buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Isten szalmaszálán


2005.02.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Buda Ferenc költészetében az élet és a költészet szoros összekapcsolódására figyelhetünk, Buda a költészetet az élet mércéjével méri, máig őrzi a költői szó erejébe, vagy inkább mondjuk azt, hogy a fontosságába vetett hitet, mert hiszen a kételyek az elmúlt évtizedekben mégiscsak megjelentek költészetében. Verseinek megformáltsága mögött az anyaggal küzdő ember mesterségtiszteletét érezzük. Buda ugyanazt a küzdelmet vívja a nyelvvel, a költői mesterség anyagával, mint a szobrász a kővel vagy a fával, formálja, csiszolja, alakítja, míg a végleges formára rá nem lel, a verseknek ezt a formálódását, csiszolódását ebből az új kötetből is számos példával lehetne bizonyítani. De maradjunk még a költői világ jellemzésénél: a több mint negyven évvel ezelőtt megjelent Füvek példája című kötetet még a többszólamúság jellemezte, később a költői hang tragikusabb hangvételűre változott, miközben a költő magatartás-eszménye nem változott meg. Ezt az eszményt Buda Nagy Lászlót búcsúztatva fogalmazta meg:

Hagyatékod: a Mű, a megbonthatatlan, felülmúlhatatlan.
Hagyatékod: a fejünk fölött összeroppanó mennyboltozat – a ránkszakadt felelősség.
Kortársak, utódok, kezdő és leendő pennaforgatók, nem tollat temetünk ma itt, de kardot.

A toll és a kard összekapcsolása egyértelműen a magyar költészet hagyományaira utal vissza, az pedig, hogy Nagy Lászlót ehhez a hagyományhoz kapcsolta, a koronként átalakuló, de az átalakulásban a folyamatosságot s ezzel a társadalmi küzdelmet is vállaló költőeszmény megfogalmazását jelentette.

Az eszményért folytatott küzdelmek hívták életre Buda Ferenc ún. öntanúsító verseit. Legenda című verse az egyedül virrasztó bibliai József képével éppúgy az elhagyatottságra, a magányra utal, mint például a Szél fúj című vers a bezártság képével. Mellettük több más versben is uralkodó szerepet tölt be az öntanúsítás gesztusa. Verseinek világa végsőkig letisztult. Azt hihetnénk, már csak a megbékélés állapotának tiszta kijelentéseit olvashatjuk nála, mint például az Élünk hát kezdetű versben: „Élünk hát, / élünk, / elődül s örökösül. / Arcra az arc, sors a sorsra / kormokkal ráüszkösül.” Ettől a végsőkig redukált világtól vezetett az út a vállalás és az azonosulás nagy verseiig. A Holt számból búzaszál című versében olvashatjuk: „Röst nem leszek vérrel fizetni, / hússal, csonttal csak itt adózom. / Itthon vagyok, öledbe fekszem. / Holt számból búzaszál kizöldül.”

Nagy kompozíciói közül a Roham volt az első, ezt követte a Tanya-hazám című verse. A közösséggel való azonosulásra mutatnak rá újabb nagyobb terjedelmű versei is, így főképpen az Árvaföld és a Himnusz haza címűek. Az Árvaföld a távlatvesztés költeménye („Árva föld deres mezején / Állok a világ legközepén. / Távol s közel / kemény szik, porhanyó homok”), ez a távlatvesztés a társadalom átalakulása közepette eltűnő közösségi célokra is vonatkozik: „Megvirrad, bealkonyul. / Éjbe, az éji égbe hatol / a vadliba-ék / feltarthatatlanul. / Leszáll-e valahol? / Ha vízre lel, / bizton leszáll. / Ám itt valaki / mindig mindent összekuszál, / összebeszél.” A Himnusz haza című vers a számára otthont adó Homok-hazától való elszakadás állapotában született, ha a Tanya-hazám a táj jelenével való azonosulás verse volt, akkor a Himnusz haza a homokvilág múltjával való azonosulás nagy összefoglaló érvényű verse. A nagyobb terjedelmű kompozíciók mellett a rövid versek is feltűntek Buda Ferenc költői világában, jól mutatják ezt újabban írott haikui. Ezt a tizenhét szótagos japán versformát Buda teljesen a maga világához asszimilálta, költészetének nyelvi gazdagsága, ereje, tudatossága roppant erővel mutatkozik meg a lélek rezdüléseit vagy éppen a világ abszurditását kifejező haikukban. Újabb verseiben, írásaiban, interjúiban Buda Ferenc gyakran szólt a rendszerváltást kísérő folyamatok ellentmondásosságáról, egy helyütt, az írás megteremtette szabadságból kiindulva írta: „határtalan a szabadság, elveszni benne”. Máskor, egy interjúban a következőket mondotta: „Az embernek magába kell »süppednie« és körül kell néznie, hogy mi minden is történt velünk. A tágabb világ változásait úgy kellett megtapasztalnom, hogy egymással ellentétes tendenciák érvényesültek. A szabadság – jobb szó híján nevezem így – bizonyos megnyilvánulási formái kiteljesedtek, vadhajtásokat is növesztettek, a szabadság más formái pedig számomra legalábbis végletesen korlátozódtak”.

Buda Ferenc szikárnak gondolt és állandónak hitt versvilágában rengeteg mozgás és változás figyelhető meg. Ezek közül kezdjük egyből a versek számának gyorsuló gyarapodásával: míg az 1992-ben megjelent Hatalmam: nyugalom című, az addigi összes verseket felvonultató kötet száznál valamivel több „saját” verset tartalmazott a műfordítások mellett, addig a 2000-ben megjelent Árvaföld című kötet mintegy negyvenet, az ezt öt esztendővel követő, a mostani új kötet, az Árapály mintegy öt esztendő terméseként pedig közel negyven verset tartalmaz, ha számokkal egyáltalán lehet valamit mondani a versekről és a költészetről, akkor ez mindenképpen a versek számának a korábbinál gyorsabb ritmusú növekedésére utal. Az állandóságra utal viszont a természeti képek használata, ez mutatkozik meg a két utóbbi kötet címében is, miként jóval korábban a Holt számból búzaszál című kötet címében is. Ám míg ez a kötet a megújhodás hitéről beszélt, addig az Árvaföld című kötet (Buda mindig egy-egy versének a címét emeli kötetcímmé) az elhagyatottság állapotáról szólt, az Árapály című kötet pedig a társadalmi szintre emelődő lehangolódásról, s a társadalom lehangoltságáról. Ugyanakkor az új kötetekben tovább él a mondható versek megteremtése iránti igény, ez az újabb magyar költészet ellentétes jellegű törekvéseit és ezeknek a törekvéseknek az eredményeit tekintve mintha valamifajta elzárkózásra utalna, pedig nem az, s hogy mennyire nem az, azt éppen az újabb formáknak a keresése jellemzi, így jelentek meg az előző kötetben a már említett haikuk, a mostaniban ezek folytatódnak, s önálló darabként – egyébként éppenséggel a nyelvi jelenségek radikális redukciójának eredményeként – megjelennek az anagrammák, miközben továbbra is él Buda Ferencben a monumentális forma megteremtésére, egyben pedig az összefoglalásra, a tájhoz és társadalomhoz való viszonyának az összefoglalására való igény. A mostani kötet valódi újdonsága azonban a sokszínűség, a többszólamúság. Mintha Buda egész korábbi költészete folytatódna ebben a kötetben, kezdve a nagyobb kompozícióktól, a kötetben ezt a verstípust az Össztánc és a Malom című versek képviselik, ezek a Tanya-hazámra, a Himnusz hazára, de a Rigmusok századra, századvégre című versre is visszautalnak, a „gyerekversekig”, a halálosan komoly nyelvi játékokig, el egészen a játékosnak vagy ironikusnak gondolt, ám inkább egyre keserűbb versekig, vagy a korábbról is ismert, ám az akkoriaknál ugyancsak keserűbb dalokig. A versek gazdagságát ebben a rövid leírásban szinte még érzékeltetni sem lehet, ezért csupán pár versre hívom fel a figyelmet. A két legjelentősebb kompozíciónak a Malom és az Össztánc című verseket tartom, a Malom a korábbról megismert „kikiáltó” hangnemben beszél a korról:

se becsület se békesség
se forradalom
ki a molnár ki tudja de
forog a malom

a leosztás: kinek éhkopp
kinek tele tál
fölemészti ez a világ
aki vele hál

hontalan itt a közérdek
de szent a haszon
házat hazát eladhatsz a
szabadpiacon …,

míg az Össztánc a kitudottság megtapasztalt keserű élményét emeli a vers témájává. A keserűségbe áthajló ironikus hang a Kovács András Ferencnek ajánlott Triptichont is uralja (Triptichon Pannóniából), ennek a Progressio Pannoniae című része szerint a progresszió a „Pannóniában voltak kuplerájok” sorban foglalt tartalom „Pannóniánk – maga egy kupleráj” sorban foglalt tartalomig ível. Hallatlanul izgalmas a kötetben közölt számos anagramma, ezek a nyelv rendkívül tudatos ismeretére utalnak, nem tudom őket másként jellemezni, csak úgy, mint a szobrász munkájának eredményeit, ahogy a szobrász az anyagban, Buda Ferenc a szóban találja meg a lehetőségeket, az eredmények a költőről, de a korról is beszélnek. Az én szememben azonnal József Attila világa idéződik fel az anagrammák szó anagrammájában: Mama, rágnak!... Az alábbiakban csupán ízelítőül pár anagrammát idézek:

Társadalom: Ma: sár-oldat.
Politika: Piti akol.
Demokrácia: Cár koma, ide!
Adóhivatal: Ali hada volt…

Hosszan idézhetném Buda Ferenc új, jelentős verseit, fontos versszakait, tudom, egy költészetnek az értékét nem szükségszerűen határozza meg, hogy a korról beszél, ám azt is tudom, hogy egy költészetnek az értékét az már igencsak meghatározza, hogy miképpen beszél a korról, Buda Ferenc új versei pedig roppant nyelvi gazdagsággal szólnak arról a korról, a melyikben élnünk adatik. Az ún. korjellemző versek és a hagyományosan a költői énről beszélő versek pedig össze is olvadnak a hagyományosan talán leginkább dalnak nevezhető versekben, ezek – miként régen a Ne rejtőzz el – most is minden korábbi előkép nélkül, valóban dalként mutatják magukat, azt is mondhatnám, hogy felfakadnak a költő ajkain, ha ez a kifejezés manapság már nem lenne anakronisztikus. (Az anagrammák után talán az anakronizmus is említhető.) De hát felfakadnak, csak most nem szerelemről, örömről beszélnek, hanem arról, hogy „ordasok bár a farkasok, / hozzánk képest irgalmasok”, ha úgy tetszik, tehát társadalmi tapasztalatot rögzítenek, máskor viszont léttapasztalatot, így:

Gömbre írt szivárvány –
Egykor az valék:
Isten szalmaszálán
Szappanbuborék.

Minél inkább ízlelgetem ezt a strófát, annál teljesebbnek és szebbnek látom, miképpen a Nagy András által gondosan tervezett kötet egészét is…

Buda Ferenc: Árapály
Nap Kiadó, 2005
75 oldal, 2150 Ft

Füzi László

Nap Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu