buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Cigányutak


2005.02.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Szabó Virág és Szécsi Magda regényeinek témája hasonló – a két mű kapcsán egyéb közös pontról nehéz lenne beszélni. A Holdfogyatkozás és az Időtépő együttes olvasása mindenesetre fényt deríthet arra, hogy milyen jelentős különbségek lehetnek a cigányokról szóló és a valódi cigányirodalom között.

„Az emberi idők kezdetén egy nagy csapat madár szállt a magasba, hogy a hideg tél elől Afrika napégette tájaira vándoroljon. Szabadok voltak, egyik napról a másikra éltek, nem törődtek a holnappal. (…) Látod, Pol, innen indultak az ősapáid. Madarakból lettünk. És egy napon talán újra madarak leszünk.” Legendával kezdődik Szabó Virág kötete, s mitikusan is fejeződik be. Az emberré súlyosodó madarak eredetmítosza, s általában a madár szimbóluma többször jelentkezik, keretet nyújtva a történet számára. A Holdfogyatkozás romantikus, csodás eseményekben bővelkedő kalandregény. Mese egy ifjú cigányról, Polról, aki a világot s egyben a cigányság ősi útját járva próbálja megtalálni önmagát, hazáját és az igaz szerelmet. Pol (a név mellesleg Pol Potot, a Vörös Khmerek diktátorát juttatja az olvasó eszébe) vándorlása során eljut a perzsa és örmény földre, Athénba és Isztambulba, végezetül Magyarországra is, közben pedig– ahogy ez egy regényhőshöz illik – mindenféle viszontagságokon esik által: tudtán kívül ópiumot csempész, foglyul ejti egy iráni kereskedő, Jerevánban beleszeret egy spanyol táncosnőbe, s még sorolhatnánk. Kalandjai és tapasztalatai jellemformáló erőként hatnak rá, s személyisége mondhatni határátlépésenként formálódik, változik – egészen a nagy utazás végéig.

Adott tehát Pol története, mint ígéretes, ám kiaknázatlan lehetőség. Szabó Virág nem tudja lecsapni a saját maga által feldobott labdát. Hogy miért, annak több oka van. A Holdfogyatkozás a könnyed lektűr határait szétfeszítve egyidejűleg próbál meg társadalomrajz- és kritika, fejlődésregény és pikareszk mű lenni. Történetvezetése ugyanakkor egysíkú és túlzottan kiegyenlített, karakterábrázolása elnagyolt. Bár Pol cigány származása a kötet egész folyamán hangsúlyozott, viselkedéséből, megnyilvánulásaiból erre egyáltalán nem lehet következtetni – bajornak vagy eszkimónak éppúgy megfelelne – és ez a jellegtelenség a szereplőábrázolásra általában is jellemző.

A fordulatok egy idő után kiszámíthatóak, előre láthatóak – ha történik valami rossz, azt hamarosan (három-négy oldallal odébb) ellenpontozza valami örömteli esemény. Ha például Pol találkozik például egy gonosz iránival, később biztosan öszszefut egy szimpatikus és szerény, jó iránival is; az azonban nem derül ki, hogy milyen is lehet valójában egy iráni, milyen világnézete és életmódja, szokásai vannak. A regény végletekig leegyszerűsített nyelvezetével, jókora képzavaraival a Reader’s Digest-es elbeszélések stílusát idézi: „Akkor sem rettent meg a magány súlyától, amikor végtelenségével széttárta lábait előtte a Nagy Sivatag…” Mi lehet ez, talán tájszex? Vagy, egy hosszabb szövegrészlet: „Ekkor megállt a világ… Csak ketten voltak a közepén, lüktető indulatok, féktelen szenvedélyek hullámait járva. A spanyol táncosnő és a roma táncos. Villogó fogsorok, szerelmes pillantások és izzó érintések… Pol úgy érezte, ennél több vágy nem születhet az emberben (…) A táncuk azon a hosszú estén maga volt az élet…” A Holdfogyatkozás ilyen közhelyektől válik negédes lányregénnyé, túlméretezett pöttyös füzetté, aminek – valljuk be – se az irodalomhoz, se a cigánysághoz nincs sok köze.

A Holdfogyatkozással ellentétben az Időtépő – különösen annak címadó novellája – valódi cigányirodalom. Világa hihető, mert immanens módon, a résztvevő szempontjából jeleníti meg a falusi-városi cigányság történetét, mindennapjait. Az együttlátás nagyon fontos momentum, hiszen a sztereotípiák mindig fél-tudásból, közönyből, és a valódi empátia hiányából születnek. A tizenkilencedik századbeli Magyarországon nemesi és polgári körökben például igen nagy divatja volt a népszínmű műfajának; pirospozsgás csikósok és betyárok, pántlikás, gömbölyded menyecskék ugrándoztak énekelve a színpadon, az úri közönség pedig elégedetten konstatálta: lám, ilyenek a parasztok, a plebsz. A bevett parasztábrázoláson csak Móricz és Illyés évtizedekkel későbbi munkássága változtatott. Hasonló a helyzet a cigánysággal is, csakhogy velük kapcsolatban kétféle sztereotípia áll fenn: az egyik szerint a cigányok szabad, természetkedvelő emberek, akik passzióból vándorolnak országról országra, tenyérből jósolnak, és tábortűz körül táncolnak jókedvükben. A másikhoz elégséges csak a ’cigány’ szó kimondása, máris beindul a gyűlölet mantrája: lop-csal- hazudik- tetves- büdös- piszkos- ide nem költözik, az biztos-stb. Az Időtépő túllép az efféle sablonokon és segítséget nyújt egy másfajta, tisztább látásmód kialakításához, a cigány lét megértéséhez, ha megéléséhez nem is. Szécsi Magda képzőművész, prózájában ezért annyira meghatározó a vizualitás – inkább rajzolja, mint írja novelláit. A képi megjelenítés változtatja az Időtépő hőseit mesefigurákká, a cigánysors hordozóivá, akik eljátsszák saját történetüket, hasonlóan a japán nó színház árnyalakjaihoz.

A könyv, ami hat rövid és egy nagyobb terjedelmű (címadó) novellát tartalmaz, két részre osztható. A rövidebb novellák– így a Préselt magány, a Bolond Peper vagy a Téboly – talán a kötet kevésbé sikerült darabjai. Nyomasztó (vagy legalábbis nyomasztónak szánt) históriák a város mélyéről, témájuk szerint megrázóak, hatásosak lehetnének – de nem azok. Hiányzik belőlük az a Tarr Sándor vagy Konrád György műveire jellemző távolságtartás, ami az olvasó (és nem az író!) érzéseinek katalizátoraként szolgálhat. Indulat, exhibicionizmus és a trágárság gyerekes öröme jellemzi a szövegeket, amik nem is mindig hitelesek. Nehezen hihető például, hogy egy dzsumbujbeli késdobálóban valaki így fogalmazzon: „… hát ez az igen nőstény állat gondolt egy nagyot és szó szerint eljátszotta az Anna Kareninát”, vagy így: „… húgom ötös ikrekről álmodott minden alkalmi fazon alatt, és ezzel sógorommá tette a kerület 80 %-ának még potens hím tagjait”(Bolond Peper). Egy igazi talponállóban az ilyen entellektüel kiszólások hallatán igen furcsán nézne a nagyérdemű – és itt nem arról van szó, hogy egy lepusztult kocsmában senki nem ismerheti az Anna Kareninát; de mindenki számára természetesebb és egyszerűbb azt mondani: a vonat alá ugrott. Erőltetett a Préselt magány hősnőjének monológja is: a magányos, elkeseredett asszony egy lélegzetvétellel beszél a dilettáns cigány festőkről, szüzességéről, Istenről és a maszturbálásról, közben folyamatosan sértegeti a vallomás (végig háttérben maradó) hallgatóját, a doki becenevű pszichológust.

Szerencsésen ellensúlyozza ezeket a novellákat az Időtépő – nem hatja át az odamondás kényszere, ezért alkalmas valódi feszültség és érzelmek közvetítésére. Karcossága, trágársága mellett van benne valami könnyed, lebegő. Szécsi Magda írása játék és valóság, a „mi lenne, ha” tünékeny állapotának kiterjesztése. A terjedelmét tekintve kisregénynek is beillő elbeszélés a családregény, társadalomtörténet és cigánylegendárium hármasságát egyesíti magában, szintézise pedig magától értetődő, nem tűnik erőltetettnek. Az Időtépő elbeszélője Sára, a megszületni nem akaró gyermek, akit anyja már évek óta hordoz méhében (és a Tulipán-kanyar roskadozó vityillói között). Sára afféle táltos lány, magzatként is tudatos lény, aki teremti és szemléli saját magát.

Rejtett élete, köztes léte isteni szabadságot biztosít számára: utazhat, leskelődhet térben és időben. Látja közvetlen környezetét – vidéki cigánytelep az ötvenes évek elején – vagy a világ más tájait. Számára az idő nem lineáris folyamat, hanem egyfajta képeskönyv, amiben kedvére lapozgathat, és bele is léphet – megtalálhatja benne vándorcigány dédanyját, a „férfierejű tigrisasszonyt” vagy önmagát negyvenöt éves korában. Az Időtépőben az idő-és eseménysíkok, cselekményszálak teljesen öszszekeverednek. Mint az álmokban, úgy formálódik a világ, s benne, mint anyja méhében, Sára is. Jó példa erre az a jelenet, amikor az anya levelet kap bebörtönzött férjétől, és azt „együtt” olvassák. „– Jaj! Miket ír ez, tán csak nem ment el az esze?! – zokogta anyám újra meg újra, és most először nem volt tudatában annak, hogy tele van a hasa velem. Ez fájt. Nagyokat rúgtam anyámba, hogy neki is fájjon. De észre sem vette. Hát kirúzsoztam a számat és meglátogattam aput a börtönben, akit éppen három smasszer öklözött, és le se szarták, hogy figyelem őket. Apám csókot intett, meg hogy húzzak vissza anyámba ebből a fertőből, és én szót fogadtam.”

Fantasztikuma mellett az Időtépő nagyon reális képet nyújt a magyar cigányok rendszerváltás előtti életéről. Arról a korszakról, amikor roma kisebbség nem létezett, csak „kreol bőrű” férfiak és nők tízezrei – de ez a tökéletes negligálással volt egyenértékű, és nem a cigányság társadalmi integrációjával. A Szécsi Magda által megjelenített telep a megalázottság és kiszolgáltatottság szimbóluma is lehetne: ahova mínusz harminc fokban sem jut állami tüzelő, ahol az emberek keserű korpakenyéren és dögkúti húson élnek, mert a tsz-től kapott fizetésből alig telik többre. Ahol a higiénia nevében bármikor kényszerfürdetést tarthat egy fertőtlenítő brigád, s a lemeztelenített férfiakat, nőket és gyerekeket erőszakkal tuszkolják be a sátrakba szerelt mobil zuhanyzók alá – akár Auschwitzban, csak itt valóban víz folyik a zuhanyrózsákból.

Talán ezért sem akar sokáig a világra jönni Sára: hisz aki cigánynak születik, két sorsot is kap Istentől, s mindkettőt vállalnia kell, a világ és önmaga előtt. Ahogy ő (vagy Szécsi Magda) mondja az elbeszélés elején: „Már az anyám hasában is tudtam, hogy cigánynak születek… meg is fulladtam ettől a tudattól vagy kétszer a magzatvízben, de aztán úgy döntöttem, feltámadok. Gondoltam cigánynak lenni sem nehezebb, mint a világ folyásának, majd csak átevickélek az életen én is, mint a többi cigány.”

Szabó Virág: Holdfogyatkozás
K.u.K. Kiadó, 2005,
352 oldal, 2500 Ft

Szécsi Magda: Időtépő
Széphalom Könyvműhely, 2005
214 oldal, 2200 Ft

Koncz Tamás

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu