buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Vizsgálat egy minden gyanú felett álló szervezet ügyében


2005.12.04

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Vizsgálat, ami az idő és a bizonyítékok előrehaladtával majd négyszáz oldalas szenvedélyes, megalkuvást és mellébeszélést nem ismerő vádirattá duzzadt. Nagy András több mint egy évtizednyi sziszifuszi munkával az év, ha ugyan nem az évtized könyvét tette le az asztalra egy esztendővel az 56-os magyar forradalom 50. évfordulója előtt. Nagy formátumú (a szó szoros értelmében: a Pintér József tervezte, az artwerk által kivitelezett ütős, kemény borítós, vaskos kötet olyan tekintélyt sugároz, akár egy büntetőjogi kódex), az oknyomozó újságírás módszereit alkalmazó történeti esszéje letehetetlen, akár egy rafinált, csavaros detektívtörténet, és letaglózó, mint egy közeli hozzátartozónk halála. (De ha Bang-Jensenre nem is, hiszen jószerivel eddig nem is hallottunk róla, az ötvenhatos áldozatokra gondolunk-e úgy, mintha közeli hozzátartozóink lennének? Aligha.)

Csakhogy Nagy András gondolati krimijét a közelmúlt történelme írja, és a „főhős”, Povl Bang-Jensen, dán ENSZ diplomata különös halálának hátterében ott van egy zsarnokai ellen fellázadt nép agresszor-tankokkal eltaposott, majd a szabad nyugat szemforgató statisztálása mellett aljas módon megtorolt, megbosszult szabadságharca.

Kádárék igazságszolgáltatásnak hazudott, statáriális, a szemtanúktól (a becsapott-átvert elvtársaktól-barikádtársaktól) szabadulni akaró büntető-gépezeténél nem kevésbé volt aljas és cinikus az a módszeres módszertelenség, ahogy az ENSZ vezetői tagadták meg, áldozták be saját morális meggyőződését az engedelmesség elé helyező munkatársukat. „Akinek illúziói makacsabbak voltak, mint életösztöne, aki akkor sem adta fel szenvedélyes reménykedését, amikor úgymond »egzisztenciáján« túl, saját létezését tette kockára, hogy ennek is visszaadja az értelmét: mit is jelent a döntéseivel megpecsételt morális tudatosság, hogy mi is a sorsban az egzisztenciális. Visszaadta: belepusztult. Szabad földön szabad préda.”

Nagy András, a krimi-szerzőkkel ellentétben már könyve első lapján illúziót rombol. Voltaképpen az illúzió és a remény – úgy a Szabad Európa Rádió, avagy a CIA által feltüzelt, majd magára hagyott nemzet, mint a „magyar ügyért” a kivégzett forradalmárokhoz hasonlóan életével fizető dán diplomata sorsában – fokozatos elvesztésének rekonstrukciója a könyv. Szóval az író előrebocsátja, hogy nem találta meg Bang-Jensen gyilkosát. Legalábbis azt az arctalan ítéletvégrehajtót, aki a New York-i parkban 1959. november 26-án, amikor is a „magyar kérdés” vitája ismét napirendre került az ENSZ-ben, fejbe lőtte a diplomatát, hogy aztán öngyilkosságnak állítsa be a történteket. Pontosabban állítsák be azok, sugallja a szerző, akiknek érdekükben állhatott az ENSZ-ből akkor már két éve biztonsági őrökkel kivezetett(!) dán likvidálása. A magyar-ügy vizsgálatára alakult öttagú Különbizottság másodtitkára ugyanis nem volt hajlandó átadni az ENSZ vezérkarának a Jelentés elkészítésében tanúként közreműködő magyarok nevét tartalmazó listáját, mivel jó oka volt feltételezni, hogy a szervezet, élén az újra választását az oroszok agresszorrá nyilvánítása esetén veszélyeztetve látó Hammarskjöld főtitkárral, elszabotálja a magyar kérdést, és szándékosan szemet huny a Kádár-bábkormány megtorló ítéletei fölött. Más kérdés, hogy a tanúk kiléte sem a KGB sem pedig a magyar titkosszolgálat előtt nem maradt titokban, „hála” az ENSZ-be akkreditált megannyi ügynöknek, no meg a Különbizottság és a tanúk körül sertepertélő magyar titkosszolgáknak. Bang-Jensen nem csupán gondolta ezt, de felettesei tudomására is merte hozni feltételezéseit. Engedetlenségéért a legsúlyosabb árat kellett fizetnie.

Mindeközben az ENSZ főtitkárát megváltóként várták Budapesten, de Hammarskjöld megannyi hitegetés után sem jött Magyarországra. Holott, ha személyesen veti latba tekintélyét, százak életét menthette volna meg. Ha már a kéksisakosok bevonulása az oroszok agressziójakor elmaradt. Amire egyébként reális esély nem volt, mert az már október 23-án nyilvánvaló volt, hogy bár elítélte a szovjet agressziót, az Egyesült Államok Európában semmiképpen nem akart összetűzést a Szovjetunióval. Ráadásul ott volt a szuezi válság, amelyben végül is a két nagyhatalom egy követ fújt. Kompország-Magyarország pedig, mint már annyiszor, nem volt történelmi tényező.

Akkoriban pedig még sokan hitték, hogy az ENSZ ügyei nem az USA külügyminisztériumában, illetve a Kremlben dőlnek el. Ma már ezek az illúziók régen elsorvadtak, az ENSZ azóta is gyakorta cserben hagyta a világ válságövezeteit, Ruandában éppúgy mint az ex-Jugoszláv polgárháború idején, Afganisztán annektálásáról, vagy Irak ENSZ-felhatalmazást nélkülöző megszállásáról nem is beszélve. A magyar ügyben annak idején Hammarskjöld „csak” morálisan kompromittálódott, mai utódja az iraki „élelmiszert olajért” misszióban anyagilag is korrumpálódott. Ha elfogadjuk, hogy a politika úri huncutság, akkor a kis nemzeteket a mindenkori győztes nagyhatalmak kénye-kedve szerint szabadgyalogként beáldozó nemzetközi diplomáciáról bízvást állíthatjuk, hogy a romlott cinizmus maga. Mi már ebből a Trianon kastélyban kaptunk leckét, úgyhogy erre 56’ csak egy újabb, brutális ráadás volt. Mindazonáltal a történelem legfőbb tanulsága, hogy abból az érdekeltek (kivált a bukottak még kategória) nem igazán okulnak. Az annyiszor megszállt Magyarország ma ismét csatlósa a világ csendőrének, piti csatlós, de csatlós. És ennek megfelelően részt vesz a „szövetségesek” agresszióiban. Így mulat egy kis nép, azaz annak demokratikusan választott (pártállástól független, hatalomtól-pénztől függő) politikusai.

Nem kevésbé tanulságos a magyar „néplélek” sajátosságát illetően, hogy már 57 májusában nagy tömegekben (tisztelet a kevés kivételnek) sorolt be a „békés konszolidációt” ígérő gyilkosok mögé. Még javában folytak az akasztások, de a pártunk és kormányunk dramaturgiája szerinti önkéntesen kötelező népgyűléseken, aktíva értekezleteken (mert hát rohamosan nőtt a pártagok száma is) ítélte el a magyar dolgozók okos gyülekezete az ENSZ Jelentést a magyar forradalomról, titulálta fasisztáknak a Bang-Jensenék előtt tanúságot tevőket. Elismert jogászprofesszorok vonták kétségbe az ENSZ illetékességét, neves írók tépték a szájukat az imperialista beavatkozás ellen. Azt persze gondolni sem merték, hogy mindez az ENSZ vezérkarának malmára hajtja a vizet, akik már felettébb unták a „magyar kérdést”, szívesen lapoztak volna, ezért aztán, ha finomítva is, azok visszhangozták a budapesti kifogásokat (eltúlzottak a vallomások, a tanúk nem hitelesek, hiszen nem beazonosíthatók stb.), akiknek érvényre kellett volna juttatni az igazságot.

A szovjet titkosszolgálatnak, a KGB-nek kifinomult gyakorlata volt a Bang-Jensenéhez hasonló, több évig is késleltetett, általában a célszemély depressziójával és kiábrándultságával magyarázott megrendezett „öngyilkosságában”. Vessük csak össze a dán diplomata rejtélyes halálát az 56’-os forradalom Haynauja, Andropov nagykövet egykori tolmácsa, az irodalmár-műfordító Elbert János évtizedekkel későbbi, ugyancsak máig tisztázatlan siófoki fulladásával a Balaton bokáig érő vizébe.
De Nagy Andrást nem elsősorban a konkrét gyilkosságok (és gyilkosok) érdeklik Budapesten és New Yorkban. Sokkal inkább „ a legyőzhetetlen, konok logika, amely a két történetben egyként működik. Így nem a New Yorkban elsütött pisztoly, és nem a budapesti utcákra gördülő lánctalpak lesznek a főszereplői (…), hanem mindaz, ami megelőzte a lövést, illetve ami követte az emlékezetből kitörölhetetlen, súlyos fémes csikorgást a kövezeten: az a három év 1956 és 1959 novembere között. A remény személyes és kollektív haláltusája…”

Szívbe markoló, gyomorszorító a tehetetlenség okozta düh, és megrendülés, amit Nagy András könyvét olvasva éreztem. Talán ilyen a katarzis. A nyelvileg-stilárisan rendkívül igényes filozofikus esszét át- meg átjárja a tények hideg, illúziótlan kése. Legbensőbb ügyeinkről csak így szabadna írni. Okos tárgyilagossággal és mindent elsöprő, igazságkereső-igazságtevő szenvedéllyel.

Nagy András: A Bang-Jensen ügy
’56 nyugati ellENSZélben
Magvető Kiadó
399 oldal, 3490 Ft

Tódor János

Magvető Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu