buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„Mikor a motorom a végsebesség”


2005.04.07

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Újabb momentum a gyönyörű, szikrázóan tehetséges, mégis mindig elégedetlen, legjobb iskolákban tanuló és tanító, díjakat nyerő, de rövidre szabott életében méltánytalanul háttérbe szoruló alkotó, feleség (férje, akitől később elvált, Ted Hughes, sikeres „koszorús udvari költő”), anya (gyermekei a költő, festőművész Frieda és az egyévesen anya nélkül maradt Nicholas), a depresszióval, apakomplexussal küzdő, anyjával ambivalens viszonyban lévő gyermek, életének öngyilkossággal véget vető Sylvia Plath körül kialakult mítoszban. A naplók újabb, teljesebb kiadása. Valóban „Nagy Kafka- és Plath-ország vagyunk”, ahogy Tandori találóan megjegyezte Sylvia Plath versei kapcsán.

Talán éppen azért, mert odavagyunk az övéhez hasonló, sajnos gyakran gerjesztett mítoszokért. Az eltűntek és öngyilkosok lezáratlanság érzetét keltő, valójában nagyon is lezárt élete, alkotásai mindig kérdéseket generálnak. Gondoljunk csak arra, hány helyen vélték felfedezni Petőfi maradványait, arról nem is beszélve, meddig várták haza (!), vagy hány variációja született József Attila halálának... Egy távoli asszociációval élve Csoóri Sándor (egész más kontextusban, a népköltészettel kapcsolatban megfogalmazott) gondolatait idézném az általam vélt magyarázat alátámasztására: „Az a látszat, hogy eszméink sose szenvedtek vereséget, elhitette velünk, hogy minket se győztek le soha.”, „Ahhoz, hogy újjászülessünk, előbb el kell pusztítani önmagunkat.”, de mi (mint Csoóri szerint Madách) mindig visszalépünk a szikla széléről. Vagyis miért is lehet nálunk (és világszerte) kultusza Plathnak (és vele kapcsolatosan – minden női szolidaritásból fakadó ellenszenvet félretéve – Hughesnak)? A Plath-recepció számos magyarázattal szolgál. Az érzékeny megközelítést kívánó Naplók szubjektív olvasatában úgy gondolom, az eszményekkel (Szerelem, Anyaság, Hivatás stb.) és a halállal folytatott küzdelem. Éppen az, amiért rajongunk a naplókért, levelekért, megjátszott szeméremmel, valójában rávetve magunkat a megtalálni vágyott, ugyanakkor elkerülni remélt szavakra, mondatokra. Olyanokra, mint „De hát kell nekem írni bármit? Vagy csak idő kell, idő és vér?”, „Nem ismerem az arcomat.”, „Mennyi ideje is a nagy világmegváltó beszélgetéseknek? Hol vannak a hevesen vitatkozó barátok?” vagy „Ma megpróbálok felzárkózni, minden üres oldal bűneimért rám mért átok, javulásra ösztökél. Locsogok, nekibuzdulok, kevés sikerrel.” Nem is beszélve a „kultuszolvasmányokról”, további regényes életű, remekműveket hátrahagyó „rokonlelkek” (pl. Emily Brontë vagy Virginia Woolf) írásaira érkező reflexiókról, amelyek még emberibbé, még rokonszenvesebbé teszik.

Mert a vadul induló, tragédiákkal kísért szerelem, házasság momentumai, az érzékeny személyiség és külvilág közötti konfliktusok dokumentumai, a gyakran feminista felhangokkal kísért, függetlenedési vágy mozzanatai, az alkotói „naplót” alakító bejegyzések (melyek töredezettségükben is legérdekesebb, legfontosabb részei a naplóknak), a talán gyógyírként, terápiaként is szolgáló önreflexió, s oly sok más mellett, számomra leginkább erről szólnak a napló sorai. Az eszmények közül talán a leghangsúlyosabb az íráshoz, munkához fűződő. A naplókból is világosan kitűnik Sylvia Plath íráshoz való viszonya. S furcsamód (vagy nem is?) ez is vonzza a halállal való küzdelmet. Idézzük fel például a Magyari Andrea tanulmányában mottóként szereplő sorokat: „Írni akarok, mert valami arra késztet, hogy kiemelkedjek az élet kifejezésének és lefordításának egy területén. Nem elégíthet ki a puszta életben maradás óriási munkája.” Csak egyetérteni tudok a tanulmány írójával, amikor Sylvia Plathról gondolkodva az akadály, s a szakadék fogalmai köré építi írását. „Az Életeszmény az én életutamon akadály.” – írja Plath... Vagy másutt, a Levél a démonhoz skizofrén elmélkedéseiben állítja „démonáról”, hogy „Legnagyobb fegyvere úgyis az volt és ma is az, hogy magamat tökéletesnek szeretném látni: az írásban, a tanításban, az életben.”

Persze a mítoszt erősíti a rengeteg elvarratlan szál, s az abból adódó kérdések sora is, melyekre részben nem talál választ az olvasó a naplókban sem, ezért kitalálja azokat, ahelyett, hogy eltekintene tőlük. Az elvarratlan szálakból csak néhányat említek: Ted Hughes Plath halálát követő utóélete a vádakkal, második felesége öngyilkossága, a halála évében megjelent, kettejük kapcsolatát érzékletesen megragadó verseskötet, a Születésnapi levelek. A hátrahagyott kisgyermekek. A naplókban, jegyzetekben jelzett, soha ki nem dolgozott írások mellett az elkészült kiadatlan írások. Lehet-e, kell-e az ezekre vonatkozó miértekre választ keresni? Erősen kétlem. Plath egy helyen azt írja „A pletyka. Az embernek hányingere támad a találgatástól.” Valahogy így lehetne az ő érzékeny keménységével megfogalmazni ennek feleslegességét.

Mintha a Plath művek sorsa leképezné szerzőjükét, tele tragikus és fordulatokban gazdag események, történések sorával, felidézve az önmagát egyidőben elrejteni és megmutatni vágyó, szétesése ellen emberfeletti erővel harcoló, alkotó ember küzdelmeit. Folytonos alakulástörténet ez, s nem csak befogadói oldalról, hiszen maga a „corpus” is változik. Mindegy, hogy a versek, novellák, levelek vagy a kultuszregénnyé vált Az üvegbúra útját nézzük. Hogy is képeznének ez alól kivételt a naplók, jegyzetek... Plath tizenegy éves korától haláláig (harmincéves koráig) írt naplót. Ebben a kötetben az 1950 és 1962 között írott naplók, jegyzetek olvashatók. Pontos másolata a Smith College Sylvia Plath-gyűjteményében található huszonhárom eredeti kéziratnak. Az 1981-ben Angliából a Smith College tulajdonába került két füzetet a férj, Ted Huges zárolta, majd halála előtt nem sokkal feloldotta a tilalmat. A közölt naplók Sylvia Plath Smith College-béli, cambridge-i Newnham College-béli diákéveit, Ted Hughes-zal való kapcsolatát, házasságát, New Englandbeli tanítással, írással töltött két évét örökítik meg. Az első kiadást kiegészítő részek, melyek az 1957 augusztusa és 1959 novembere közötti időszakot ölelik fel, a Smith College-ban végzett tanári munkáját, a Bostonban töltött évet, valamint a Ruth Beuscherrel folytatott pszichoterápiát dokumentálják. A két könyv, amelybe Sylvia Plath utolsó három évében írt, nem szerepel a kiadásban, az egyik kötet eltűnt, a másikat Hughes megsemmisítette. Az 1950-1959 közötti nyolc naplót a Függelékben szereplő tizenöt naplótöredék és notesz 1951–1962 közötti anyaga egészíti ki. A naplók és jegyzetek egyaránt kronologikus sorrendben szerepelnek. A naplók előtt olvashatók az oda vonatkozó életrajzi adalékok, emellett az olvasót segítik a szerkesztői jegyzetek, ismertetők.

„Elegendő élni az életet ahhoz, hogy elfuseráljuk, duplán álmodni: még nagyobb kontármunka.” S hogy milyen élve álmodni és álmodva élni, azt is megtudhatjuk figyelmes, érzékeny utazást téve Sylvia Plath naplói, jegyzetei között...

Sylvia Plath: Naplók 1950–1962
Fordította: Lázár Júlia
Előszó, Függelék és Jegyzetek: Karen V. Kukil
Cartaphilus Kiadó
677 oldal, 5980 Ft

Ekler Andrea

Cartaphilus Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu