buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 22, csütörtök
Menyhért és Mirjam napja





















Évfordulók:
1920: Ray Bradbury születése (Waukegan)
1958: Roger Martin du Gard halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Tanár
Hatvan esztendő s a szeretet gyűrűjében


2005.04.07

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Görömbei Andrásnál szelídebb és szerényebb tekintéllyel én nem találkoztam még. Mert pedagógusi, közéleti és tudósi tekintély ő, ez nem vitás, bár az utóbbi aligha érdekli különösebben. Személyi bibliográfiája közepes kötetben fér csak el ma már, könyve is van vagy tizenöt-húsz legalább, ezen kívül intézetigazgató, tanszékvezető, akadémikus, ilyen-amolyan bizottsági tag, főszerkesztő-helyettes, újabban még tanulmányi felelős is a debreceni egyetemen, s talán csak a Jóisten tudja mi még.
 

Meg „Professzor Úr” is persze, ahogy ezt manapság – úgy látszik hatvanesztendősen még a „védtelenségnek” ez a fajtája is elérheti az embert – többen úgy hajtogatják, mint a papagáj, de hiába ismerem már jó ideje, lényében ennek a „professzorurasságnak” a nyomát sem vagyok képes fölfedezni én. Tartást, szeretetet és sugárzó erőt azonban annál többet, s éppen ez az, ami arról a végtelenül szelíd határozottságról beszél nekünk, ami kétezer esztendeje mindannyiunké lehetne akár. Ember s Tanár ő, sőt minden gesztusával s szavával az, mégpedig igen-igen nagyhatású Ember és Tanár, aki élete egyik legkeserűbb, ugyanakkor tán a legőszintébb mondatát csak pár hónapja, a december 5-i népszavazás után mondta ki mégis: „…úgy látszik, hiába éltem”. Senki ellenlábas ne nyugodjon meg azért: nem fogja föladni, teszi a dolgát továbbra is.

„Nem vetem meg a munkát.” Ez a latin szállóige – e könyv bevezetőjéül közölt hosszú interjút is ezzel fejezte be – élete jelmondata is lehet, ami nem ész nélkül való kapkodást, vagy (mondjuk a tanórák s a könyvek) nagyipari sorozatgyártását jelentette sohase persze, hanem a mélyen átélt, emocionálisan is determinált feladattudatnak s a – feladattudathoz nélkülözhetetlen! – szakértelemnek azt az emberi és szakmai létezésben való Németh László-i harmóniáját, amit viszont én emlegetek az utóbbi időben annyit, mint a papagáj. E harmónia forrásvidéke viszont csak az embert teremtménynek, az életet pedig metafizikai tapasztalatoktól is meghatározott ajándéknak tekintő fölfogás lehet, tudván tehát, hogy a materiális „javak” fogyasztásán kívül az értékek őrzése-teremtése és továbbadása is feladatunk, ha már megszülettünk – mi éppen erre a magyar földre.

Nos – hiszi, nem hiszi akárki – Görömbei András az úgynevezett szakmai sikert, vagy „előmenetelt” – csak önmagában – ezért nem tartja semmire, s éppen ezért volt oly megrendült az emlegetett népszavazás – amúgy józan ésszel előre látható – gyalázata után. Meg ezért nem adja-adhatja föl soha!

Nem is kell, persze, ha más nem, épp e kötet lehet a bizonyosság erre. Akinek ilyen – közülük magas tudományos rangra vergődtek már számosan – tanítványi kara van, az nem halhat meg soha; illetve éppen hogy nyugodtan meghalhat – egyszer majd, ha eljön az ideje. Ennek a huszonhét írásnak a többsége – kisebb része az ünnepeltről, nagyobb a (jó tágan értelmezett) szeretett témáinak a körüljárásáról szól – szakmai teljesítménynek sem akármi, de a szeretetnek az a meghittsége, ami e könyvből árad, még ennél is fontosabb talán. Mert itt valóban Görömbei-tanítvány – leckekönyv, vizsga, tudományos témavezetés stb. – volt mindenki az utolsó emberig, a tervet a szerzők s a szerkesztők – Bertha Zoltán és Ekler Andrea – valóban el tudták titkolni a legvégső napig, a debreceni köszöntő s átadó ünnepség pedig – most, február elején – a baráti kvaterka s a templomi áhítat olyan kevercséhez hasonlított, ahol a meghatottságtól mindenki hosszabb időre megkukult – leginkább a gyülekezet „pásztora” persze.

Görömbei András egyáltalában nem „professzoros” lélek és jelenség, mondtam az elébb, emberi és nemzeti létezésünk esélyeinek, gondjainak valóságos „professzora”, boncolgatója és számontartója mégis, vagy negyven esztendeje már, akinek pedagógusi célja az irodalomra, az ember- és a hazaszeretetre való együttes nevelés – s nem a karrierre orientált, „haszonelvűen magabiztos” tudósok útra bocsátása – volt mindig, mióta erre neki lehetőség adatott. A tanítványi tiszteletnek és szeretetnek ezt a ma már valószerűtlennek tetsző formáját csak így tarthatta meg, hiszen tudvalévő, hogy újabb világunk megroggyant-megkavarodott morális viszonyai közepette a tanárt is csak azért – s csak addig! – érdemes szeretni (illetve, mutatni, hogy szeretjük), amíg hasznos nekünk az egész. Görömbei ebben is egyedi hát, no meg abban, amiről Gróh Gáspár írt például oly pontosan. Lényével, magatartásával gondolati, erkölcsi és közérzeti példázat volt ő, már fiatal tanárként is, vonzó „ellenméreg” szinte, akire egy mérgező korban bárki – e példára érzékeny ember – nyugodtan rábízhatta-rábízhatja magát. A tisztaságnak az a formája ez, amelyről a reászórt mocsok nyomban lepereg, s amelynek végső mozgatója valóban ama kétezer éves kultúra mély – de sohasem verbálisan demonstrált – átéltsége talán. Görömbei András pontosan azt a hűséget „kapja vissza” ma, amit ő oly példás tisztasággal őrzött meg és sugárzott szét munkás élete során, amelynek a tudás, az erkölcs s a szépség emberformáló erejében, egyáltalán az élet teljességét megélő képességben való megtörhetetlen hit éppúgy a sajátja, mint a reánk borult kulturális-erkölcsi, nemzeti és művészi válságszituáció természetének a fölismerni tudása, ahogy erről a kötet egyik legfontosabb tanulmányában Papp Endre beszélt. Hűség ez, Nagy Gáborhoz és Penckófer Jánoshoz, Ekler Andreához és Jánosi Zoltánhoz, Bánhegyi Jóbhoz, Barta Jánoshoz és Czine Mihályhoz, hűség Kiss Ferenchez, s „ellenforradalmár” cellatársához, a fia szeme láttára félholtra vert idősebb Görömbeihez, aztán Nagy Gáspárhoz, Csoóri Sándorhoz, Sütő Andráshoz, Nagy Lászlóhoz, Illyés Gyulához, Németh Lászlóhoz, Sinka Istvánhoz, meg Ady Endréhez, Arany Jánoshoz s ama Názáretihez végső soron, akiket már nem is láthatott. Mert hitet, hazát és embert szeretni rendületlenül, csak ilyen – az élet csodáját egységében példázó – hívséggel lehet.

Cselekvő irodalom. Írások Görömbei András tiszteletére
Szerk.: Bertha Zoltán, Ekler Andrea
348 oldal

A kötet teljes anyaga letölthető a www.web-oldal.hu/GA internetes oldalról

N. Pál József

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu