buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
évadvégi Búcsúlajstrom • évadvégi Búcsúla


2005.12.04

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Még ma is államvizsgázom néha magyar nyelvészetből. Holott az írásbelit ügyesen megúsztam, a nyelvtörténetet (képzők, ragok, hasonulások – hanyattulások voltak nekem, bocsánat, sokszor, s becsülettel csak elbukhattam volna), stilisztikából írtam szakdolgozatomat (egyedül én kaptam 4-est Bárczi professzor úrtól, a többiek mind 5-öst, ráadásul „titánkodás!”-ként minősítette le, külön is; nem tudván, nem értékelhetvén, hogy a budapest bajnoki nyolcas gombfoci-döntő éjszakáját áldoztam 20 flekk megírására, „Pilinszky János szóképei”, s legalább egy ötödik helyezést szalasztottam el így); no de most! Megkaptam „e hasáboktól” az Osiris Kiadó csodás, másképp mázsás tankönyvét, MAGYAR NYELVTÖRTÉNET, szerk. Kiss Jenő – Pusztai Ferenc, 2003, új kiadás, kb. 950 oldal, térképekkel, melyek oly szomorúan rajzolnak ki nyelvi tényeket a Kárpát-medencéből, meg egyébként is történelemkönyv ez a munka, kiolvashatatlan, de beszerzendő, legyen ott, leemelgetni, állandóan a polcon. Nem szófejtés, nem szótörténet, nem értelmező szótár, hanem valami más. Mondom, nyelvünk történelme, előadások formájában. Ha már 1947–48 táján nem mentem el csokigye-reknek Amszterdamba, hogy hollandok segítsenek – rajtam, szüleimen, hanem az utolsó pillanatban hazarángattam „a papoktól” anyámat… sosem tudtam azonnal dönteni, a lóversenyezést is ezért hagytam abba, még az angliait is, hollandiait is, túl komolyan vettem… később kiderült, hogy a magyar nyelv miatt maradtam itthon, és meg vagyok döbbenve, hogy ez nem annyi csak, gyönyörűket írni, hanem rettentő érdekes dolgokat lehet(ne) tudni is. Breviáriumaim egyike ez a nagyszerű kötet már.

Nietzsche-könyvtáram is gyarapodik (legalább 5 életrajz, monográfia), de a Gondolat gondozásában most megjelent Kiss Endre-könyv, a FRIEDRICH NIETZSCHE EVILÁGI FILOZÓFIÁJA (Életreform és kriticizmus között) hátlapszövege szerint a szakmai csúcsok csúcsa. Honnan tudnám azt én? De a felét elolvastam máris, és remek. Barbár lélek, én, aki Szép Ernőt is azért tartom a múlt század (a 20.) öt legnagyobb írója közül az egyiknek (Rilke, Kafka, Eliot, Joyce v. Martin du Gard), mert legcsodásabb helyein tökéllyel adja, amit én, szerény utód, legföljebb mesterségbeli igyekezettel és odaadó szellemmel követek, ám magamnak a legfontosabb vagyok, legújabb szlogenem szerint hidrogénbombatámadás utáni város a szívem-eszem-lelke, nyista érzelmek, senki, medvét-kutyát kivéve, hát Nietzsche Kiss Endre-féle változatát is egyből a magam „nem jó, de jobb híján a legjobb” tételecském megfelelőjénél ütöttem fel, s onnét előre és hátra faltam. Nietzsche nagyon evilági, mert elismeri a jót (én is, arra törekszem), s Dosztojevszkij (a 19. sz. legnagyobbja) bűn-hitét-tudatát kontrázni szeretném. Nietzsche nem ördögi szerző, nem egyszerű lázadó (bár az, csak mára már annyi a lázadás…), átfogó, nagy alap-filozófus, ráadásul ő is, a róla szóló szakirodalom is jól olvasható, csupa élvezet. Fura, hogy Strindberg , aki nekem róla folyton eszembe jut, író létére is egysíkúbb, Ibsen avulóbb (tudom, olvasóm Martin du Gardo-zásomból, ha igaz, nem tért még magához), tessék Nietzschét megismerni.

Saját, szerénynél is szerényebb (eddigi) közös munkálkodásom a most pro die névalakú kiadóval egész környezetem számára hatalmas örömet hozott, egymás kezéből tépjük ki Vas József Pál EGY ELMEORVOS TÉVELYGÉSEI c. kötetét (Gondolatok a psziochoterápiáról). Esszé, napló, líra „capriccio” ez a könyv, a kiadó és a szerző meghatározása szerint, és Túry Ferenc, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke méltó és méltató, tárgyilagosan értékelő (és magasztaló, éljen!) előszava mindenben igazat mond. Belenézni a vaskos könyvbe, nem is drága (506 old. és keménytáblás és 3400 forint), gondolom, nem túlzás, ha azt mondom, hölderlinien bukdoshatunk esettanulmányról esettanulmányra… milyen érdekes a realizmus, az életrealitások dominanciája ma.

Faljuk a könyvet, családom s én, de a végére ennek sem érünk. Apropr realitások. Nekem nem a realitás bombázta meg hidrogénnel a szívem, tehát nem utolsó madárkám halála, 28 ilyen verebes év vége – nagy pszichosokk nekem, biztos, de én nem tudom, már korábban is kialakult bennem, hogy sem azt nem szeretem, ha beszélek, sem a jelenlétben nem hiszek, sem az események sodrát szétszálazhatónak nem tartom. Ezért is csoda számomra Vas József Pál könyve, mert Nietzsche általános vonalakban ad valamit, e pszichológiai remekmű-féle meg aprózva. Kézikönyv legyen, s boldogító, hogy mégsem az, hanem emberközeli, horizonttá tágított felhőjárása az esetinek és csak a megírás előtt esetlegesnek.

Lajstoromomban a filozófia és a pszichiátria, meg a nyelvtörténet még csak bocsánatos istenkísértés, de hogy tovább metamateko-zom, az megbocsáthatatlan. Igaz, szó sincs szeszélyes gondolatfutamokról, mert a kör négyszögesítésénél pl. azt mondtam, hogy „így kerek a világ”, ezt írtam a kör mellé rajzolt négyzet alá. Sebaj, Szép Ernővel is magam maradtam, magára maradva igazán az. Erős vagyok? Bármiben is, sosem fog eldőlni, de az áll, hogy Amir D. Aczel szakszerzőt eddig csupán angolul olvashattam, így is sokat tanultam tőle (pl. Cantor ügyében, meg a végtelen megfejthetetlen és őrjítő kérdéseiben – szerencsére én a megőrülésig egyelőre nem tudtam még semmiben elmélyedni), most A NAGY FERMAT-TÉTEL a mester-írónak újabb remeklése, végre nekem magyarul (Akkord Kiadó, hurrá). Egy könyve már volt Aczelnak magyarul, nem is tudtam (az Isten egyenlete), Olvasóm, keressük, ezt a könyvet, a remek-remek-remek Fermatot pedig hamar meg kell venni. Nem a matek- vagy metamatekproblémák az okvetlenül közérdekűek, hanem a kitekintés belőlük; nem az agytorna, hanem a világszemlélet, melyhez általuk jutunk. Ugyanakkor a hátlap írja, „a tudományos siker mögött álló emberekről, a történelemről és a kultúrákról szól”. Merev fogalmazás, és azt mondom, olvasmányos… mély… elegáns… tanulni lehet belőle enciklopédikusan is.

A metamatek (végtelentan, a nulla elméletének világa stb.) már sok angol-amerikai könyvből ismerősöm, mindegyik munkából vagy másfél oldalnyit értettem meg, hetvenért rajongtam… jó arány. Itt, Aczel magyar nyelvű Fermatjánák csaknem 70%-os lehet az Olvasó sikere. Rohanni a megfelelő boltokba érte.

Nietzsche, filozófia… matek… úgy jön össze, ahogy egy (ajánlom fordításra) Ruben Hersh nevű mester „Mi is a matematika, tényleg?” (angolul van) teszi fel a kérdést: a matekot kitaláljuk v. találjuk (a dolgokban, a világban). Már ez szemlélettel gazdagító nézet! És az ugyancsak Akkord-kiadású új Richard P. Feynman könyv), a HAT MAJDNEM KÖNNYŰ ELŐADÁS (A fizikáról) kicsit keményebb próbatétel Feynman korábbi könyvének rajongói számára Hat könnyebb előadás, szintén nemrégen jelent meg), de érdemes.

Vissza kell kanyarodnom innen suszteri kaptafámhoz, melyen sajnos épp csak egyre hordhatatlanabb öt-hat cipőmet nem bírom lábamhoz törni, hiába, az öregedés. Műfordítóként azonban nem öregedtem, s az utóbbi idők kitüntető feladatai között is egyik legkedvesebb munkám volt a nálunk eddig ismeretlen Melvin Burgess manchesteri angol író (életrajza két példányban, ajándékozásra is megvásárolandó könyvben!), na, mondjam már, NEM MONDOM! c. remekműve. Az rendben van, hogy német-angol hipersiker, de ugyanilyen jó is. Miért? Azért, amiért én az igazi prózaírókat csodálom. A nem kor- és lélektörténetet írókat, s nem a sztorizókat, nagy hangulatteremtőket sem, a lecsupaszítóké is csak tisztelgő elismerésem… magam azt a prózát imádom, amelyikben a cselekmény spontánul fejlődik, mindig van megújulás, dús az anyag, de szikárra van véve, ám csak mint a harsogó alma, úgy tömött, stilizált, de ez nem ordít, az alakok nem valóvilágosak, mégis még cifrábbak… nincs sok „azt gondolta”, lélekrajz kimondva, tájleírás, filozofálás... a könyv ilyen. Bomba, futószalagon. Nem lehet letenni! Az Orlando Stúdió remekül lelt rá a szerzőre, és boldog vagyok, hogy az Európa Könyvkiadó jegyében régi fordítótársam, a kiváló-kiváló szerkesztő, Dezsényi Katalin hitt ifjúsági „elhivatottságomban”, gyarló angoltudásomban, meg hogy szegről-végről Bartos-tanítvány vagyok, és ajánlott a melóra. A könyv borítóján megengedhetetlen nagy dicséretet kapok, ezt jobban szeretné a helyemben más amúgy a „mérvadó” lapokban elosztva viszontlátni. Én nem! Én ezen a könyvön és ebben a könyvben szeretek mindent, még a dicséretet is jól tűröm. Bár csak azért is, mert Dezsényit visszadicsérhetem: olvasom (szemérmesen, de nem mert 14 éven felül ajánlott olvasmány csak a mű, nem EMINEM, de variáció olykor e szellemre, igazi angol anyagból), és olyan szavakat s fordulatokat, megoldásokat találok, plussz, melyekért a szerkesztőnek nagy köszönetet mondok. Csináljuk tovább a köv. könyvet is, ennyi a fix – bár futótűzként harapózna el lelkesedésünk. Burgess be fog érkezni nálunk is, hőn remélem.

Mindez akkor szép és nemes, létezem-e itt jövőre is, nem tudom, érzem a szindrómát, hogy kell néha búcsú, bár teljes talán nem lesz. Gyarlóságaimat e dolgozat is mutatta. A dolog mégis jó volt, részemre. Az, hogy volt. Ünnepélyes hangulatomat kis viccel üthetném el. Joó József könyvével zárom, amit zárok, karikatúragyűjtemény, nem írhatom jól nagy betűkkel, mert k.u.k. a címe (K.U.K., na), és rendszerváltási meg azutáni rajzok, szellemesek, jók, joók. Kaján Tibor írta előszavát, nem szégyellem mondani, nem vállaltam Jóska barátom nemes felkérésére sem ezt, s ő még nemesebben megtartott engem a pikszisben, nem lett a dologból (szó a Burgess-könyvből/Dezsényi) semmi „ge-basz”, csezserészés (magam). Sőt, és ha nem lennék kihidrogénbombázva magam is a szívemből (1-ső helyen), azt mondanám: könnyesen búcsúzom. Szép Ernőt idézi a könyv hátlapján Joó, s madaraimat említi meg, Samu királyt, Szpérót, a többieket is odaérti. Kérlek, Olvasó, egy darabig érts engem ide e hasábokra, most egy jókora szünet erejéig – emez írásból tudtam meg – elköszönök. Mondtam, amit mondtam. Szintetizálva lett Hollandia is és a magyar nyelv.

De „nem mondom!”, csak semmit előre, szépek voltak emez évadjaim itt, s felkészültem épp csupán a télre (de a tavaszra is, a nyárra, az őszre). Mint Babits mondja, minden, állat (növény) tudja, csak az ember, az nem tudhatja sosem.

Magyar nyelvtörténet
Szerk. Kiss Jenő–Pusztai Ferenc
Osiris Kiadó
950 oldal, 4980 Ft

Kiss Endre: Friedrich Nietzsche evilági filozófiája
Gondolat Kiadó
436 oldal, 4290 Ft

Vas József Pál: Egy elmeorvos tévelygései
Pro Die Kiadó
510 oldal, 3400 Ft

Amir D. Aczel: A nagy Fermat-tétel
Tálentum Kiadó
152 oldal, 1990 Ft

Melvin Burgess: Nem mondod!
Ford.: Tandori Dezső
380 oldal, 1990 Ft

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu