buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 22, csütörtök
Menyhért és Mirjam napja





















Évfordulók:
1920: Ray Bradbury születése (Waukegan)
1958: Roger Martin du Gard halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„Előszeretettel aggódtam érted”, avagy „énekelned kell, különben belepusztulsz!”


2005.04.07

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Anyácska könyve a legszerényebb könyv, amelyet csak el lehet képzelni egy új énekes tehetség (újmagyarul: megasztár) bemutatásaként. Hisz szerzője elrejtőzik áldozatos szerepének neve mögé, ő nem valaki, ő nem akar magára reflektorfényt, saját nevét ki sem teszi a címlapra (vagy belemegy, hogy ne tegyék ki). Hiszen nem ő a fontos, hanem a drága kis cigány lány, akinek végre sikerült letörnie nehéz sorsa bilincseit. Aki a m.g.szt.r-ral üstökön ragadta a szerencséjét, és Tévé-haza Ibolyája lett.

(Tiszteletben tartom Anyácska nemes gesztusát, és nem is írom ki itt a cikkben a nevét, hisz tényleg, mit számít, ki ő, fedje por, homály, épp elég, hogy Ibolya csillogó csillag. Sőt, hiúságomat legyőzve, a példától megilletődve, ezúttal magam is csak visszafogottan szerepelnék, nem vonva személyemre az olvasó figyelmét. Noha amúgy Takács Géza volnék, de ez most nem számít.)
Szemérmes is ez a könyv, mert semmit ki nem kotyog. Annyira nem, hogy az egész könyv semmi más, mint elbeszélés a tárgy mellett. Egy nagy önfeláldozó hadmozdulat. Beszélni, beszélni, beszélni, szóval tartani Ibolya rajongóit, az Ibolyára leső ádáz sajtót, és végeredményben a lehető legtájékozatlanabbnak mutatkozni. Mindent Ibolyáért.

Van valami hajítva az éhes oroszlánnak, de az nem a lányka, sem a titkai, cseppet sem, a lányka sértetlen, az oroszlánnak be kellett érnie egy kócbabával. S ha megeszi, egy ideig biztos nem támad újra támadni kedve. Megüli a hasikáját a kóc.

Anyácska ráadásul mégiscsak anyácska, ugye, akinél ki tudhatna többet neveltjéről. De Anyácska nagyon tartózkodó volt. Páratlan, hogy valaki, aki néhányszor mégis csak szót váltott Oláh Ibolyával, és mérhetetlenül aggódott érte, legalábbis a m.g.szt.r első pillanatától kezdve, amikortól éjjel-nappal ügyelte az ő fogadott lánya sorsát, egyetlen hiteles szót vagy jelenetet ne tudjon felidézni róla, tőle. (Terjedelmileg a legrövidebb része a könyvnek az, mely az együtt töltött évekről szól. Négyszeres terjedelemben ír a versenyről és a verseny utáni kavarodásról.)

Ez a könyv egy vödör hidegvíz a pletyka parazsára. Teljes fojtás. Nem kapunk intim részleteket Ibolya szerelmi életéről, tetoválásának ikonográfiájáról sem, de azért kicsit el van túlozva, hogy mennyire nem. Ibolya be van csavarva egy nevelőnő köpenyébe. Megtudjuk, hogy mely igen szenved az, akit elhagynak a szülei, nő neki a szívén kéreg, de ha valakit mégis megszeret, noha kéreg kemény, azt aztán nagyon megszereti.

S hogy bizony mennyire nagy baj volt a tévében: a házban, mennyi veszedelem Ibolyára nézve, jaj, jaj, hogy őt a közönség mindig a legjobban kedvelte. És hogy ezek a sajtósok anynyira izék. Csak azután szaglásztak, hogy hol tudnának bajt látni.

Ez a könyv látszatra Ibolyának íródott, egyes szám második személyben (néha többes elsőben), naplóként, Ibolya naplójaként. Ezt nehéz elmagyarázni, de bármennyire is hihetetlen, a felnőtt nő, Oláh Ibolya úgy kap naplót felnőtt önmagáról, hiszen tizenhét évesen kerül Tiszadobra, Anyácska intézetébe, mintha nem emlékezhetne magára. Mintha nemcsak otthona, hanem emlékezete sem volna. Mintha írhatnánk naplót bárki helyett. Utólag, egy lélegzetre. (Ráadásul azonnali megjelenéssel.)

A rajongóknak persze érdekes volna, mire emlékszik abból Anyácska, amit Ibolyáról és Ibolyától tud. Ezt azonban nem meséli el, csak mintha. Látszatra kitárulkozó, hisz a legszemélyesebb műfajt választotta, valójában obskurus nevelőnő, aki szinte mindent elhallgat.

Hosszú hetek áldozatos munkájával készült ez az ajándék, abban a reményben, hogy Ibolya egyszer majd elolvassa.

De addig is mindenki(?).

Ez így nem szemérmesség, hanem valami más. Anyácska igényt tart Ibolya teljes életére, utólag mindenütt gondját viseli, aggódik érte, megkomponálja az életét, egy érzelgős, üres történetet gyárt belőle. Még a szülőanyát is beleveszi a könyvbe, szépen kiigazítva, retusálva. (Érdemének tudja be, hogy megszökve a szülőotthonból, egy-két heti anyaság után intézetbe adta ugyan Ibolyát, ámde anyai önfeláldozással nem mondott le róla. Jaj. Hiszen így Ibolya elvesztette egyetlen esélyét, hogy örökbe fogadják, és anya mellett nőjön fel.) Egy naplótól igazán nem szép, hogy érzelmi, morális csapdákat állít címzettjének.

Lehetett volna persze Ibolya története egy különös hősköltemény. Hősök és költemény nélkül. Mely szólt volna mindarról, ami formálta Oláh Ibolyát, és mindenkiről, aki hoszszabb-rövidebb ideig sorstársa, nevelője volt. De ehelyett csak egy falvédős árvaházi történetet kapunk. Pontosabban még azt sem. Mert Anyácskán kívül nincs igazi szereplője a könyvnek. Természetesen Oláh Ibolya sem az. A látszat ellenére sem.

„Valaki megkérdezte egyszer tőlem, szerintem neked lesznek-e gyermekeid, lesz-e saját családod. Azt válaszoltam, nem tudhatom, mit hoz a jövő, de én semmit nem szeretnék ennél jobban.” De szépen hangzik ez! Nekem azonban az Anyácska vezetése alatt élő tiszadobi gyerekek jutnak az eszembe, bár nem az én hatásköröm, meg Anyácska saját gyermekei, akiknek épp a könyv által kellene „látniuk, érteniük és megbocsátaniuk a sok távol töltött órát”. Próbálom megbecsülni, mi is az a „semmi”, ami itt mérlegre kerül és könnyűnek találtatik egy fellengzős mondat kedvéért. Nekem túl sok.

„Semmit nem szeretnék ennél jobban” – Épp egy nevelőotthon vezetője kíván mindenekfölött gyermeket egy valahai szeretetlen gyermek szeretetlen lányának? S rögvest el is képzeli a születendő „tündérleánykát”? Beíratja az oviba, ahol ő lesz a legvagányabb? Ez volna a „létfontosságú lecke”? Miért épp azon a ponton adta fel a szerző minden óvatosságát, ahol a tartózkodást nem lehetett volna eltúlozni? Nem tudom.

S végül a könyvben tisztázatlan marad ez az Anyácska cím. Ha Ibolyától kapta, meg kellett volna őriznie neki. De nem hiszem, hogy így történt, azt gondolom, a könyv szerzője az intézetben „hivatalból” Anyácska minden állami gondozottnak.

És akkor velük ezután mi lesz? Készül nekik is a napló? Vagy elég, ha megjegyeznek a könyvből néhány szép gondolatot?

„Az ember bármit elérhet, ha hajlandó megküzdeni érte!”

„Az élet szép, az élet egy óriási kaland!”

(Lehet, hogy a m.g.szt.r-tól távol Anyácska tényleg jóravaló nevelőnő. Oláh Ibolya pedig rendes énekessé válik minden rossz verseny, rossz tanács és rossz segítő ellenére. A TV2-féle lelki petárdázást meg hátha betiltja majd VII. Hajléktalan.)

Az Oláh Ibolya naplóját író Anyácska könyvének utószava – egy kritikustól

Anyácska. Oláh Ibolyáról
Székely és Tsa Kiadó
150 oldal, ármegjelölés nélkül

Takács Géza

Székely Mûhely Online Mûvészeti Folyóirat

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu