buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 18, vasárnap
Ilona napja





















Évfordulók:
1850: Honoré de Balzac halála (Párizs)
1977: Déry Tibor halála (Budapest)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A forradalom kandallótüze


2005.02.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Marx neve hallatán, mintegy gombnyomásra, beugrik a fekete-fehér, raszterpontos kép, mely ott lógott a tantermekben, irodákban, de még a színházakban és a mozikban is. Akkor észre sem vettük, most pedig magam előtt látom. Marx neve eltéphetetlenül hozzátapadt az unalmas, doktorbácsis portréhoz, bár bozontos szakálla ugyanakkor télapóvá avatta; egyáltalán nem illett össze az alatta szónokló, simára beretvált, nyakkendős elvtársakkal. A pártvezér és a Mikulás találkozása a vörös vászonnal borított asztalon?

Françoise Giroud életrajzából majdnem lábra kap egy másmilyen, polgári Marx-arckép, mely azonban nem tudja kiszorítani a raszterpontosat. Ez az életrajz nem olyan erős, mint a szocializmusban ránk tukmált bálványkép. Igaz, a biográfusnő nem is Marx-életrajzot ígér, hanem a feleség, Jenny von Westphalen életének történetét – mely azonban olyannyira a férj életének és munkásságának árnyékában marad, hogy matematikailag is ki lehetne mutatni, ez a könyv többet foglalkozik Karl Marxszal, mint az állítólagos főszereplővel, Jennyvel. Az aszszony figurája inkább csak arra szolgál, hogy hétköznapi optikát nyújtson, és megfigyelhessük Marxot mint magánembert otthon, családi körben és a barátai gyűrűjében.

Marx papa, a „mór”, a „kutyuska”, ahogy családi körben becézték, természetesen eszik, iszik (sok portóit), betegségekkel küszködik (főleg furunkulusokkal), szivarozik, a dolgozószobájában óriási a rendetlenség és vágni lehet a füstöt, cédulák és könyvek mindenütt. Nagyon szereti a lányait, később féltékeny a vejeire és a térdén lovagoltatja az unokáit, múlhatatlanul szerelmes a feleségébe, emellett zavartalanul megbassza a családtagnak számító szolgálólányt, Helene Demuthot (gyereket is csinál neki), arisztokrata nagyvilági barátnői és hű kommunista elvi társai vannak. S ami a fő: imádják egymást holtig hű, nagyszerű barátjával és munkatársával, a gazdag polgári életet élő, jószívű Friedrich Engelsszel, akit Jenny ki nem állhat.

A papa, aki soha nem vállal, nem is kap rendes állást, örökös pénzzavarral küszködik, és mindig Engels haver segíti ki, aki, a biográfusnő szavaival, pénzügyekben végestelen végig az egész család jól tejelő „fejőstehene”. Marxék Londonban megismerik az éhkoppott és a nyomort is, de azért általában elég nagy lábon élnek, ha pénz áll a házhoz, tékozolnak, Karl ötvenéves korától pedig a jóbarát csinos évjáradékot folyósít nekik.

A „mór” kiállhatatlan természet, felettébb becsvágyó, zsarnoki alkat, született diktátor, aki mindenkivel összevész, és a kákán is csomót keres. Ellenben családi körben elengedi magát, rajong a lányaiért, és a feleségének több évtizedes házasság után is gyönyörű szerelmeslevelet ír külföldről, ahol az Internacionálé szervezése közben szabadelvű hölgyekkel mulat. Igen szeret emberekre utálkozni, az irónia diadalútja vele veszi kezdetét. A részvét és az együttérzés idegen tőle. „Hűvös gondolkodásának fölénye” (Engels) egyébként mindenkit lenyűgöz vagy letaglóz, és nagy tekintéllyel ruházza fel. Vendégszerető családfő, de a nagyobb kaliberű elvtársaktól köpni-nyelni nem tud, kivéve a hűséges Friedrichet, akivel valóban csodálatos férfibarátság köti össze.

Marx nagy bohém, a „dohánytól és bortól szagló szellemi felajzottság” életeleme; olyan értelmiségi életformát képvisel, mely máig dívik. Kezdetben együtt járják a kávéházakat és kocsmákat bájos, fiatal, éles eszű feleségével, amikor azonban felcseperednek a lányok, minden erővel azon vannak, hogy, Jenny szavaival, „szabályos középosztálybeli életformát alakítsanak ki”, mivel, a papa szavaival, már csak a férjhez adandó lányok miatt is „helytelen lenne teljesen proletár módra berendezkedni”. Ennek a polgári életformának része a türelmes könyvári kutatómunka, a könyvtárszoba, a folytonos jegyzetelés, a szorgalmas írás, a kiterjedt levelezés, de a fogadások, a bálok, a külföldi utazások és az elit fürdőhelyekre tett kirándulások is.

Jenny von Westphalen jó családban született, apja liberális báró volt, az úri Kaszinó tagja. Az úrilányka kiváló nevelésben részesült, ő volt Trierben a bálkirálynő, gyönyörű, romantikus és okos hölggyé érett, kedvességét és eleganciáját élete végéig mindenki csodálta, az elvtársak el voltak ájulva tőle. Hogy lett belőle „a marxizmus buzgó közkatonája”?

Gyerekkorában együtt játszott a kis Karllal, akinek az apja protestáns hitre tért zsidó ügyvéd volt, a család közeli ismerőse. Ludwig von Westphalen báró, a felvilágosult, haladó felfogású arisztokrata az ifjú Karl „választott apjává” vált, olyannyira, hogy Karl Marx, lehet mondani, megtagadta az egész zsidó retyerutyáját, viszolygott saját anyjától, a jiddise mámetől, és brutális antiszemitává nőtte ki magát (bár ezt nem leendő apósától tanulta). Nagy, romantikus szerelem szövődött a trieri bálkirálynő és a sziporkázóan okos bölcsész között. Jenny nemcsak szép volt, hanem okos is; elsajátította jegyese, majd férje világnézetét, és szellemi fejlődésében lépést tartott vele. Buzgón olvasta azt, amit a szerelme, a kemény filozófiai, közgazdasági műveket is beleértve, egy életen át másolta a férje kéziratait, és mindenben egyetértett vele.

Françoise Giraud könyvéből nem derül ki, hogy önálló gondolatai lettek volna, de még csak sajátos lelkivilágnak sincs nyoma. Úgy tűnik, Karl Marx elméje ugyanúgy lenyűgözte Jennyt, mint a férfiassága. Vállalt mindent, amit csak egy odaadó asszony vállalhat, és az sem bizonytalanította el, hogy Karl Marx egész életében jószerivel ismeretlen újságíró, csóró hontalan volt, s a könyvei alig fogytak. Igaz, rajongói és hódolói akadtak szép számban, s Jennyt, az arisztokrata nőt nem zavarta, ha ezek menekültek, szegények, névtelen sehonnaik voltak. Marx lángelméje megfel-lebezhetetlen erővel, olyan hitelességet árasztva sziporkázhatott, hogy aki a közelébe került, abban nemigen merült fel kétség zsenialitását illetően.

Jenny von Westphalen hat gyereket szült, ebből három lány maradt életben, mindhárom tűzrőlpattant teremtés. Szenvedélyes szerelmi életük volt, férjhez mentek, gyerekeket szültek. (Kettő később öngyilkos lett.) Mindent összevéve Marxék boldog családi életet éltek, még ha gyakorta le is szegényedtek, és alaposan megmártóztak „a családi és magánélet kis nyomorúságaiban” (Marx). Fáradhatatlanul politizáltak. „Mindezekben a harcokban nekünk, asszonyoknak jut a nehezebb, mert kisszerűbb rész”, írta Jenny, maga is a forradalom hirdetője és a proletariátus lelkes híve.

Áldozatos, okos és kedves asszony a zseniális férj mellett – ez derül ki ebből a könnyed hangvételű életrajzból, melyet nem ajánlanék azoknak, akiket Marx filozófiája érdekel. Françoise Giraud könyvének van hangulata, némi ábrázoló ereje is, viszont teljesen megvilágítatlanul hagyja – az olvasó értetlenül tűnődhet rajta –, hogy mit jelentett ezeknek a nagyvilági embereknek a „forradalom”, mi tüzelte őket, miféle korszellem, és ugyan mi fűzte a „proletariátushoz” ezeket a polgárembereket, akik „soha nem lépték át egy munkáscsalád otthonának küszöbét”, egyáltalán mit értettek proletariátuson, mit képzeltek a munkásról. Jenny jól tudta, hogy ki iránt lelkesedik, de vajon azt tudta-e, hogy mi iránt?

Françoise Giroud: Jenny Marx avagy az ördög felesége
Ford.: Szántó Judit
Európa Kiadó, 2005
226 oldal, 2100 Ft

Radics Viktória

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu