buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Darab sár a csizma alatt


2005.12.04

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Már három hónapja dekkol egy berlini pincében, amikor – in medias res –, 1945. április 20-ával, az összeomlás, az utolsó órák krónikájával elkezdi, s aztán ugyanolyan hirtelen és váratlanul, június 22-ével, az újrakezdés első heteinek rögzítésével Anonyma be is fejezi terápiás céllal vezetett, szaggatott ritmusú naplója írását. Ami a két dátum között van, az nem egyszerűen csak kortörténet, történelem alulnézetből, a német lányok és asszonyok szenvedéseinek érzékeny és fontos dokumentuma – ez sem lenne kevés –, de elsőrangú irodalom.

(A pazar fordítás Nádori Lívia munkája.) A névtelenségéhez évtizedeken át makacsul ragaszkodó szerző nagy láttató erővel idézi fel a berlini bérház, s főleg pincéje világát, a félelem, rettegés, bizonytalanság, megalázottság légkörét, a lakók túlélésért folyatott küzdelmét. Sok naplórészlete, bejegyzése – atmoszférájuk, különös hangulatuk, bizarr figuráik, egyszerre tragikus és groteszk emberi viszonyaik okán – Iszaak Babelt, novelláinak sűrű, tömény levegőjét, drámai zártságát, tökéletes megformáltságát juttatta eszembe. Úgyhogy a szerző nagyon igazságtalan magával, legalábbis nincs tisztában műve értékével, amikor háború utáni lehetőségeiről, életcéljáról elmélkedve úgy véli, a művészet, a forma szolgálójaként nem tartozik a kiválasztottak közé,: „Én csak bedolgozó vagyok” – írja.

A rövid elő-, illetve utószóból, s a feljegyzéseiből csak annyi derül ki róla, hogy a napló írásakor harminc éves volt, egyetemet végzett, több nyelven beszélt, sokfelé – így a Szovjetunióban is – utazgatott, fotózásból, rajzolásból, s szerkesztésből tartotta el magát. Könyve először – ez önmagában is árulkodó tény – 1954-ben Amerikában jelent meg, németül csak 1959-ben. Az Egy nő Berlinbent igazából csak a szöveg második, teljes kiadásakor 2003-ban fedezték fel, s rehabilitálták Németországban. Jens Bisky, a Süddeutche Zeitung munkatársa egy olvasólevél segítségével kinyomozta, beazonosította Anonymát, aki eszerint könyve kedvezőtlen fogadtatása miatt az ötvenes évek végén emigrált Svájcba, ott élt haláláig, 2001-ig, s újságíróként dolgozott.

Az egykori, közönyös, ellenséges fogadtatásnak a napló tartalma, őszintesége, nyers szókimondása, a szerzőnek a németség felelősségéről vallott véleménye lehetett az oka, s persze nyilván a korabeli német társadalom morális, mentális állapota: a múlttal, legalábbis ilyen mélységben vagy ilyen vonatkozásban nem akartak, nem tudtak még szembe nézni.

Anonyma megörökíti a ház emberi viszonyait, az árulásokat, tragédiákat, pálfordulásokat, s hangsúlyosan a puszta, animális létezés mindennapi drámáit: a megerőszakolásokat, illetve az evés, a táplálkozás ünnepi pillanatait, a szüntelen harcot az élelem megszerzéséért.

„Az én középpontom (….) a gyomor. Minden gondolat, érzés, kívánság és remény az evéshez fűződik.” És: „Mintha kezdenék beleőrülni az éhségbe.”; „Minden új nap győzelem. Megint túléltük.” Csak töltelék-árut talál a hentesnél április 25-én, ami szerinte jobban dühíti a nőket, mint az egész háború. Az itt sorbanállókat egy másik alkalommal telitalálat tizedeli, hárman meghalnak, tízen megsebesülnek, a többiek rendületlenül várnak tovább, s a ráfröccsent vért törölgetik jegyeikről.
Meglepő egyébként, hogy miközben Németországot porig bombázták, s Berlin is nagyrészt romokban áll, a rend és az ellátás, úgy-ahogy, de még jó ideig működik. Április 20-án még jár a villamos, Anonymának kifizetik utolsó bérét. 21-én zsemlét vesz a péknél – tele vannak a polcok –, 22-én a jegyeire árpát, pótkávét, s karalábé konzervet vált ki, 23-án még működik a telefon, 24-én a gáz még pislákol, 25-én snapszot árulnak jegyre, fél litert minden létező fajtából, 26-án keményítőlisztet, a hentesnél pedig színhúst osztanak.

A „katasztrófa napja” április 27.: ekkor erőszakolják meg először. Elképesztő lelkierőre vall, hogy sorozatos megpróbáltatásairól, fizikai és lelki szenvedései ellenére józanul, s szinte azon frissiben be tud számolni: „Minden tetszhalott. Csak az életösztön él. Nem fognak tönkretenni.”; „ ….halottnak és érzéketlennek kell lennem, amíg zsákmány vagyok.” Egyedi arcvonásokkal, plasztikusan állítja elénk letipróit, többek között a primitív, brutális, szibériai Petykát, aztán egy borostás, snapsz-, és lótrágyaszagú idősebb férfit, majd Anatolt, a kétméteres ukrán főhadnagyot, a kolhoz tejüzemének vezetőjét. A legösszetettebb karakter az Őrnagy, aki szinte könyörög Anonymának, megvallva, nagyon régen nem volt nővel. „Annál jobban kedvelem emberként, minél kevesebbet akar tőlem férfiként.”

Az oroszokkal szemben – s ez az átéltek ismeretében különösen elismerésre méltó – nem érez gyűlöletet, s az átlag-németektől eltérően meglehetősen tájékozott róluk, a rendszerükről, szokásaikról. „Ők is emberek, mint mi, persze a fejlődés alacsonyabb fokán állnak.” Számára az orosz nyelv – mert kicsit beszéli azt – nem durva állathang, embertelen üvöltés, mint a többieknek, hanem „Puskin és Tolsztoj gazdagon tagolt, melodikus nyelve.”

A széles látókörű, művelt nő autonóm személyiség. Nem tartozik a náci eszméktől elvakított németek közé, de jó hazafi: nem maradt külföldön, mert csak otthon tudta elképzelni az életét. Megjegyzései, ironikus, tárgyilagos kommentárjai keserűségről, megrendültséggel, kritikus szellemiségről tanúskodnak. Sejti, tudja, mire számíthat az ország: „A mi sorsunk kelet felől dübörög felénk, megváltoztatja a klímát, mint hajdan a jégkorszak. Miért? Meddő kérdésekkel kínlódunk” (április 20.). „A legmélyebb (….) a vereség, a kiszolgáltatottság érzése.”; „Bűnözők és hazardőrök vezettek minket az orrunknál fogva, mint bárányokat a vágóhídra” (április 30.). „Most mindenki Adolfra hárít, senki sem vett részt semmiben. Mindenkit üldöztek, és senki nem jelentett föl senkit” (május 11.). Egy szovjet film megnézése után a moziból kijövet siratja a németeket. Utolsó bejegyzései egyikében úgy véli, a német nem partizán nép. „Vezetőre és parancsra van szükségünk.“ Máshol pedig: „A német nyomorúságnak undor-, betegség-, és őrületszaga van” (június 15.).

A napló egyik, ha nem legmegrendítőbb jelenete, amikor két orosz kiskatona szokás szerint német szomszédnőjük kisgyerekeivel játszik, s felbukkan Anonyma. A fiatalabbik orosz – 17 éves, s ex-partizán – kéri őt, fordítsa le, hogy az ő szülőfalujában német katonák gyerekeket szúrtak le, vagy a lábuknál megfogták őket, és falhoz csapták a fejüket. Mindeközben a kamasz-katona tovább babusgatja a német kicsit.

A háború befejezése utáni hetekben, a helyzet viszonylagos konszolidálódásával kinyílik Anonyma előtt a világ: eljut a szomszéd utcákba, sőt idővel Berlin távoli kerületeibe is. A naplóból nem (vagy nem csak) az újrakezdés öröme sugárzik, hanem a félelem a bizonytalantól, s – a múlttól. A jelen szorongató képei, dilemmái mellett szinte idilli pillanat – igazi Örkény-egyperces – egy fodrász üzlete kirakatában papírlapon hirdeti szolgáltatását: férfiaknak hajvágást, nőknek hajmosást vállal, hozott melegvízzel.

A megtiport, megalázott Anonyma úgy érezte, csak egy darab sár az orosz csizmák alatt. Naplója megírásával azonban fellázadt a passzív szerep, az eltárgyiasítás, az eszközlét ellen. Gesztusával, művével önvizsgálatra, emlékezésre kényszerít mindannyiunkat.

Anonyma: Egy nő Berlinben
Naplójegyzetek 1945. április 20-tól június 22-ig
Ford.: Nádori Lívia
Magvető Kiadó
314 oldal, 2690 Ft

Gervai András

Magvető Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu