buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Berecz András a mesélő, daloló ember


2005.03.17

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Amikor Erdélyi János, Kriza János elkezdték összegyűjteni, leírni a magyar népmeséket, voltaképp egy kissé halálra is ítélték őket, mert a mese élő, előadói művészeti formából rögzített, írott irodalmi kincs lett. A mese előadója ismeretlen maradt, a mese szövegéből szépen, gondosan eltűntették a nyelvi nyomait is, és a lejegyző a maga nevével kanonizált egy-egy mesét, meseváltozatot. Benedek Elek nagy mesegyűjteménye Benedek Elek nyelvén szólalt meg, Illyésé Illyésén. Ahogy Kodály és Bartók sem figyelt mindig a részletekre, a különbségekre, amikor lekottázták a népdalokat, pedig ők már a hangrögzítést is használták. De hát akkor még a népművészet híve nem volt érzékeny a személyesre, a népművészet esetében a személyes csak valami esetlegességnek tűnt, a személyesség akkor még a hivatásos alkotó, a polgári művész attribútuma, kiváltsága volt.
 

Másfelől a mese a közösségi művészet egyik tipikus műfaja. Maguk a mesék gyakran valami középkor mélyi gyűjteményből kerültek ki, aztán tekeregtek, kószáltak szabadon, népek és kultúrák különböző tájain. Mivel a mesehallgató, a mesével élő hagyományos közösségek felbomlottak, belátható volt, hogy a népmesének vége, ha néhány öreg tud még ideig óráig meséket a gyermekkorából, az már csak a gyűjtőknek való, és egyre inkább csodaszámba ment, ha valami érdekes, új történet előkerült, inkább csak a jól ismert történetek változatait, töredékeit hallhattuk, noha persze kezdtük ezeket, épp egyéni karakterükben egyre jobban becsülni.

Ahogy az utolsó órába értünk, amikor még valami eredeti népzenei, népművészeti alkotás eredetiben hallható, elkészülhet, és aztán vége, akkor egyszerre csak történt valami.

Volt egyszer egy fiatalember, aki nem volt csikós, se juhászbojtár, aki nem egy hegyek között megbúvó kis elhagyott faluban nőtt föl, hanem a fővárosban, aki a népi kultúra fogyasztójává és előadójává vált. Nem a népi kultúrában nőtt fel, hanem visszafelé tette meg az utat hozzá. De ilyesféle fiatalember és ifjú hölgy szerencsére több is akadt az utóbbi évtizedekben, akik a népi kultúra elsajátítása és felelevenítése közben egyre közelebb kerültek, majd a közelség élményéből fakadóan egyre közelebb kívánkoztak az utolsó népi alkotók felé, akár táncról, akár dudazenéről volt szó. És nem adatközlőként kezelték őket, dehogyis, épp ellenkezőleg, rájöttek, hogy minél kevésbé tekintik őket adatközlőknek, annál több tanulnivaló akad náluk, annál több az a furulya, annál több az a hegedű, nem csak hajlítások és hangsúlyok, díszítések adhatók így át pontosabban, hanem létértelmezés is. És így aztán autentikus lehet az újramegszólaltatás. Mondhatjuk azt is, hogy ebben az utolsó órában a tanulók és a tanítók már egy padba ültek.

Berecz András azonban, az imént említett fiatalember, énekes és mesemondó, ezzel sem érte be, az autentikus hangzással sem. Ő magát a hangot, magát a szót, magát a létértelmezést is átvette. Azt állítván, életével és művészetével állítván, hogy a népi kultúra nem egy múltba süllyedt létmód értékes szellemi hagyatéka csupán, hanem választható életmód és világnézet. Hihetetlen. Azt, amit látunk és hallunk Berecz Andrástól, még megnevezni sem tudjuk. Olyannyira új. A kollektív kultúra individuális újjászületése.

Azt gondolhattuk, hogy a népi kultúra nép nélkül nincs, a nép pedig a paraszti közösségek korszaka és világa. Ma, a nép eltűntével annak kultúrája már csak rekvizitum, színezheti modern, posztmodern léthelyzetünket, inspirálhatja kultúránkat, lehet a vele való foglalatosság életre szóló feladat, de magunk nem lehetünk már népi énekesek, mesemondók, hisz nincs már fonó, nincs szerves helyi közösség.

És mégis azt mondom, amit látok és hallok, Berecz Andrást látva és hallva, hogy a Szegen csengő kötetében közzétett, és lemezmellékleten meghallgatható meséi, melyeket ő maga írt, és az elénekelt dalok, melyeknek feltünteti a gyűjtési helyét, egy tőről fakadnak. Egy különös, eddig elképzelhetetlennek gondolt új értelemben, melyet majd hozzá kell fognunk megérteni, megmagyarázni. Berecz népi mesemondó, noha ez valójában szinte lehetetlen.

Berecz nem szerepet játszik, hanem a posztmodern társadalmi szabadsággal élve, társadalmi meghatározatlanságunk új dimenziójában élve, élt az önmeghatározás új lehetőségével.
Amit elmesél, és amit énekel, az természetesen szép, és mint szép hallgatható. De nem előadóművészetről van szó. Másféleképp szép, valahogy úgy, mint az ősi dalok, melyek egyúttal erkölcsi iratok is. Leckék. Parancsok. Egy közösség kérdései, ajánlatai, törvényei, bánatai, vágyai. Alsóvilágbeli szélmolnár Mihálytól Csobi Imre repedt tamburájáig vesződő mesemondó abszolút kortárs. Meséi itt játszódnak velünk.

Noha Berecz András egyedül, magányosan, alkotóként helyezkedett egy közösség helyzetébe. (Persze, nem segítőtársak nélkül. Nagyszerű társak sora áll mellette. Csak épp az az út mégis csak egyedül járható.)

(Éppúgy, jut eszembe, ahogy a festő Somogyi Győző, ahogy Makovecz Imre, az építész.) Hogy ez most, amit teremt, egy epilógus-e a világ végén, szegen csengő, vagy tudunk vele valamit kezdeni, azt nem tudom.

Én egyelőre csak odáig jutottam, hogy nem tudok betelni vele. Hallanom kell, szólnia kell.
(No és persze van itt egy gyönyörű könyv. Mintegy ráadásul. Mintha ajándékba készült volna. Papírja, díszei, grafikái ugyanazon lelkület tükre, kerete. Gyulai Líviusz, aki rajzolta és metszette a képeket, kezdőbetűket, mintákat, mintha azt sugallná, nem a kertvégébe menekülés ezek a dalok, ezek a mesék, hanem kapuállítás inkább.)

Berecz András: Szegen csengő
Gyulai Líviusz rajzaival, metszeteivel
Berecz Bt
2 db CD melléklettel
87 oldal, ármegjelölés nélkül

Takács Géza

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu