buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Hogy volt?


2005.02.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

[Az elmúlt perc már csak az emlékezetünkben létezik – borzongunk bele néha e közhelyes megállapításba, s olykor megvisel a gondolat, hogy minden szavunk és tettünk a múltba hullik. Az emlék, az emlékezet nagyon személyes, hiszen saját benyomásaink készlete, de olyan készlet, mely velünk együtt alakul, formálódik, így ha minden megtörtént mozdulatra, tettre, szóra emlékeznénk is, akkor sem tudnánk viszszaadni realitását annak, ami volt. Hogy volt? Tesszük fel a kérdést oly gyakran, s előfordul, hogy emlékezetünk – mivel szelektív – becsap bennünket. Mégis, az önazonosság érzésének feltétele az emlékezet, még akkor is, ha az emlékeinkben őrzött személyes történelmünk tele van fehér foltokkal vagy fantáziánk által kiszínezett képekkel. Ezért leginkább számunkra megkérdőjelezhetetlenül hitelesek emlékeink, még akkor is, ha „Nem is úgy volt!” kezdőmondatú ellenvetés ér bennünket egy történet elmesélése közben.

„Hogy volt, hogy nem volt. Amit leírtam, szándékom szerint pontosan így esett. Tévedni persze emberi dolog. Hm, talán füllenteni is. Én, igazat mondtam, amennyire bírtam.” – írja Vámos Miklós a Hogy volt című kötetének előhangjában, melyben megidézi emlékeit a huszadik század harmadik harmadából íróportrék formájában. A Hogy volt már címében is sugallja a visszaemlékezés szubjektivitását, s nem véletlen, hogy elbeszélésmódnak Vámos az anekdotázást választja, visszanyúlva a Mikszáth-i hagyományához. Választott műfaja igen szerencsésnek tekinthető, hiszen olvasói éppen a „jól megcsinált” mesélős történetei miatt kedvelik, s ugyanakkor így válik lehetővé, hogy írásaiban olykor az irónia hangján az elbeszélő történetévé álljanak össze ezek a portrék, mégis kikerüli azt a veszélyt, hogy a maga személyét az anekdoták szereplői elé tolná.

„Nemcsak az a kérdés, hogy hová tűnt a sok virág, hanem, hogy hová tűntek az elfeledett írók. Talán egy bizonyos településre költöztek, távol a világ zajától. Egyforma, pici kockára emlékeztető házacskákban éldegélnek, a helyszín leginkább Beloianniszra, a Fejér megyei görög községre emlékeztet. Odakerül, akinek hírneve idő múltán elszivárog, mindegy méltán vagy méltatlanul. Most végre szót értenek egymással, a közös nevező összehozza őket. Délelőttönként gyülekeznek a főtéren, s kórusban szidják azokat, akik fönnmaradtak az idő rostáján, szintén mindegy, méltán vagy méltatlanul.” Vámos könyvének alakjait nem az hozza közös nevezőre, hogy az elfelejtett írók falujában laknak, - bár közülük jó néhány már biztos odaköltözött-, hanem az elbeszélő emléke. Mert mindegyikkel találkozott. Akadnak olyanok, akiket csak futólag ismert, mint Rákosi Gergelyt, Vészi Endrét, Ottlik Gézát vagy Pilinszky Jánost, s a róluk készült portré bár nem elég plasztikus, mégis hitelesen meséli el egy fiatal író benyomásait. Gáll István, Örkény István, Ladányi Mihály, Simonffy András személyisége átüt a papíron, mert nem csak tisztelettel vagy éppen ironikusan, hanem a mesterek iráni szeretettel ír róluk. Mert mesterei lehettek a pályakezdő Vámosnak, akik valamiféleképpen beavatták az irodalmi életbe. „Szemére hánytam Ladányinak, mért kellett éppen egy ávóshoz küldenie. Nincs más, magyarázta ő, a Szépirodalminál még nehézkesebb, Kardos legalább első kézből tudja, meddig mehet el, s addig el is megy” – írja első kötete kiadása kapcsán. S bár célja az embert bemutatni, aki történetesen éppen író vagy szerkesztő, esetleg cenzor, úgy amilyennek ő megismerte, mégis keveset, vagy alig szól a korról, amelynek szereplőit megidézi. Legfeljebb érintőlegesen. Pedig alakjai közül akad jó néhány, aki a Kádár korszak kultúrpolitikájában, irodalompolitikájában jelentős szerepet kapott. A fent idézett utalásoknál azonban többet nem tudunk meg a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekről, csupán egy-két történetet a cenzúra működéséről, és annak kijátszási lehetőségeiről. „A javítgatás azt jelentette, hogy a gépelt sorok egyikét-másikát golyóstollal rajzolt körkörös vonalakkal olvashatatlanra firkáltuk, majd fölébe írtuk pontosan ugyanazt.”

Lehet, hogy ez mégsem e kötet feladata? Vagy csupán irgalmas éleslátásról van szó, melynek tudomása van a diktatúra játékszabályairól és az abban résztvevők szerepéről, mégis az embert kívánja bemutatni olyannak amilyennek ő ismerte meg? A szerkesztőségek és könyvkiadók, mint az Élet és Irodalom, Új Írás, Magvető, Szépirodalmi vagy éppen a Filmgyár, nem mint intézmények kerülnek Vámos, és ezáltal az olvasó figyelmének középpontjába, hanem egy-egy figura kapcsán. Ez talán pótolja a hiányérzetet.

Attól vagyunk önmagunk, hogy sajátunként cipeljük magunkkal a múltunkat, azzal a bizonytalan érzéssel, hogy a jövő sokkal kevésbé valóságos, mégis nyomot kívánunk hagyni, miként nyomot hagytak bennünk szellemi elődeink, mestereink. Vámos Miklós könyve erre tesz kísérletet.

Vámos Miklós: Hogy volt
Ab Ovo Könyvkiadó, 2005
176 oldal, 2450 Ft

Erős Kinga

Ab Ovo Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu