buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A szeretet könyve


2005.12.04

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Marszellosz Mimisz athéni étteremtulajdonos a szeretet emberének nevezi Puskás Ferencet, s hozzáteszi, hogy hozzá fogható lélek az elkövetkező háromszázezer évben aligha születik.
 

Szöllősi György impozáns, a labdarúgó fenomén valamennyi számon tartható mérkőzésének rövid krónikáját s rengeteg ismeretlen fotót is közlő gyönyörű könyvében sok-sok hasonló fordulatot olvashatunk anélkül, hogy az emelkedett jelzőket bőven soroló szöveg parttalan apológiának tetszene egy pillanatra is. Puskást szeretni nem gond persze, a labdarúgás históriáját alaposan ismerő – Czibor Zoltánról 1997-ben húszesztendősen írt könyvet! – ifjú rajongónak meg különösen nem, ám a vallomásos szavak egyensúlyát megtartani már annál nehezebb. Nem is sikerül ez mindig, de cseppet sem bánom. A palástolhatatlan öröm – ezt a páratlan legendát esztendők óta ismerhetem, s néhány külföldi útjára is elkísérhettem én, a szerző – át-áttűnik ugyan a szövegen, ám e munka tengelyében nem a jól-értesültség fitogtatása, hanem az érdek nélküli szeretet áradása van mégis, avagy egy sugárzó példa mellett való nyílt és kételytelen kiállás, sőt, a labdarúgáson túlra mutató értékfölmutatás, ha tetszik.

Ez a könyv a szeretet jegyében való élet ösztönös zsenijét adja nekünk, aki a világ valaha élt – talán, de Szöllősi György szerint bizonyosan – legjobb labdarúgója volt történetesen. Egy jó darab sporthistória ez, de a vallomások kereszttüzében fölfénylő személyiség- és jellemrajz is egyben, sőt az a leginkább, nem monográfia, de – főként ilyen értelemben – az összes eddig magyarul megjelent Puskás-könyvnél többet ad. A számos beszélgetés, amit itthon s a nagyvilágban gyűjtött föl a szerző, meg a sok-sok dokumentum összevetése-szembesítése során az életrajz több, eddig sötét pontjára is fény derül – az 1956 és 1958 közötti eltiltás esztendeiről van szó elsősorban –, de a lényegi szólam a kor szorításába került ember és környezetének beszédes viszonyáé ekkor is. Puskás Ferenc felesége, húga és leánya először vall a nyilvánosság előtt – a forradalom alatt indult túra után itthon maradt család embert próbáló körülmények között való menekülésének históriáját is megtudhatjuk ekként –, máskor különböző nemzetiségű, rendű és rangú barátok, segítségre szorult alkalmi ismerősök veszik át a szót, s én a hála- és dicséretözönben, ami a hősre borul, már-már a fejem kapkodom, mígnem egy szinte véletlenül elejtett gondolat visszaránt a földre. Olyan barátja – mondja a felesége talán – akinek legbensőbb titkait kiadta volna, sohasem akadt. Mit jelenthet ez?

Azt, hogy a földkerekség „legismertebb magyarja”, a mindenki által agyonszeretett, a folytonosan derűsnek és mindenütt otthonosnak tetsző Öcsi – Öcsi bácsi később – a lelkét soha föl nem fedő magányos ember (is) volt valamiképp? Vagy ellenkezőleg: példás ember maradt, aki életét hűséges társára bízta, ahogy rendeltetett, tudván, hogy végső számadással csak a Teremtőjének tartozik? Ki hát Puskás Ferenc? A játék zsenije, a morális tartás ösztönös óriása, borotvaeszű és esendő ember egyszerre, „fenség, észak-fok, titok, idegenség”, hogy a költőt idézzem, ahogy Szöllősi is teszi számtalanszor, avagy az csupán, amivé mindannyian lehetnénk, de nem leszünk, s aminek a veleje a szóval elmondhatatlan dolgok körébe tartozik?

Mindenütt, mindenkinek segített, pénzzel, szállással, jó szóval, kapcsolatai mozgósításával, viszonzást sohasem várva, mondják rengetegen, de én hiszem, hogy létezésével – itthon és a nagyvilágban – még ennél is többet adott. „Minden góljával visszaadott egy darabot az elrabolt szabadságunkból. (…) Gazdagabbak lettünk mindenkinél, a lelkünk emelkedett az égig. Boldogok voltunk és egy pillanatra szabadok. Ő volt a bizonyíték arra, hogy élünk. Reményt adott.” A maga gyermekkorára, az ötvenes évek Magyarországára emlékező zenész, Tolcsvay László fogalmaz a könyvben ily poétikusan pontosan, s ehhez kívánkozik még valami. Ritka lélek, aki diktátorokkal – Rákosi Mátyással, Farkas Mihállyal, Franco tábornokkal – parolázva is makulátlan ma-rad(hat).

Ilyenné csak a küldetéses emberek lehetnek, akikkel Istennek magasabb célja van. Bennük egy boldogságra teremtett közösség reménye s ereje mutatja meg magát nekünk, még ha a reánk mért próba a szenvedés – avagy a vereség – idejét hozza el éppen, akkor is. Puskás Ferenc kapitány volt a futballpályán meg azon a nagyobbik pályán is, ahol életünk zajlik, kapitány, úgy, ahogy Dobó István vagy a Pál utcai Boka János a lelkünk jobbik felében élhet még talán. Remény és biztonságtudat, mérték és példa egyszerre, aki a – nemcsak futballbéli – győzelmet szomjazók örömére tündökölt. Paradoxonnak tetszhet, de igaz: a mindenkinek odamondogató, már-már edzőinek is dirigáló kispesti vagány, s az alázatig fegyelmezett, új hazája szokásaihoz a magyarságát épségben megőrizve is igazodó madridi csapatember egyazon lélek volt tökéletesen, hiszen az élet legfőbb parancsára figyelt s a lépést sohasem vétette el. Káprázatos játékával, sugárzó emberségével, még derűt fakasztóan vaskos fordulataival is arra törekedett ő, hogy családja, mindenkori közössége s nemzete körül a világ szerethetően kerek egésszé legyen, akárcsak az első s az egyik utolsó képen, a néhány hónapos kölyök meg a semmibe révedő öregember kezében szorongatott játékszer, a labda, Puskás Öcsi „testrésze”, amely életünk egyetlen lehetséges teréhez, a Földünkhöz hasonlatos.

Szöllősi György néhol csapongó előadása valóban a „szeretet emberét” mutatja be nekünk, tudatosítván azt is, milyen értéket, értékeket próbált száműzni emlékezetünkből az az Isten nélküli világ, amely nemcsak a labdarúgásunkat züllesztette széjjel. A könyv torokszorító mottója – alig akartam elhinni – a szerzőtől való: „a szerelem annyi, mint olyannak látni valakit, amilyennek a Jóisten mindannyiunkat lát.” Mondhatjuk, e szavak tán nem egészen ide illenek, de ha a szerelmet szeretetre cseréljük, menten kerekké lesz itt a létezés, Puskás Ferenc életútjára s annak jelenvaló tanulságára tekintve is. Mert ő azt tette, ami mindannyiunk feladata (lenne), de amit ilyen szívekbe írt csodaként megtenni csak a legnagyobbak – a Csik Ferencek, a Papp Lászlók, a Balczó Andrások, az Egerszegi Krisztinák – lehetnek képesek: örömet és szeretetet hozott ide közénk. Még itt van ő, de a Teremtőjével társaloghat csupán. A szerző megtette a magáét, szeretet dolgában most már rajtunk a sor.

Szöllősi György: Puskás
Nemzeti Sport Könyvek Kiadó
208 oldal, 7900 Ft

N. Pál József

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu