hiteles értelmezést tűzi ki célul, legyen szó bárkiről, aki éppen frissen olvas valamit Csáthtól. Olvasnivaló pedig akad bőven, és az utóbbi évtizedekben éppenséggel újdonságok is, olyan kéziratok kerülnek folyamatosan a nyilvánosság elé, melyeket korábban még a szűkebb szakma sem ismert.

Enigmatikussága lett a legjellemzőbb jegye, és biztosra vehető, hogy akkor is ott marad szecessziósan, éppoly nyugtalanul a felszínen, ha már minden egyes fellelhető sora előkerült a hagyatékából. A titkok nyitját nem abban kell keresni, hogy talán maradtak vagy lappanganak valahol kulcsok a nagy titokhoz. Hozzátesz természetesen valamit a rejtélyhez minden előkerülő új mondat, mégis a nyitottság marad Csáth legvalószínűbb titka. Még kortársai közül is sokan becsukódtak közben, mint a kagyló, mert a felejtéshez is két ember kell, ha nagyon leegyszerűsítjük: az író és az olvasó. Csáthot viszont az élteti, hogy folyton felfedezik, legutóbb színházi rendezők és a film is.

Emlékszem még azokra az egyetemista évekre, amikor legismertebb és legsikamlósabb naplófeljegyzéseit – az 1912–1913-ban írottakat –, ki tudja, hányadik átgépeléssel sokszorosítva fénymásolták, és ezzel az egyenesen arányos szövegromlással szó szerint a pad alatt terjedt. Idézték és hivatkoztak rá megannyi diplomadolgozatban, az eredetije viszont tudomásom szerint a mai napig sem került elő, emiatt ha nem is kételkednek a teljes szöveg autoritásában, néhány részletét beleírtnak tartják, amit természetesen az eredeti kézirat hiányában sem igazolni, sem cáfolni nem lehet. Eddig négy kiadást ért meg, a legutolsó, a 2002-es legalább egy flekkel hosszabb a korábbiaknál, bárcsak valaki elmesélné, hogy miért.

Vannak viszont részleteikben is kétségbevonhatatlan naplók, melyek az utóbbi években láttak napvilágot, ezeknek minden szavát hitelesnek kell tekintenünk, hiszen kézírásos hagyaték alapján publikálták őket.

Csáth Géza gyerekkorától a haláláig folyamatosan naplót vezetett, alig számottevő megszakításokkal, amihez hasonló példát a magyar irodalomban alig találunk. A fentiekből is kivehető, hogy a naplók korántsem egy időben, és főként nem egy helyen bukkantak elő, így nem is kronológiai sorrendben ismerkedhettünk meg velük. Hogy mi miért történt, és mi hol jelent meg, annak megközelítő kifejtése is meghaladná ennek a rövid áttekintésnek a kereteit, csupán utalok rá, hogy előbb ismertük meg az említett középső szakaszt, a háborús naplót és a morfinista utolsó naplóját, mint a folyam elejét. Mondani sem kell, mekkora igény volna arra, hogy együtt lehessen áttekinteni az összes naplót és levelet, időrendbe szedve, és nem utolsósorban mérvadó szakmai apparátussal ellátva, tisztázva végre, mi a valódi és mi a „talán”.

A naplók sorában most éppen a kezdeteknél tartunk. Nemrég jelent meg Csáth Géza 1897 és 1899 között írott gyermekkori naplója, a szerzőt ekkor még polgári nevén ifj. Brenner Józsefnek hívták. Feljegyzéseiből nyilván mindenki a leendő író titkát próbálja majd kifürkészni. Esetleg a rajzokat is összevetik a későbbi naplók rajzaival, és nem is csalódnak, mert ugyanazokat a kézjegyeket fedezhetik fel. Felismerhetőek még a motívumok is, továbbá az a törekvés, amit majd a novellista is alkalmaz, hogy a kulcsjeleneteket és főhősöket előbb lerajzolta, ami a vizuális gondolkodás jele. Ha nem is írja le részletesen a berendezést, a szobát, a bútorok a képeken szerepelnek, és nyilván az író tudatában, miközben az ott játszódó cselekményt írja le. Neki azt is látnia kellett, amit leírni nem tartott fontosnak; valami hasonló játszódik le a gyermek naplójában is: mintha a rajzot érvként hozná fel, sőt mintha meggyőzőbbnek tartaná. A naplóíró gyermek elsősorban a napi hírek lejegyzését érzi kötelességének, nemcsak azt, hogy éppen milyen idő van, hanem azt is, ami a nagyvilágban történik, 1898. szeptember 11-én hosszan beszámol arról, miként lett a merénylő tőrének áldozata Genfben „Erzsébet királyaszszony”. Napi teendőinek felsorolásával felidézi az olvasóban Szabadka századfordulós hangulatát: a gimnáziumot, a Kaszinót, a palicsi kirándulásokat, említést tesz a dalestélyekről, melyeket jutalomként („ha jó leszek”) látogathatott, ahol pl. Konopcsek Laura „csodálatos hangja” ejti ámulatba.

A tízéves Csáthnaknak bizony meglehetősen gyenge a helyesírása, amit a bemásolt bizonyítványa is igazol, magyar nyelvből csak „jo” minősítést kapott, viszont szeretett olvasni. Az „apukától” kapott Új földesurat két nap alatt elolvasta. „Ifj Brenner József nyolc hónappal azután fogott az íráshoz, miután az édesapja 1896. augusztus 17-én másodszor is megnősült, feleségül vette az alig húszéves Budanovits Ilonkát, jó barátjának, Budanovits Antalnak, a szabadkai elemi iskolák igazgatójának legidősebb gyermekét. 1897 tavaszán az édesanya, Decsy Etelka két évvel korábban bekövetkezett halála után, úgy-ahogy konszolidálódott a Brenner család élete. Budanovits Ilona, a képzett tanítónő föltalálta magát új szerepében, valószínűleg megszerette a három árvát, a tízéves Józsit, a kilencéves Etelkát és a hétéves Dezsőt. A három gyermek jól érezhette magát a Budanovits családban, mert Ilonkának nyolc testvére volt, a legkisebbek egyidősek, sőt még fiatalabbak is voltak, mint a Brenner gyerekek” – írja az utószóban Dér Zoltán. A pszichologizáló olvasó nyilván a leendő Csáth lelki világának eredőit kutatja a gyermekkori naplóban. Csalódnia kell, mert az érdeklődési köre közel áll a mai hasonló korú gyermekekéhez: Vernét olvas, sportol, versenyekre jár, szorgalmas kottamásoló, a zsebpénzét cukrászsüteményekre költi, kerékpározik és korcsolyázik. Unokatestvérét, Kosztolányi Dezsőt is többször említi, pl. hogy legyőzte százméteres futásban.

A napló jegyzetapparátusa példamutatóan pontos, alapvető ismeretanyagot közöl, hogy eligazodjunk a népes családban. Ehhez nyújt segítséget egy levelezőlap-melléklet, amely a Budanovitsékat ábrázolja, kilenc gyermeket és három felnőttet. Könyvjelzőnek is használhatjuk; amúgy sem árt, ha a kezünk ügyében van olvasás közben, könnyebben azonosíthatunk arcokat és helyszíneket. A kor miliőjének és a szociográfiai háttérnek része a kép, amely több, mint illusztráció, továbbmeséli a napló gyermeki őszinteségét.

Ifj. Brenner József [Csáth Géza]: Napló [1897–1899]
Közreadja, sajtó alá rendezte és az utószót írta: Dér Zoltán
Életjel, Szabadka
164 oldal, ár nélkül

Kontra Ferenc

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu