buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Röpül a malac


2005.02.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Friss tinta! Van itt mindjárt egy felkiáltójel: igen, van friss tinta (a magyar meseregények reneszánsza után), íme, vannak új gyerekversek is! E nagyszerű versantológia címválasztásáról, szerkesztési alapelveiről (tematikus ciklusokba sorolt versek a mondókáktól kezdve a verses mesékig), a kötetben szereplő szerzőkről szóló legfontosabb információkat szerencsére a kötet utószava tartalmazza. Az utószó így nemcsak a szakmabeli érdeklődők, pedagógusok, könyvtárosok számára nyújt alapvető információkat, hanem a gyerekeknek válogató szülők számára is. A szerzők névsorából az is kiderül, hogy eddig kinek jelent meg önálló gyerekverskötete, így az utánakeresésre is felszólíthatja az olvasót.

A kötet szerkesztői a már felnőtt korú Cini, cini muzsika utódjának, folytatásának szánták e kötetet – s való igaz, hogy jelentős merítés az aktuális gyereklírából azóta csak most jött létre. S e kötet nemcsak gazdagságával, hanem vizuális megjelenésével is példaértékű.

A friss tinta a szerkesztők szerint frissen írott, új verseket jelent, s ez az újdonság nem annyira az irodalmi, óvodai, zenei – egyáltalán a gyermeki – köztudatban való jelenlét függvénye, hanem sokkal inkább szerzők szerinti besorolást jelent. Így kerülhetett a kötetbe egymás mellé majd’ negyven szerző, függetlenül attól, hogy már megjelent, ismert verssel, avagy első közléssel szerepel. A még sosem olvasott, hallott, valóban friss versek ujjongó felfedezése mellett a ráismerés, felismerés, rátalálás örömét váltják ki az olvasóból a gyermekek számára már valódi klasszikusnak számító szövegek. Az utóbbiakra példa Kányádi Sándor elveszett követe, Tandori Dezső medvéi és Csukás István elefántja, Bella István Áni Mánija, Gryllus Vilmos kárókatonája, vagy akár Ranschburg Jenő szabad versei, Halász Judit Minden felnőtt volt egyszer gyerek című lemezéről. És az utóbbi években közismerté lett Tóth Krisztina londoni mackói és Varró Dániel Szösz nénéje is már e sorba kívánkoznak.

A friss tinta – Kosztolányi után – színes tintát jelent. A sokszínűség pedig egyaránt jelent tematikai és formai gazdagságot. A sok szín és forma pedig két alapvető rendezőelvet követ; elsősorban a játék határozza meg nemcsak a kötet szerkesztési mozzanatait, a tipográfiát, az illusztrációkat, hanem egyenként valamennyi alkotást is. Játék a nyelvvel, játék a szavakkal, játék a képekkel – és elsősorban játék csak úgy, öncélúan, önmaga kedvére. Emellett a humor (mint a gyerekirodalom meghatározó normatív vonása) állandó jelenléte az, ami összefogja e verseket; legyen ez a humor akár fanyar angol gyökerű, vagy mutatkozzon meg az egyes eseményekben, a nyelvvel való játékban, az olvasóval történő összekacsintásban. A kötet sokszínűségének köszönhető, hogy óvodáskorúaktól kezdve kisiskolásokon keresztül nagypapákig minden korosztály megtalálja benne az életkorának megfelelő kedvenceket. Széles is a tematikai paletta. A gyermeki mindennapok életszituációit bemutató, zsánerképes, állatos, mesés és szerelmes és altatós, és szomorú, lírai, gyászolós versek követik egymást. Van sok régi téma újraírása, és van benne több utalás, ajánlás neves elődökre/elődöknek, többek között az is megtudható, hogy megint csak Kosztolányit parafrazálva, a Műanyag játékok (Vörös István) egyáltalán nem különösek. Vannak nagyon komolytalan maraságok (egy egész ciklusnyi) és vannak komoly, mély versek is a kötetben: Schein Gábor metafizikai ihletettségű, misztikus, filozofikus hangvételű versei mindenképpen az egyik legfrissebb tintavonása a magyar gyerekköltészetnek. Vannak a kötetben nonszenszek, halandzsaversek – amik semmiről sem szólnak, de mondogatni, duruzsolni őket olyan jó… És van benne sok-sok vicces és „költészeti magaslatokba” egyáltalán nem illő szokatlan szereplő. Az én kedvenceim közé tartozik A csótány veszése (Havasi Attila), és a Sammalammú és Sattaratta, avagy egy földigiliszta és egy fűnyíró találkozása (Harcos Bálint).

Formailag a kötet verseinek túlnyomó hányada szabad vers (közülük Kiss Ottó már-már klaszszikus és Oravecz Imre puritánságukban megdöbbentő versei emelkednek ki), de találhatók benne rímjátékok, dalok, klasszikus rímelésű és verselésű szövegek, itt vannak Varró Dániel ismétlődő limerikjei – és van egyetlen képvers is, Jász Attilától. Hogyha a költő-elődök közül mércét, vagy mintát, hátteret, keretet keresünk a kötet verseihez, akkor szellemiségében leginkább a Nemes Nagy Ágnes-i hagyományt örökíti tovább a kötet. A dolgoknak és a világ egészének objektivizáló látása, ám ugyanakkor a versíró nagyon is konkrét jelenléte, a világ elfeledett, meg nem látott, furcsa részleteinek témává emelése, az újszerű versformák, nyelvjátékok, rímjátékok használata mind erre utal. Ám önkéntelenül adódik egy másik hagyomány felőli értelmezése is a kötetnek. Mintha Lázár Ervin Négyszögletű Kerek Erdője költőversenyének mintájára gyűlnének össze a versek. A narratív szabad versre, az „Ej, mi a kő tyúkanyó” újraírására, az „anakonda–ama konda” rímes értelmetlenségére, a csütörtökül ordító ücsörgő csütörtökre, a dömdödöm „aztjelentiamitteszeretnél”-típusú versre mind-mind találunk példát – valójában Lázár Ervin meghatározta a jelenkori játéklíra/gyereklíra szinte valamennyi fő irányát, éppen csak követnünk kell.

A kötet bemutatását valójában Takács Mari illusztrációinak méltatásával kellett volna kezdenem. Hogy zárszóként maradt, az nem feledhetőségére, hanem éppenséggel kiemelt jelentőségére utal, ugyanis már a borító önmagában meghatározza/meghatározhatja az elvárt olvasói magatartást, kijelöli a kötet helyét a magyar gyerekirodalom egészén belül. A magyar gyerekvers megingathatatlan toposza, emblémája Weöres Sándor tündére, aki „szárnyat igéz a malacra”, most konkrétan, képi síkon jelöli ki az olvasási, befogadási irányt. Annál is inkább, mert a kötetben Eörsi István Az ördögfióka és a tündér c. versében a maga tündérségében, cselekedeteiben, „tündéri mulatásban” és Takács Mari figurájában is ránk köszön. Persze nem kizárólag a Weöres-i versek ismeretében érthető meg a jelenkori gyereklíra, de mindenképpen fontos kijelölni azokat a szellemi paramétereket, a nagy elődöket, akik meghatározhatják, akik egyáltalán megteremtették e műfajt. A kötet záróverse pedig zárszóként méltó főhajtás, tisztelgés. József Attila Altatója éppúgy mérföldköve a magyar gyereklírának, ahogyan ennek megújításában Weöres szerepe elvitathatatlan. Parti Nagy Lajos verse bár az Altatót állítja középpontba, de a Költőnk és kora, a Kiáltozás és a Külvárosi éj, az Ars poetica felvillantásával az ébrenlét és az álom határához hasonló szétmálló, tünékeny, badar értelmetlenségben zsongó szavakká szelídíti a világot.

Friss tinta! Mai gyerekversek
Takács Mari illusztrációival
Szerk. Banyó Péter, Csányi Dóra, Edinger Katalin, Kovács Eszter
Csimota Könyvkiadó és Pozsonyi Pagony
159 oldal, 2590 Ft

Lovász Andrea

Csimota Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu