buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 22, csütörtök
Menyhért és Mirjam napja





















Évfordulók:
1920: Ray Bradbury születése (Waukegan)
1958: Roger Martin du Gard halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Szubjektív regény ötvenhatról és a vízlépcsőről


2005.12.04

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Sokféle regényt lehet írni a történelemről, illetve annak valamelyik epizódjáról. A „történelmi” regénynek, tudjuk, nem kell teljes történeti hűséggel bírnia – a szerző foglalkozhat például egy csatával a főhős szubjektív szemszögéből. Jól-ismert regényrészletek, hogyan látja Stendhalnál Fabricio del Dongo a waterlooi csatát, vagy Tolsztojnál Bezuhov herceg Borogyinót. Az már ritkább, amikor valaki úgy ír regényt egy átélt történeti eseményről, hogy a saját meghatározó élményeiből indul ki, majd azokon át igyekszik értelmezni és megvilágítani jóval későbbi és eléggé más fajsúlyú politikai fejleményeket.

Karátson Gábornak 1956 az „egyetlen valóságos idő”. Ebben a meghatározásban paradox is rejlik, hiszen a legtöbb embernek, akik átélték a Rákosi- majd a Kádár-korszakot a forradalom tizenkét napja valószínűtlen idővé jegecesedett. Az a fajta nemzeti egység (ami persze gyorsan szétesett volna, ha győz a forradalom és a szovjet csapatok elhagyják az országot), ami akkoriban létrejött, rendkívüli volt a magyarság történetében. Jó, ha minden évszázadra esik egy-egy ilyen év, vagy hónap. Karátsonnak, aki szívvel-lélekkel benne élt a forradalomban, ez életre szóló, maradandó élménye. Másik ügye jóval később vált meghatározóvá: a Duna védelmére gondolok. A Bős-Nagymaros vízlépcső elleni tiltakozó mozgalom tette Karátson Gábort újra politikailag aktívvá, s későbbi politikai helyzetértékelései is ebből adódnak: aki ellenzi a vízlépcsőt, az szövetséges, aki azt elfogadja, vagy nem ellenzi eléggé, ellenség. Ez a radikális kettéosztás aztán mindvégig működik: egy jó ügy maradéktalan felvállalásával viszont Karátson-nak sikerül elmarnia maga mellől hajdani barátainak és ötvenhatos fegyvertársainak nagy részét. Erről be is számol könyvében, például „Ruszka Tivadar” (Göncz Árpád) estében, akiről azt az érdekes kommentárt olvashatjuk, hogy „én Ruszkát is, közben, úton-útfélen, elvesz-tettem”(16 o.). Mintha csak ő, Karátson Gábor haladt volna előre, míg mindazok, akik más irányt választottak, vagy megalkudtak bizonyos realitásokkal, „lemaradtak” volna az igaz útról.

Ezt a meglehetősen szubjektív szemléletet talán elfogadhatnánk, ha a regény teljesen fiktív, illetve mindvégig álcázott alakokat vonultatna fel, de ez nem így van. Hasonlóan Mészáros Márta sokat bírált Nagy Imre-filmjéhez, itt is furcsa „kettős norma” érvényesül: egyes élő politikusok, illetve közéleti személyiségek név szerint szerepelnek a könyvben (Horn Gyula, Kövér, Orbán, Makovecz), mások alig álcázott, vagy viccesen furcsa álneveken. Nem tudni, miért lesz Krassó Miklósból „Hó Szörény”, Eörsiből „Havas”, Vekerdy Tamásból „Doktor Esté”, amikor például Lakatos István, vagy Bill Lomax a saját nevén szerepel. Mindez azért idegesíti az ötvenhat és a nyugati magyar emigráció történetében eléggé járatos olvasót, mert az az érzése, az Ötvenhatos regény süppedékes terepen mozog, félúton a dokumentumregény és a fikciós narratíva között (Karátson még a saját régi énjét is szerepelteti „Ernest Maria Campen” néven, amiből azt gyanítjuk, a szerzőt néha tudathasadás fenyegeti). S ez azért is baj, mert ha az álnevesített emberekről alkotott értékítéletek esetlegesek, egy-egy benyomáson, vagy véleményen alapulnak, miért higgyük el Karátson Gábornak, hogy a saját tevékenységéről formált véleménye mindig hiteles? Mert míg a könyvben gyakran előforduló filozófiai és üdvtörténeti fejtegetések inkább rokonszenvesek, az, hogy Karátson mire emlékezik saját szerepét illetően, néha bizony bosszantóan bizonytalan. Az 56-ban Nyugatra menekült magyarok nem azért emlékeznek jobban az otthon maradottaknál arra, ami a forradalom előtt és alatt történt, mintha „növeszteni óhajtanák fejük körül a dicsfényt”, hanem mert utolsó hazai emlékeik éppen ehhez fűződtek, és később nem kellett a tudat alá nyomniuk, hogy mit tettek a rendszer ellen és mikor, mint például az otthon maradó internáltaknak vagy bebörtönözötteknek. Abban sem vagyok biztos, hogy például Karátson Gábor az Írószövetség választmányának tagjaként „igen bölcsen nyilatkozott” volna a Döbrentei-ügyben, ahogy azt egy odavetett bekezdésben állítja (682 o). Más kérdés, hogy vízlépcső-ügyben nyilvánvalóan neki van igaza és nem Bindernek, vagy Horn Gyulának.

Műfaj-választási problémákat észlelhetünk tehát Karátson Gábor új könyvében. Ami az írástechnikát illeti, az keveset változott Karátson régebbi műveihez képest (amelyek közül az Ulrik úr utazása biztosan nem kapta meg azt a figyelmet, amit megérdemelt volna): mozaik-szerű, emlék-kitérőkkel és terjengős beszúrásokkal tarkított hosszú szöveget olvashatunk, amelyik hol szórakoztat, hol bosszant, ahhoz képest, hogy Karátsonnak éppen mi jut az eszébe. Kitűnő például a „táltos” fejezet, már a „stummizmus” bírálata kevésbé meggyőző, amikor pedig Karátson a hazai belpolitikai fejleményeken kesereg, elgondolkodunk: milyen messzire jutott ez a rendkívül tehetséges ember a Tao-te-King-től és a kínai filozófia nyugodt bölcsességétől. Az Ötvenhatos regény sokkal jobb lehetett volna, ha benne az írót időnként nem nyomja el a publicista, a gondolkodót a „nemzeti” díszünnepélyek lelkes részvevője és alkalmi szónoka.

Gömöri György

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu