buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„csak ösztön és önzés voltam”


2005.04.07

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A végső dolgok országában című regényében Paul Auster más műveihez hasonlóan az egyéni identitás természetét és a sors működését vizsgálja. Regényének lapjain egy lepusztult, sarkaiból kifordult világot idéz meg, egy várost, ahová Anna Blume érkezik, hogy eltűntnek vélt újságíró bátyját felkutassa.

Az 1947-ben született Auster a nyolcvanas évek elejétől először a New York trilógia, majd A végső dolgok országában, Holdpalota, A véletlen zenéje, Mr. Vertigo című műveivel berobbant az amerikai irodalomba. Komolyabb sikerei előtt fordított, főleg francia irodalomból, Mallarmétól Foucault-ig, és klasszikus európai írókról írt tanulmányokat, mások mellett Kafkáról kinek írói hangja kétségtelenül hatott rá.

A névtelen városról, e nevenincs „tébolydáról” és annak lakóiról, kiknek ösztönösen fordul maguk felé a kezük egy kék jegyzetfüzetből értesülünk (ami mutat némi hasonlóságot azzal a kék jegyzetfüzettel amit Az orakulum éjszakája című regényének főhőse, Sydney megvesz a Papírpalota nevű írószerboltban), melybe Anna, az elbeszélő főszereplő feljegyzi barátjának szánt levélszerű beszámolóját. Tulajdonképpen egy regénynyi levélfolyamot olvashatunk, melynek címzettjéről csak feltételezéseink lehetnek, feladója pedig így ismerteti szándékát: „Mesélhetek azokról, amiket láttam, amik nincsenek többé, bár kétlem, hogy lesz rá idő. (…) Nem várom, hogy megértsd. Te mindebből semmit sem láttál, és hiába is próbálnád, úgysem tudnád elképzelni. Ezek a végső dolgok” – írja még a regény elején, utolsó lapjain pedig így viszonyul beszámolójához: „Másrészről viszont, ha ez a jegyzetfüzet eljut is hozzád, semmi sem kényszerít, hogy el is olvasd.” S bár indokoltnak az tűnne, hogy e két kijelentés felváltva szerepeljen, hiszen a logika így kívánná, Auster, Anna hangján mindenféle ésszerűség iránti igényünket eltompítja. Úgy vonja be olvasóját regénye terébe, hogy azt egyes szavak, apró incidensek terelik új és új irányba, mígnem bejárja a végső dolgok országának majdnem minden helyszínét.

E zónákra osztott városban nem érzékelhető különbség a terek között, mintha minden egy volna, egyetlen skatulya, mely mégsem kerete a történetnek, hanem szerves része, a hely, ahol minden úgy történik/történhet meg, ahogy a tér maga megkívánja. Ahol az emberek a térnek vannak alárendelve, oly módon, hogy az határozza meg lehetőségeiket. Amikor bármely szereplőről megtudjuk, hogy kicsoda, akkor nem róla, személyéről értesülünk, hanem a körülötte levő térről. Ebben a városban minden Anna által bemutatott szereplő tudomásul veszi, hogy e szűkre szabott térben a maga helyén kívül mások számára is vannak helyek, még ha állandóan változnak is. Mindenki a városra, mint lehetőségeinek terére gondol, mely egyben azonos a szabadsága terével. Mely semmiben sem különbözik az egyik mellékszereplő, Ferdinand által kifaragott hajóminiatűrtől melyet üres parfümös fiolába zárt. Lám, ilyen a szabadság a végső dolgok országában. Ezért akarnak itt meghalni az emberek, de senki nem választja az öngyilkosság megszokott módjait, egyedül talán az Ugrók, akik magas épületekről ugrálnak le.

Mások fizetnek, hogy meghalhassanak, szektáknak, vagy orgyilkosoknak, vagy éppen az Eutanázia Klinikának. A többség képtelen fizetni ilyen szolgáltatásért, miközben meghalni vágynak, mégis ösztönösen lépkednek az utcán, védekeznek az időjárás kiszámíthatatlansága ellen, újságpapírral tömik ki magukat hogy ne fázzanak, no meg hogy kövérnek látszanak. Mert itt a kövérség a jólét szimbóluma, s ha az éhségtől megdagad is a has, a nyurga karok árulkodóak. Auster kötetében a fikció uralkodik, mindenekelőtt a történetet tartja szem előtt, s minden mást alárendel neki. S bár szereplői a történet alakítása kedvéért sokszor torzulnak, egyéniségük irreálissá válik, mégis minden torzulásuk ellenére valóságosak, hitelesek. Akárcsak Anna, aki mint bevallja „csak ösztön és önzés voltam”, s nem is várunk tőle más viselkedést, hiszen ő is lehetőségeinek terében mozog, ott a végső dolgok országában, ahol „minden ami van utoljára van”.

Paul Auster: A végső dolgok országában
Ford.: Pék Zoltán
Európa Könyvkiadó
178 oldal, 1900 Ft

Erős Kinga

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu