buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 25, vasárnap
Lajos és Patrícia napja





















Évfordulók:
1976: Eyvind Johnson halála
1977: Kós Károly halála (Kolozsvár)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Orfikus zeneiség · Lírai útinapló


2005.04.07

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„…nem vagyok alanyi költő!”
Szepesi Attila jelentette ezt ki legújabb, Vidám busók című verseskönyvében, amely egy Elek Tibornak adott interjúval fejeződik be. Valóban kevéssé az, mert bár indulására a hatvanas-hetvenes évek fordulóján még jellemző volt a személyesség, később egyre inkább szerepek mögé rejtőzött. Egyik legfontosabb mestere Weöres Sándor volt, s ha az őt korán méltató Hamvas Béla megélhette volna az ezredvég évtizedeit, s olvashatta volna Szepesi Attila verseit, bizonyára róla is azt mondta volna, hogy az eltévelyedés homéroszi útja helyett ő is az általa helyesnek és igazinak tartott orpheuszi utat járja, amelynek egyik ritka, de jellemző példája Hölderlin. Akinek alakját többször megidézte már a költő, s ebben a kötetben is szerepelteti.

Szepesi Attila kedvenc világa a természet és a természetesség, s ezt sokkal inkább megtalálja az általa szeretett középkorban, mint a jelenben, bár a „középkor is már csak foszlányokban őrzi az igazi, ősi szakrális világ maradékait”. Ezek a foszlányok azonban a költő gyerekkorában, a beregi tájon még léteztek, s az érett költő számára rendszerbe állnak össze. Ez annyit jelent, hogy a személyes emlék és az olvasmányemlék a költői képzeletben eggyé fonódik, ám korántsem ideális világként jelenik meg. Az új kötet címe némileg félrevezető, ugyanis a versek világában igen kevés a vidámság, s ami van, azt is groteszk hangoltsággal övezi a kötet egésze. Amit vidámságnak vélhetnénk, az inkább haláltánc-jelleget ölt: egy rég halálra ítélt világ és világkép jelenítődik meg e versekben, amelynek nyomai is inkább már csak a költői képzeletben léteznek. Így érthető, hogy a témák, a motívumok nem derűt, kiegyensúlyozottságot sugallnak, hanem ezek ellentétét fejezik ki. Gyakoriak e versekben a kettősségek: a lét és az elmúlás, az ördögi és az angyali, az ifjú és a vén, a szép és a rút mutatkozik meg oly módon, hogy az időszemlélet egymásra rétegzi a ciklikus és a lineáris jelleget. Az ifjúból vén lesz, az élőből halott, ugyanakkor van valami állandóság is: mindig találni ifjat is meg vént is.

Aligha találni ma olyan költőt, akinél a zeneiségnek oly nagy szerepe volna, mint Szepesi Attilánál. Az archaikus világot orfikus zeneiséggel szólaltatja meg. Kedveli az időmértékes ritmusokat, s hexameterei, alkaioszi strófái természetes magyarsággal is kidolgozottsággal szólalnak meg. Ez a zeneiség ha nem is idillivé, de befogadhatóbbá formálja azt a régi világot, amely ugyanakkor negatív tulajdonságaival oly sokban hasonlít a jelenkorra is. Voltaképpen onnan menekülve, attól megriadva is vonzó lehet a múltba, s még annak tótágast állóan elképzelt világába, „Bolondországba” is elutazni a képzelet segítségével. Ez a képzelet pedig rendkívül képszerű. Nagyon erős ebben a költői világban a rajzosnak is nevezhető leíró, sokszor szinte leltározó jelleg. A reneszánsz festmények tárgyi gazdagsága, Bosch és Brueghel realizmusa és fantasztikuma illetve látomásossága lehet a klasszikus érvényű minta a lírai festőiség modern érvényesítésében, valamint a költő kedves festője, Gulácsy Lajos Naconxipán elképzelt életével. A zeneiség és a festőiség gyakran már a verscímekben is megjelenik ráutalásszerűen: capricció, koldusdal, etűd, dallam, illetve: rézkarc, Goya, fényképalbum, önarcképek, falfirka, fametszet.

Gyakori motívum az éjszaka, az árnyék, a hold, a tükröződés. Megjelenik a labirintus, a sikátor, a bolhapiac, a farsang, a holdbeli város, a boszorkányszombat, mint helyszín és eseménysor, az üveggolyó, a buborék, a tükör, mint a képek változékonyságának kifejezője. Bolondok, hegedősök, maszkosok, busók, csavargók, ködfigurák népesítik be a verseket, s felvillannak a művelődéstörténet jeles alakjai is, mint Dürer, Blake, Franz Kafka, Casanova.

A múltat, mindannyiunk múltját kötelességünk volna minél pontosabban ismerni. Nyilván sokféle, egymást nem feltétlenül cáfoló múltkép létezhet egymás mellett, különösen a művészetben. Felidézhetjük, milyennek látta az eltűnő világot a múlt század közepén Sinka István. Mellé tehetjük Kiss Anna költészetét. És Szepesi Attiláét is. Rokon, de öntörvényű életművek ezek.

Szepesi Attila: Vidám busók
Littera Nova Kiadó
99 oldal, 1790 Ft

Egy költő a költőkről
Szentmártoni János még épp csak belépett harmincadik életévébe, de már egy évtizede jelen van irodalmi életünkben. Eddigi három verseskönyve után „esszék, kritikák, tanulmányok” műfaji megjelöléssel adta ki Eleven csónak című kötetét. Bevezető vallomásában útinaplónak is nevezi írásait, abban az értelemben, hogy a modern magyar líra tájait járja be figyelmes olvasóként. Nem tartja magát kritikusnak: „Költőként és izgága olvasóként merültem el az érintett alkotásokban. (…) Két Vergiliusom volt utam során, az alázat és a kíváncsiság.”

Rokonszenves ez az álláspont, ez a célkitűzés, s a könyv olvasója azt is megállapíthatja, hogy nem eredménytelen, dacára annak, hogy sokak szemében korszerűtlennek mutatkozhat. Szentmártoni azonban úgy gondolja –s ezzel nincs egyedül sem nemzedékében, sem a tágabb irodalmi mezőnyben – hogy a posztmodern korszaknak már vége van, s legfőbb ideje annak, hogy az irodalom és annak értelmezése visszanyerhesse régi szabadságát. Azt kell ezen érteni, hogy sem a művek létrehozásában, sem azok értelmezésében nincs egyetlen helyes út, a művészi érvényesség és értékesség nem köthető egyetlen irányzathoz.

Ha valaki költőként kritikus, több okkal lehetett mindig vallomásos, bár olykor még a kritika-, az esszéírás jogát is elperelték tőlük, míg a kritikusnak a személyességet tiltották meg. Pedig a szakszerűség és a személyesség nem mond ellent egymásnak, különösen akkor nem, ha művészetekről van szó. Szemléletesen mutatkozik meg ez Szentmártoni János írásaiban. Mindenkit jellemeznek mesterei is. E könyv két legterjedelmesebb írása Rákos Sándor istenkereső költészetével és Kárpáti Kamill regénysorozatával foglalkozik. Két mester, s közülük Kárpátinak a pályakezdés segítésében is meghatározó szerepe volt. Érthető, ha műveik elemzőjét a szeretet is vezérli. A tanulóévek írásai ezek: a figyelemre érdemes kezdőpontot jelölik ki, megadják az alaphangot. Az alázat, a szeretet, a hit etikai fogalmak, s jelzik, hogy a költő-kritikus sem az irodalmat, sem a róla való beszédet nem tudja elképzelni az etikai nézőpont érvényesítése nélkül. Elsősorban költőkkel foglalkozik, s elsősorban a költői világképek foglalkoztatják. Eközben maximális nyitottságra törekszik, s nemcsak gondolati és poétikai értelemben, hanem abban is, hogy nem kábítják el a protokoll-listák.

Az értéket keresve talál rá félárnyékban vagy még ott sem lévő kortárs alkotókra. Ez a tulajdonsága Fodor Andrásra emlékeztet, akit „a hűség napszámosának” nevez a róla szóló írásban, s akinek egy verséből választotta a könyv címét is.

Az Eleven csónak elsősorban saját nemzedéke kritikusának mutatja Szentmártoni Jánost. Természetesen érdemleges, megjegyezni való gondolatai vannak Takáts Gyula, Csoóri Sándor, Ágh István vagy Oláh János költészetéről is, de azért mégis a bátyák, az „évfolyamtársak”, az öccsök művei alapján készült portrék és kritikák a legizgalmasabbak, a legegyénibbek. Ismeri, érti és megérti, a kötetzáró írásban áttekintően is bemutatja a mai fiatal költőnemzedéket, s ezzel sokat segít abban, hogy ez a „dzsungel” – miként az elemzés címében fogalmaz – járhatóbb és szerethetőbb legyen. Bizonyára lesznek, akik majd jóakaratúan elfogultnak tartják ezt a képet, de ne feledjük, hogy minden nemzedék igazi felhajtóerejét az összetartozás tudata, az egymásra figyelés adhatja meg.

Szentmártoni János: Eleven csónak
Magyar Napló
302 oldal, 2100 Ft

Vasy Géza

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu