buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Kozmetikázott pusztulás


2005.02.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Hamvas Béla, Szabó Lajos, Fülep Lajos, Karácsony Sándor, Kerényi Károly, Tábor Béla, Várkonyi Nándor. Hogy miként alkotnak e nevek egységes egészt? A kulcs az első név. Nem csak vele kellett volna kezdeni, vele is kellett volna zárni a sort. Hamvas a pecsét, az ő látásmódja adja az utóbb megalkotott „közös ideológiai alapot”. Legalábbis így volt ez a nyolcvanas években, amikor még elevenen élt a „kivonulás” mítosza – ami olykor tényleges kivonulással (tanyára, falura költözéssel) is együtt járt - ma viszont már egyre kevesebben ismerik ezt a rendszerváltással nagyjából kimúlt érzésvilágot. A hamvasi életművet – s vele a többiekét – a fiatalabb, marginális értelmiségiek egy fajtája találta meg magának (köztük e sorok írója), részint a szabadságukat megőrizni akarók, részint, akik nem tartoztak a társadalom hivatalosan bejegyzett (értsd: diplomás) értelmiségiei közé, ám igényük volt a „szellemi létre”. Amit többnyire lógós munkahelyeken, intézményen kívül valósítottak meg, könyvtárosként, levéltári kezelőként, mozigépészként, kazánfűtőként vagy éppen raktárosként – mint maga a Mester, Hamvas Béla. Kivonulni a társadalomból, és szabadon gondolkodni a nagy kérdésekről, amelyekre a válaszokat persze a Hamvas által interpretált és egységes ideológiává szőtt ősi vallások és filozófiák elegye adta meg.

E háttér nélkül érthetetlen Mújdricza Péter sajátos hang(ulat)ú kötete, a Mikropolisz – Térszövegek, melyben az építész szerző szakmájának kérdésein és furcsaságain keresztül az ökológia, a magyar közelmúlt, a társadalomfejlődés, az értékválság és a kapitalizmus általános (főként etikai és spirituális) problémáit boncolgatja – javarészt a fönt említett szellemben. Azt hiszem, leginkább csak erről a szellemiségről, esetleg ezen elmélkedések általános mondanivalójáról írhatnánk ezt-azt, a konkrét tartalomról már lehetetlen bármiféle átfogó ismertetést adni. Az írások ugyanis elképesztő vegyesfölvágottat prezentálnak, tartalmilag és műfajilag egyaránt. A kötetben a szerző által és ővele készített interjúk és beszélgetések elegyednek szakcikkekkel, rövid esszékkel, novellával, publicisztikákkal, kiállítások ismertetőivel, amit viszonylag gazdag (ámde a szövegeknél decensebb) színes és fekete-fehér képanyag… Díszít? Illusztrál? Netán képi nyelven folytatja a szöveget? A fene se tudja eldönteni. A fölvetett témák tarkaságáról pedig már nem is beszélve. Ugyanakkor az egészet - bármily furcsán hangozzék is ezek után – mégis szigorú tematika uralja, s a látszólag szélsőségesen különböző témák is mintha egyfelé mutatnának: a hamvasi életműben igen nagy szerepet játszó létromlás problémája felé.

A könyv első nagy fejezete a Detonáció címet viseli, ezt követi a Nekropolisz, majd a Mammonmutációk. Vagyis a nagyvárosról, a Megapoliszról, mint olyanról, ebben az összefüggésben már nincs is szó. A modern nagyváros, és a hozzá társított jól ismert bajok, úgymint eltömegesedés, elidegenedés, elértéktelenedés, dekadencia, stb. lényegében a múlté. Mondhatni: ezen már túl vagyunk, így a narrációt is csak a vég kezdetével: a lebontással, a robbantással lehet elindítani. Ami most folyik, a szétesés, a pusztulás, sőt a romokon való vegetálás, bár e romokat folyamatosan rendezgetik, csicsázzák. E „kozmetikázott pusztulás” mögött ott a bibliai Mammon, a mindent fölélő neoliberális gengszterkapitalizmus antispirituális uralma, illetve annak tényleges valósága – s egyben a folyamat „végcélja” – a káosz. Ez a nyugati kultúra mélypontja, a későfausti (anti)utópia. Ám a mélypont egyetlen előnye önnönmaga, vagyis maga a tény, hogy onnan lejjebb már nincs. Így mintha már derengene is valamiféle világocska. Ez pedig a lokális társadalmi szerveződésre alapozó, s épp ezért az utolsó fejezet (és maga a könyv) címét adó Mikropolisz lehetősége, melyben az ember organikus egységben él a (még foltokban megmaradt) természeti környezettel.

Az építészet olyan szimbólumnyelv, ami nem csupán az adott társadalom, hanem a kultúra egészét tükrözi, pontosabban: amin keresztül az adott kultúra és kollektív gondolkodás kifejezi önmagát. Építészetünk pedig egy folyamatos hanyatlást jelez: A kiegyezés utáni időszak városképe még Európa élvonalába tartozott, mellette a Horthy-kor építészete kifejezetten provinciálisnak tetszik. A szovjet-éra további zuhanás, hozzá képest a két világháború közötti időszak valóságos Aranykor. A Rákosi-korszak szocreálja az erőltetett klasszicizmus révén még őriz valamit a klasszikus formákból, a Kádár-kor modernizmusa azonban ezt is eltünteti, a dísztelen betonmonstrumok eljutottak a falanszterek antiutópiájáig. A végállomás azonban nem ez, hanem a rendszerváltás óta eltelt évek építészete, amit Mújdricza profitkultnak, ill. kapitalista realizmusnak nevez. A ronda kádár-kori kockák még bírtak valamiféle rendezettséggel, a mostani posztmodern épületek viszont a formák szétesését mutatják, azaz a káoszt reprezentálják. A bevásárlóközpontok és a maradék zöld területet is elpusztító „brazil” lakóparkok világa ez, s amit nagyvárosnak neveznek, az a Mammon számtalan, burjánzó mutációinak tenyésztelepe.

Talán Mújdricza egyik régi mesterének, Erdély Miklósnak a hatása, hogy a könyv tele van rejtett és kevéssé rejtett avantgarde-elemekkel. Így például a tanulmányokat bizarr hangvételű versek szakítják meg, a Kunszt György írta zárszó előtti üres lapon pedig egy (valódi!) cigaretta-csikk átütötte lyuk díszeleg, s fölötte a kérdés: „kaphatnék egy kis tüzet? De vélhetően ugyanennek a hatásnak tulajdonítható, hogy a mitizáló-vizio-nárius eszmefuttatások helyenként az Erdély-írásokra emlékeztető groteszk iróniába csapnak át. Így például annak kapcsán, hogy a dán kormány fölajánlotta: Grönland lehetne a fölösleges nukleáris arzenál atomhulladéktemetője, Mújdricza Ymirre, a germán mondavilág androgün ős-anthroposzának rituális szétdarabolására emlékeztet, mely aktus révén jött létre a kozmosz. Nos, a dán javaslat esetleges megvalósítása hasonló szertartás lehetne, s a jégmezők hulladéktemetője a folyamatos elrendez(őd)és által majdan különféle geometrikus formákat ölthet, amelyek meditációs objektumként is szolgálhatnának. De az ilyen poénokon túl, a könyv részei és fejezetei maguk is egy jól kitapintható dinamikus struktúrába vannak rendezve, mely szerkezet a fönt említett világválság folyamatának térszerű érzékeltetése. Mindenesetre, akit nem érdekel az építészet, a kultúra és a világválság közti összefüggésrendszer, a Térszövegeket műalkotásként is nyugodtan megveheti.

Mújdricza Péter: Mikropolisz – Térszövegek
Magánkiadás, 2005
299 oldal + színes műmelléklet, 3800 Ft

Farkas Attila Márton

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu