buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 25, vasárnap
Lajos és Patrícia napja





















Évfordulók:
1976: Eyvind Johnson halála
1977: Kós Károly halála (Kolozsvár)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Hogy jön létre a hamisság...
Beszélgetés Nádas Péterrel a Párhuzamos történetek című nagyregényéről


2005.12.04

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Engem a huszadik század éppenséggel arra tanított, hogy az igazságot lehet ugyan keresni, de a mániákus igazságkeresés olykor rettenetes bűntényekhez, akár tömeggyilkossághoz is vezet. A megtalált igazság pedig végképp életveszélyes, mert általában azok, akik úgy vélik, hogy megtalálták, mindjárt bele is akarják verni a tömegek fejébe…”
 

• Létezik egy trükkfilm, amelyben elôször egy szerelmespárt látunk egy réten feküdni, a fiú símogatja a lány kezét, majd nyit a kamera, s már azt is látjuk, hogy a rét a Long Island-en van, aztán már Manhattent és egész New York államot is látjuk, végül az Egyesült Államokat, a földgolyót és így kijutunk a világűrbe, a naprendszerek közé. Innen a technikai trükkeszközök segítségével újra közelíteni kezd a kamera, mígnem ismét a szerelmespár kezéhez ér, ahonnan most már egyre beljebb és beljebb kerülünk, a bôr pórusain keresztül legvégül a legkisebb részecskékig, az atomokig. Amikor a Párhuzamos történeteket olvastam, mindvégig úgy éreztem, hogy Nádas Péter ugyanezzel a módszerrel dolgozik, csakhogy az ô esetében ez nem technikai trükk, hanem életszemlélet. Jól gondolom?

Igen. Ez pontosan így van, hogy én megállás nélkül közelítek és megállás nélkül távolítok is . Olykor annyira közelítek, míg maga a történés, vagy a személy már nem is látható, csak a részletek és a részletek részletei. Aztán visszatérek az eredeti jelenethez, az eredeti személyhez, vagy az eredetei személy adott gondolatához és akkor máshol folytathatjuk. Mert ha a részleteket már közelrôl láttuk, akkor nyugodtan válthatunk szempontot és átléphetünk egy másik személyhez, akire ismét ráközelítünk.

• Ahhoz képest, amit az eddigi írásaiból ismerhettünk, sokmindenben továbblép. Azt is megkockáztatom, hogy teljesen új dolgot csinál ebben a regényben. Olyasmi történik az olvasóval – legalábbis velem ez történt –, ami csak nagyon ritkán fordul elô egy irodalmi élmény hatására –, hogy megváltozik a viszonya a világhoz, másként kezd el nézni és látni.

Ami a könyv látásmódját illeti, abban kétségkívül vannak újdonság értékű motívumok. A horizontálisnak és a vertikálisnak a váltásaival a gondolkodás szerkezetét igyekszem követni. méghozzá nem feltétlenül abban a ritmusban, ahogyan azt az olvasó megszokta és elvárja. Sok esetben a figyelem olyan fizikai adottságait követem, amelyet az irodalomban nem szokás. Az irodalom általában önkényesen és lineárisan bánik a figyelemmel, amely pedig egyáltalán nem lineáris. Ugye, miközben én most ezt mondom, maga ugyan felfogja és befogadja, amit beszélek, de közben másra is gondol. A tekintetével követ ugyan, de közben a belsô látásában más képek is fel-feltűnnek, mert az óhatatlanul felmerülô gondolataihoz más képek is társulnak. Ez a rendszer természetesen minden beszélgetô-partner esetében ugyanúgy működik. Ezek az érdekes játékok, amelyek az emberek egymással való közlekedését kísérik, ugyanakkor erôsen igénybe is veszik az ember gondolkodását, megosztottságra kényszerítik. Én pedig épp ezeket a belsô rendszereket követem, megtartva azok ritmusának változását. Ugye a gondolkodás is úgy működik, ahogyan a látás, hogy valamit hol jobban, alaposabban megnézünk és minden vele kapcsolatos dolgot horizontálisan is figyelembe veszünk, hol pedig mélyre vagy épp magasra kerülünk egy-egy dolog végiggondolásában.

• Vitathatatlan tény, hogy a huszadik század története a hazugságok története. Jól érzékelem-e, hogy ebben a könyvben olyan eszközöket keres, amelyek segítségével a múlt évszázad nagy hazugságait ellenfénybe tudja állítani? A nyíltság, az igaz beszéd, a szókimondás, olykor talán a megbotránkoztatás határát is súroló igazságkeresô írásműhöz az olvasók nemigen szokhattak hozzá eddig.

Engem a huszadik század éppenséggel arra tanított, hogy az igazságot lehet ugyan keresni, de a mániákus igazságkeresés olykor rettenetes bűntényekhez, akár tömeggyilkossághoz is vezet. A megtalált igazság pedig végképp életveszélyes, mert általában azok, akik úgy vélik, hogy megtalálták, mindjárt bele is akarják verni a tömegek fejébe… Úgyhogy az ilyesmibôl nekem bôven elegem volt abban a században, amelyikben születtem, s amelyikben több diktatúrát is volt szerencsém átélni. Tehát az igazság számomra is nagyon fontos, de a regényem kiindulópontját éppen az adta, hogy hogy jön létre a hamisság. Mert bár „…végülis az emberek jók” (ez egy Esterházy mondat), de a kis hamisságokból, kis hazugságokból, olykor öntudatlan ferdítésekbôl valahogy mégiscsak létrejöttek a tömeggyilkosságok. Engem ezek a kis hamisságok érdekeltek.

• A könyv húsz-huszonötféle történeten keresztül egy egész nagy és szövevényes törté-nethálózatot hoz létre, amelyek egymással olykor erôsebb, olykor finomabb szálakkal vannak egymáshoz kötve. Honnan ezek a történetek, miért ezek a szereplôi, miért akkor és ott játszódnak? Mennyire függenek össze önéletrajzi elemekkel?

Ezek családi történetek tulajdonképpen, de az összes eddigi írásaimmal összevetve ez a legkevésbé önéletrajzi regény. Talán azért, mert a korábbi munkáimban sikerült szép lassan eltávolodnom, túljutnom a saját családi hátteremen, s most már más, általánosabb tapasztalatokból is táplálkozhatott az új regényem. Ezek olyan ismeretek, amelyek nemcsak az én családomra, nem is egyetlen családra jellemzôek, hanem sokféle családra. A regénynek nemcsak több szálon futó történetei vannak, hanem többféle szintje is. Van tehát egy családi szintje, van amikor a história szintjén mozognak a történetek, olykor a nemzeti, olykor az európai történelem szintjén, van amikor ugyanazt tudományos, máskor személyes szempontból nézem, máskor pszichológiai, vagy éppenséggel fiziológiai történések szempontjából. Másként közelítve: van a könyvnek egy szakmai, vagy foglalkozásbeli szintje, vannak szerelmi szintjei. Aztán a szerelmi történéseknek is vannak sajátos vonatkozásaik: olykor a puszta vonzás szintjén szerepel a történet, máskor a vonzásnál továbblépve az egyesülés szintjéig jut el, de az egyesülés is többféle alapokra épül, van hogy a szelem az alapja, máskor az érdek. Sôt, a szereplôk szempontjából is sokféle módozata van a szerelemnek, hisz van amikor nôk és férfiak érintkeznek egymással, de van hogy nôk nôkkel, vagy férfiak férfiakkl érintkeznek. Olyan is van, hogy szeretnének érintkezni, de ez valamiért nem megy. A sokféle verzió szereplôit természetesen én magam választottam, s hogy ezekben a személyiségekben milyen szinten mennyire tipikus, vagy éppen atipikus mozgások zajlanak, az is az író döntése.

• Olyanfajta tabukat döntöget például a szexualitással, a homoszexualitással, a leszbikus szerelemmel, a nemi szervek részletes leírásával stb., amelyekre az irodalomban nemigen találunk sem megfelelô terminológiát, sem pedig elôképeket, sôt az imént felsoroltak ilyen módon való tárgyalása egyáltalán nem része a közbeszédnek. Honnan vette a bátorságot, hogy olyasmibe vágja a fejszéjét, aminek szinte nincsenek elôzményei a magyar szépirodalomban?

Az emberi élethez a szerelmi élet és az erotika nagyon szorosan hozzátartozik. Sôt, azt is ki merem mondani, hogy a fiatalkori fantázia nagy részét el is foglalja, nemcsak a pubertás korban, hanem késôbb még inkább. Nem lehet vitatkozni azon, hogy ezekben a helyzetekben a nemi szerveknek, vagy a testsémának igen nagy jelentôségük lesz, mint ahogyan az öltözködésnek és mindenféle külsôdleges jelnek is, hiszen így tudunk csak megjelenni ezen a piacon.

• Ez egy piac?

Természetesen ez is egyfajta piac, ahogyan errôl ma már egyértelmű szociológiai irodalom ad képet. Például arról, hogy elônytelen küllemű emberek nem találnak maguknak partnert, vagy hogy a városi lakosság nagy része negyven éves koron túl magányos. Ezekkel a jelekkel tehát kénytelenek vagyunk valamilyen viszonyt kialakítani. Ez a viszony pedig sokmindent meghatároz. No hát én ezekkel a jelekkel ugyanúgy számoltam, mint minden egyébbel, ami az életünket meghatározza. Ezért ezek a részletek nem voltak elhanyagolhatóak a számomra. Természetesen meg kellett kérdeznem magamtól, hogy az európai irodalom miért érezte kötelességének, hogy az életünknek ezt a szegmensét annyi évszázadon át elhanyagolja.

• És mire jutott?

Hogy sokféle okra vezethetô vissza ez a tény. Például arra, hogy a tabu mindig valamilyen értelmes okból jön létre. A tabu legalapvetôbb oka, hogy az embereket vissztartsa a káosztól. Megfékezze az anarchizmust, s az emberi társadalmakat igazgató szabályrendszert védje. Más kérdés, hogy a művészetnek, és ezen belül az irodalomnak a tabukkal is foglalkoznia kell, mert ha csak az lenne a tárgya ami az államigazgatásnak, vagy a vallásoknak, akkor egy idô után az emberi élet megállna, mert az emberek valóságosan egymásnak esnének. Hisz elhinnék, hogy az a sok hazugság amit az egyházak, vagy az államigazgatás intézményei terjesztenek, az igaz. Ezért idôrôl idôre forradalmakat, szabadságmozgalmakat szerveznek és eközben az irodalom idôrôl idôre kénytelen a különbözô tabukat feloldani.

• Mindezt szokatlan, szinte megdöbbentô távolságtartással teszi. Képes arra, hogy a legszörnyűbb élményeken, helyzeteken, tragédiákon keresztülmenô hôseit szinte rezzenéstelen arccal, messzirôl, objektíven figyelje. Mindenféle együttérzés nélkül. S hozzáteszem, ezt egyformán teszi minden szerep-lôjével, függetlenül attól, hogy az illetô olyasmit cselekszik-e amivel bizonyára egyáltalán nem tud azonosulni, vagy olyat, amivel valószínűleg mélységesen egyetért. Ez hidegvér, vagy a józanság legmagasabb foka?

Nekem meggyôzôdésem, hogy az emberek gondolkodása pontosan ilyen távolságtartó, csak legfeljebb az érdekeiket követik akkor, amikor az egyik, vagy a másik dolog, vagy ideológia mellé egyértelműen odaállnak. Amikor Rákosinak, vagy épp Szálasinak tapsoltak, a tömegben állók pontosan tudták, hogy mennyire hazug dologért lelkesednek. Csak elvakította ôket az akkor éppen legerôsebb hatás, ami közvetlen közelrôl érkezett.

• Nem értékeli túl az emberek józanságát?

Nem hiszem, hogy túlértékelem, az emberi gondolkodás minden esetben ilyen. Ez az animális állapot, amikor – mint ahogyan minden emlôs is – az ember is fölméri a saját genetikai adottságai alapján, hogy számára egy helyzetben mi reális és hogy ebben a realitásban mi az amit ô meg akar, vagy nem akar megtenni. Aztán hogy a „súgók” ilyen esetben jól, vagy rosszul működnek-e, az már egy másik kérdés... Az ember egyébként arra is képes, hogy ezt fölmérje, legfeljebb nem ma, hanem holnap.

• Legrosszabb esetben az élete végén…

Igen, olyan is van, hogy az élete utolsó óráján látja meg, hogy elrontotta az életét.

• Ide kívánkozik az a közbevetés, hogy ennek a könyvnek a megírásában erôsen megmutatkozik annak a különleges állapotnak a hatása, amit köztudomásúan átélt, amikor a klinikai halálból visszahozták a kilencvenes évek elején. A könyve szereplôi közül jónéhányan olyan végletekig jutnak el, amelyrôl keveset tudtunk eddig. Mennyire változtatta meg az írói attitüdjét a „sajáthalál” átélése?

Bár ezt a könyvet jóval korábban kezdtem, mint ahogy ezt a küszöbélményt átéltem volna, s néhány hónap természetesen eltelt, míg újra írni tudtam, de mint szellemi élmény és szellemi rendezôelv, ez kétségtelenül alaposan hozzájárult a regény késôbbi alakulásához. Mégpedig épp a semleges látás képességérôl kapott bizonyosságot illetôen. Nem arról van szó, hogy addig ne gondolkodtam volna errôl, de ekkor végletes benyomást és megerôsítést kaptam attól, hogy a halál többé nem volt félelmetes, hanem kifejezetten jó dologként éltem át. Talán épp azért, mert ilyen mértékben el tudtam távolodni sajátmagamtól és a halál tényétôl, a legmeghatározóbb dolgokra is semleges módon tudtam ránézni. Ez megerôsítette bennem a realitás érzését, és ez bizonyára a regény kompozícióján is meghagyta a nyomait.

• A laikus olvasó ezt úgy fordítja le a saját maga számára, hogy a regény legfontosabb üzenete mindvégig a „fogalmazzuk meg és mondjuk ki, amit gondolunk”. Sôt, hogy az ember merjen gondolni valamit azokról a dolgokról is, amelyeket nem mindig jó végiggondolni. Menjünk el a végsô pontokig.

Mindannak a tapasztalatát használni igyekeztem, amire eddig az életem során szert tettem. Ebbe beleértendôk mások tapasztalati is, amelyek az irodalomból, vagy a tudományos irodalomból jutottak el hozzám. Persze csak annyit, amennyit képes voltam megismerni. (Zárójelben jegyzem meg, hogy az ismeretek sem tágíthatók a végtelenségig, mert ha túllépünk azon a kialakítható és átlátható szerkezeten, amelyet a meglévô ismereteinkre felépítünk, akkor felborulhat a regény egész struktúrája.) Mindenesetre a megelôzô tapasztalatok valamilyen öszefüg-gésben mindenképpen megjelentek a könyvben.

• Ha azzal a tárgyilagossággal tekint most sajátmagára és a megírt regényre is, mint ahogyan ezt a Párhuzamos történetekben mindvégig tette a szereplôivel és a történésekkel, akkor nem érzi-e úgy, hogy ez a Nádas Péter különbözik az eddigitôl?

Ezt így nem gondolom, legfeljebb azok a dolgok, amelyek mások számára velem kapcsolatban eddig nem tárultak fel, most nyilvánvalók, láthatóak lettek. Persze, bizonyára sokféle félreértéshez is vezet majd a könyv elolvasása, hiszen jól tudom, hogy sokak szemében provokatívnak tűnhet, amit írtam.

• Nem tart attól, hogy lesznek nagyon negatív visszajelzések is?

De. Ettôl nagyon félek, de nem tudok mit csinálni. Nem szeretném, ha záptojással dobálnának, és vitaesteken sem szeretnék résztvenni. A regény megítélése már nem az én dolgom, Én megtettem, ami tôlem kitellett. Most már másoké a pálya.

Váradi Júlia

Jelenkor Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu