buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Álmomban… például az itatás


2005.12.04

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Most már inkább holdbéli tájhoz hasonlít: ledöngölt, sima és egyenes. Itt-ott megbontja a tér sivárságát néhány szomorú fűcsomó. Egykor mozgalmas parasztudvar volt, de gazdáinak lábnyomát ugyanúgy nem leled, mint a patkók szép ormanentikáját. S nem találod a végtelenbe futó, árokká mélyült keréknyomokat sem. Elvágtattak a szekeresek, de mintha utoljára a villámként lecsapó, vijjogó ostorvég az udvar földjére még keresztet rajzolt volna. Vége. Teheted be a nagykaput. Requiescat in pace!

Régen, nagyon régen írtam le ezeket a mondatokat megsárgult írólapokra valami rozoga táskaírógéppel, melynek elkoszolódott apró betűi már akkor is nehezen silabizálhatónak tűntek. Aztán a lapokat belecsúsztattam Duba Gyula frissen olvasott könyvébe, a Vajúdó parasztvilágba. A kitűnő szociográfia, az író szülőfalujának, a Garam menti Hontfüzesgyarmatnak krónikája. Nem csoda, ha igen szíven ütött, merthogy valami nagyon hasonló világot ismertem én is...

Borítóján egy igazi parasztszekérbe fogott két lovacska álldogált nagyon élethű, szinte már a fényképhez közelítő éles rajzolatban. Mintha várnák, hogy gazdájuk felkapaszkodjon az egyszerű deszkaülésre (mifelénk sose hallottam, hogy a kocsis felült a bakra), és meghúzza a gyeplőszárat, köhintve hozzá, no, induljunk csak, mert hisz itt van a betakarulás ideje. De a lovak mozdulatlan álltak. Mintha már örökre pihenőt kaptak volna, előrevetítve mindazt, ami a könyv roppant tárgyszerű, tényekkel is alátámasztott, ám mégis lírai szövésű, elégikus oldalairól előkanyarog.

A könyv 1974-ben jelent meg Pozsonyban a Madách Kiadónál. Akkoriban még sűrűbben látogattam haza. Éltek a szüleim, tágasabb rokonságom (két szomszédos faluban is), volt kiért és miért. Még néhány szekér, bár fogyatkozva, de végigdöcögött az utcákon. Nálunk már nem, de sok parasztportán voltak az istállókban lovak, tehenek, és az ólakban sivalkodó süldők, malacok, az udvaron meg az aprójószág kárált, kapirgált napestig. Az életnek voltak téveszthetetlen nyomai. Még élt a falu. Aztán eltelt három évtized... Most már csak kutyaugatást hallani, meg egyre gyakrabban a lélekharangot. Temetnek.

Halottak napján járom két falu három temetőjét. Van sírdomb elég. Szinte már kiköltözött ide mindenki, akiket ismertem még. Beszélgetünk, amíg végsőt lobban egy gyertya vagy mécses. Más már nem kérdi meg, csak ők: aztán gyerek, búcsúra megjössz-e vagy vissza se mégy? Hiszen itt van mindjárt Szent Márton napja! Ahogy emlékszem, általában rossz idő, de jó búcsú szokott lenni. Mulatság, bál s néhány elcsattanó pofon. Szüret után másodszor is, amikor már a szőlő leve kezd forrás után komolyodni...

De vissza a megsárgult lapokhoz, melyeket Duba Gyula hajdani könyve ihlethetett harminc éve. (Tiszta posztmodern tánclépés mondaná egy avatott tánctanár...)

Az itatás – napi szertartás. Kurziváljuk csak, felebarátaim!

Fáradt, estéli szellő motoz a szederfa apró levelei között, odébb simít egyet-egyet, hogy kilássak az első mutatkozó csillagra. Már nem tudom, hányadik vödörfordulónál tartok. A nyikorgó öntöttvas-kerék szép nyolcasokat ír le, miközben a kötél és a lánc keményen tekeredik a hengerre. Karom és derekam erősen fáj, kicsit ágaskodnom is kell, hogy a hajtókát a legmagasabb pontján elérjem. A kútkáván egy kékzománcos pohár, ha teli a vödör, ihatnék is éppen. Majd a végén, amikor már nem érzem a karom, akkor esik igazán jól a víz. A teli vödröket már férfikéz, legtöbbször apámé vagy nagybátyámé öntögeti az itatóvályúba. Tisztaságát már ellenőriztem, ez az én rendelt mindennapi feladatom, ha itt akarok lenni a szertartásnál. Ma csak egyetlen tyúktoll meg két szederlevél úszkált a vályú sarkában. Két marokkal még a körülöttük csillámló tegnapi vizet is kilötyköltem, nehogy a finnyás nyihahák megtorpanjanak, és fejüket fölvágva visszaügessenek az istállóba. Most csak a frissen húzott víz örvénylik, hullámzik a vályú tengerében. Micsoda harmonikajáték! Örökké el tudnám nézni ezt a varázslatot. A kút ma megint legalább húsz vödörrel apadt, de a vályú megtelt, szinte kiloccsan már a víz. Kezdődhet az itatás.

Méltósággal végzi a „szagvizsgát” legöregebb kancánk, homlokán fehérlik a nevesítő szép név: Csillag. Mögötte rendben jönnek a gyermekei: Pacsirta és Lobogó. Már éppen kocsiba foghatók, de még szabadok: éjjel nem álmodnak hámmal, istránggal, ostorszíjjal. Ha anyjuknak nincs gondja a vízzel, akkor ők is előkelőn nyújtják fejüket a vályúba. Nem hiába húztam ezt a rengeteg vizet, mintha a mohó szürcsölésből időnként kinéznének rám és nyugtáznák egy horkantással, prüszköléssel: a fiú ma a legmélyebben fakadó forrás vízét kínálta nekünk. S azok az okos, sokszor bánatos szemek, melyekben, mint ritka tükrökben, annyiszor néztem magam, most is hűséget szivárványoznak.
Még néhány pillanat, aztán vége az itatásnak. Jöhet az estéli tánc: ficánkolás körbe-körbe az udvaron, nyerítés, fújtatás sűrű horkantások közepette. Megvan ennek is a koreográfiája, a csikók anyjukhoz dörgölőznek, csipkedik, harapdálják nyakát, borzolják szép sörényét. Futnak még néhány kört, s aztán szépen beporoszkálnak az istállóba, a helyükre, ahogy a gazda fegyelmező szavai kívánják. Még visszanyerítenek a sötétbe boruló udvarnak, amely templomian elcsöndesült. Velük, az itatással, az udvarral álmodom. Azzal a valahai udvarral... és elsóhajtom: este volt, itatás ideje... és látom magamban, magam előtt.

Nagy Gáspár

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu