buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Alkotóház


2007.10.05

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Bépestre beszökött az ősz, s úgy hallom, a Karpfenstein utcán is végig suhant. Dél-Franciaországban még kellemes vénasszonyok nyara van, a napsugár augusztushoz képest másféle szögben éri a vidéket, a hihetetlenül türkizkék tengert (a levelezőlapokon sohasem hisszük el, hogy tényleg ilyen a színe), a mimózaligeteket, az örökzöld ernyőfenyőket és az esőt hónapok óta nem látott, sárgára égett mezőket. A ferdén beeső fényben élesebbek az árnyak, aranylóbb a táj. Onnan sejthető, hogy naptárilag itt is ősz van, hogy Monsieur Quaranta, a vízvezetékszerelő és Monsieur Beranguier, a pék puskával a vállán megy az erdő felé, nyúlra vagy szerencsés esetben vaddisznóra vadászni. Ezek a barbárok a feketerigókat és a vörösbegyeket már évekkel ezelőtt teljes mértékben kiirtották. Megeszik ugyanis az erdő madarait is. Szomszédunk, Monsieur Glaize szerint pucolás után parázs fölött, hatosával nyársra tűzve kell sütni a kis szerencsétleneket, szalonnával spékelve, konyakkal locsolgatva. Az én érzékeny szívemnek még az is sok volt, hogy odalent, a civilizáció utolsó végvárában, Plan-de-la-Tourban, tavaly a vendéglős fürjeket tálalt elém az olcsóbbik menüben, kettő volt a tányéron, aszalt szilvával a fenekében, s mivel a fejüket a nyakukon hagyták, oly szemrehányóan néztek rám, hogy nem bírtam őket megenni.

A házat harminchárom évvel ezelőtt vettük, néhány szürke és esős angol nyár után. Ili Balatonföldváron töltötte ifjúsága nyarait, én Lellén vagy Bogláron. Nehezen viseltük tehát a londoni hideg júliust, elutaztunk Dél-Franciaországba, kitapasztalni az ingatlanpiac kínálatát. A pénzecskénkből többre nem futotta, mint egy eldugott völgyhajlat piciny településén olyan öreg kőházra, amelybe még nem vezették be a folyóvizet. Négy évig jártunk azután a kerekeskútra, amig környékünket csatornáztatta Plan-de-la-Tour polgármestere.

Nyári szabadságom idejére, most nyugdíjasként pedig már hosszabb időre is, ebbe az alkotóházba szoktam magam beutalni. Sok-sok novella, műfordítás, könyvrecenzió született itt. Az istállót átépíttettük tágas nappalivá, fent galériával, elől hosszan kinyitható üveges ajtóval. S a falak belső felületét meghagytuk vakolatlanul. Látható, hogyan rakta össze százötven éve a mesterember, remek érzékkel a kisebb nagyobb köveket. A szemközti, cserjés-fás dombra nyílik kilátás, egy hatalmas tölgyre és virágzó oleanderekre. Aranyos csönd van. Telefon nincs a házban, mobilunk sincs. Ha mi akarunk telefonálni, előkapjuk a kártyát, lemegyünk a faluba és beállunk a nyilvános fülkébe.

Az eperfa alatt, a lapos terasz kerti asztalánál, ha pedig misztrál fújt, összezavarva a kézirat lapokat, vagy ha hétágra sütött kobakomra a nap, akkor a rakottfalú, hűvös „szalon” bambusz karosszékében ülve, írtam Levelek Zugligetből című könyvemet. Idén ugyanezt angolra dolgoztam át, sokat változtatva az eredeti szövegen.

Különös, hogy egy magyar író Provence ölén ír Zugligetről és a magyar irodalmi közéletről? Nem igazán. Somerset Maugham már 1928-ban felfedezte, hogy a balzsamos illatú mediterrán vidék léleknyugtató tájai növelik az íráskedvet, s a napi fürdőzés a kék tengerben jóféle sókkal javítja az író fizikai állapotát, hogy hátfájás nélkül görnyedhessen félnapokon át a papír fölé. Megvásárolta hát II. Lipót belga király csodás luxusvilláját a szuper drága St. Jean Cap Ferrat tengerbe nyúló csücskén, és ott került ki tolla alól példának okáért remek regénye, a Sör és perec. Később Graham Greene talált magának Antibes-ban a régi kikötőre néző lakást, annak a teraszán vitázott a Monacóból rendszeresen átlátogató Anthony Burgess-szel, s mindketten vérbelien angol prózaremekeket írtak. Általában összevesztek, általában politizálás közben, Burgess - mint Hacsek - dühösen odavágta, hogy „ide se jövök többé”, elviharzott, majd néhány nap múlva ismét beállított, kezében egy palack békülési whiskyvel.

Kicsit arrébb, Sommieres-ben vett régi farmerházat, mandulaligettel Lawrence Durrell, ott született az Alexandria-kvartett. Szóval, ők is rühellték az angol „nyarat”, nem csak én.

A modern magyar irodalomtörténet szintén ismeri a város sűrűjéből alkotni vidéki lakába menekülő írók tucatjait. Babits Mihály 1924 és 1941 között a legszebb költeményeit írta az Esztergom fölötti Előhegyen. De a külvilág rossz hírei hozzá is beszivárogtak, mint a mi házikónkba, ahol azért tévén megnézzük este a napi összefoglalót. Hogy írta Babits?

Elbúvok a forró nyárban, egy kis hegyen búvok el én,
de búhatnék vad preriken, vagy rejtek völgyek ölén:
nincs föld a világtól zárva. Rámkopog, megcibál,
utánam nyújtja hideg kezét egy szomszéd éghatár.

Puskalövés visszhangzik a völgyben. Vadászik a plan-de-la-touri hölgyfodrász. Pénteken megy hozzá vágatni Ili. Londonba, a civilizációba, úri külsővel kell visszatérnünk, hogy áthúzzuk a telet.

Les Brugassieres, 2007 szeptember

Legújabb kötete (megjelenés előtt):
Vízszintes zuhanás
Napló
Kortárs Kiadó

Sárközy Mátyás
író, esszéíró

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu