buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Szubjektív térkép


2005.12.04

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„A gyermek naivitásával csak
igazmondókat és hazugokat tudtam
és tudok ma is megkülönböztetni.”

 

Nagy Gáspár régi-új könyve, a Közelebb az életemhez címe alapján egyik darabja lehetne a politikai változások során egyre divatosabbá váló vallomásos, naplós, feltáró, magyarázó önéletrajzoknak. De nem az. Régi-új könyv, akár eszszégyűjteménye, a Szavak a rengetegből. Gyűjtemény ez is, „Vallomások” sora, nem regisztráló, nem leleplező, nem önigazságot, önigazolást építő vallomásoké. Az írások, beszédek, interjúk válogatott gyűjteménye számvetés: szembenézés és szembesítés. Mondhatnánk, Görömbei András Nagy Gáspárról írott monográfiájának testvérdarabja egyfelől, hiszen apró titkokkal kiegészítve tárul elénk egy emberi, alkotói pálya képe. Ugyanakkor a szerző születésétől Vörös László haláláig a kötet egy másik, általános emberi olvasatot is indukál, az egyes írásokban rejlő szentenciák tanító szándéka mellett, így, a kötet egészével, a szembesítést is szolgálva. Szolgálva, mondom, mert Nagy Gáspár ezzel a kötettel is folytatja a szolgálatot.

A kötet első ciklusa vallomás a szülőföldről, a szülőkről, a nagyszülőkről, az emberi, költői indulásról, s a költészet, az úton-lét szükségességéről. A költészetről mint belső eredőről alázattal, tartással, s szinte igen ifjúkori eszmélkedése első pillanatától rendkívüli kiforrottsággal szól: „Versben írom az életemet”, „a költészet töretlen gerincek kopogtatása” (Bemutatkozás Karácsonykor), „Sütő András egyik hősétől tudom, hogy az ember ott kezdődik, amikor öszszetéveszti magát azzal, amitől megfosztották. Az igazi vers is innen indul; azért a hiányért és szüntelenül cipelve a rábízottakat: bánatos csikóarcot, madárként repdeső gyerekkezet.” (Ha tehetném...), „A vers mégis maga a remény.” (Szabadrabok), „egyszerű emberi tulajdonság, hogy megosszunk magunkból valamit, mert különben megfulladunk és örömtelenek maradunk (Hátrálva az időben). Mintegy előrevetítve a kötetbeli valós és képzeletbeli utazások sorát, a költészetében, prózájában is oly hangsúlyos időt a teremtéstől az idők végezetéig tágítva írja: „14 éves korom óta egyfolytában úton vagyok” (Bemutatkozás Karácsonykor), „Különben meg: úton lenni, hajózni, vándorvizekkel szót érteni muszáj” (Zónaidőim), „Éppen ezt a hangot akartam elkerülni, de lám, mégis besétáltam. Hova is? Valamiféle érzelmes utazásba” (Levél M.L. fiatal barátomnak...).

Otthonok és iskolák; közösségek és közösségteremtők elevenednek meg a második ciklusba gyűjtött írásokban. Első tanítójáról ugyanolyan bensőséges hangnemben szól, mint a „pesti srácokról”, belső térképéből apróra kirajzolódik egy tájegység, város vagy falu képe, egy meghatározó történelmi eseményé, időszaké, egy csoporté, egy emberé. Határozott véleménye, élesen kritikus szemlélete nem akadályozza abban, hogy olyan szeretettel beszéljen szülőföldjéről, hazájáról, hogy biztosak lehessünk benne, neki nem csak „térkép e táj”. A különálló írások folyamatot alkotva olyan hangulatot varázsolnak, melyben élővé válnak letűnt vagy letűnőfélben lévő világok, létformák. Nagy László, Veres Péter, Illyés Gyula, Sütő András, Csoóri Sándor ereje, rokonlelke érződik a szinte szociografikus pontosságú „élet-képeken”. Olvasva a kötet írásait, bizonyságot szerezhetünk arról, hogy elengedhetetlen újra és újra feltennünk a benedeki kérdést: Miért jöttél? A szembesítő kérdést elsősorban önmagának címezve azért megmérettetnek általa emberek, csoportok. Nagy Gáspár alázattal, tisztelettel szól a nagy elődökről, mesterekről – például Nagy Lászlóról, Kormos Istvánról, Jékelyről –, kötelékek mementóit nyújtja, olyan kötelékekét, amelyekre mindanynyian vágyunk, amelyeket mindig keveselünk, mégsem tudunk eléggé megbecsülni. Nagy Gáspár nem felejt, nem enged sem a személyes, sem a közösségi felejtésnek, mert „Egy közösség árvaságra juthat, ha emlékezetét – ilyen vagy olyan megfontolásból – veszni hagyja” (A közös álmodás és őrzés hite). Ez az emlékezet nyilvánul meg az Irodalom és politika cím alatt szereplő dokumentumértékű írásokban, felszólalásokban. Ez valóban a kitárulkozás, a vállalás, s tegyük hozzá, a vállalhatóság terepe. „Egybekapaszkodó dátumai”: 1848, 1956 és 1989 kijelöltek számára egy olyan utat, amelynek eddig megtett szakaszán nincs szégyellnivalója, politika és irodalom egybefonódásának szempontjából is pályája folyamatos „szolgálat”, felelős magatartás, erő, ugyanakkor szelídség lenyomata. Áldozatteli munkáé (a retorziók sem őt, sem családját nem kímélték, mint arra a félezer oldalas rá és szűkebb-tágabb környezetére vonatkozó jelentéshalmaz, irattömeg is utal), melynek alapján olyan pálya képével szembesül az olvasó, amelynek alanya a folyamatos úton-lét során mindenütt jelen van, helytáll.

Ezután a szembesítés után, kissé fellélegezhetünk, lám-lám, a költő-író, az ilyen költő-író is ember. N. Pál Józsefről köztudott, hogy a sportesemények(nek is) élő lexikona, szórakoztató felidézője. Nagy Gáspár ilyen irányú írásai eddig elkerülték figyelmemet. A kötet egyik meglepetése így a Fociemlékek sorát idéző rész. Persze itt sem marad adós emlékekkel, s azok tér-időbeli kontextusaival, s utalásai a ma már könyökkel játszott fociról, a szurkolói szokásokról, túlmutatnak a „játék” reflexióin, beépülnek az egyetemes élet-játékba.

A „testvérmúzsák ölelésében” szólnak a következő rész írásai, a testvérmúzsaságot költői szférában értelmezve. Valódi portrékat fest Nagy Gáspár, érzékleteseket, melyeken keresztül a megidézett alkotások is láthatóvá válnak. Móser Zoltánról, „a terveit szigorúan megvalósító művész”-ről, Haris Lászlóról, az átlelkesített terek tükrözőjéről, az arcokat faggató Molnár Editről, az emberarcokban visszatükröződő Isten-arcok tudójáról, Olasz Ferencről, a gyermekien nyitott Illés Árpádról, az „intellektuálisan elkötelezett művészember”-ről, Orosz Istvánról és másokról. A látás és láttatás izgatja, az emberi és művészi méltóság, s az alkotáshoz szükséges alázat...

Az alázat, mély hit, amely a kötet talán legszemélyesebb és igazán vallomásos írásaihoz vezet, mintegy hidat képezve a „Gyere Úristen, nézd meg, itt vagyok”, részéről nem keserű, inkább talentumot, sorsot vállaló nekifohászkodása és a következő ciklusba foglalt interjúkban elhangzó vallomások között. Mint írja: „Azt gondolom, hogy a jászol és a kereszt között minden, ami lényeges, már megtörtént. Tehát: ama 33 év végtelen vagy véges megsokszorozásában zajlik a teremtett világ új történelme.”

A „Miért jöttél?” kérdést tehát kollégái, baráti, kritikusok, tudósok, újságírók is nekiszegezték számos alkalommal, s ha kérdezték, hát válaszolt. Interjúk, válaszok változásokban is változatlan csokrát kapjuk a Ha kérdeztek... ciklusban, az először 1977-ben, Alföldben közölt Görömbei András által készített interjútól Pintér M. Lajos 2004-es beszélgetéséig.

Görömbei András monográfiájában kiemelte erkölcs és esztétikum együttes igényét és megvalósítását Nagy Gáspár eddigi alkotói pályáján. Zbigniew Herbert szerint „A tehetség semmi, elrontható, elpazarolható. Ami az egész életben számít, az a jellem.” Nagy Gáspár új kötetét olvasva nemcsak életéhez kerülhetünk közelebb, hanem a tehetség felelős megnyilatkozásának módjához, a valóban tisztaságot sugárzó és követelő személyiséghez, művészethez.

Nagy Gáspár: Közelebb az életemhez
Tiszatáj Kiadó
482 oldal, 2980 Ft

Ekler Andrea

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu