buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Egy evangélista próbaidején


2005.03.17

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Most, hogy Babus Antal első könyvének a végére értem, nem tudom, az öröm vagy a csodálkozás nagyobb-e bennem. Örülök, hogy a huszadik század egyik legnagyobb – ennek ellenére, vagy éppen ezért mindig mostohán kezelt – magyar szelleméről végre egy igazán értő kötet beszél, s csodálkozom, mert amit ez a kicsi könyv nyújtott, az utóbbi évtizedek tudománytörténetében is páratlan. Ilyen elegáns kívülállással s mégis értéktanúsító szeretettel, ilyen szakemberi alapossággal s mégis „közérthető” természetességgel művelni a tudományt, mint ő tette, az utóbbi években (évtizedekben?) alig-alig merte valaki rajta kívül ugyanis. Ráadásul mintha egy műfajt is kitalált volna. Mert e nyolcvanhat évet megélt tudós életének csak mintegy másfél esztendejéről beszél részletesen a szerző (Fülep Lajos az 1918–1919-es forradalmakban), ám én avval a sejtelemmel dőltem hátra mégis, hogy monográfiát olvastam. Nem korszak- vagy részmonográfiát, hanem valódit!
 

Elmondható persze, hogy a kötet kétharmadát kitevő, majd kétszáz lapos disszertációt körülölelő ugyancsak alapos és alapvető (!) dolgozatok (Miért választotta Fülep Lajos a magyar falut a világvárosok helyett?; Dosztojevszkij szerepe Fülep Lajos világképének alakulásában; Illyés Gyula és Fülep Lajos az egyke ellen; Németh László és Fülep Lajos barátsága és elhidegülése) afféle holdudvart rajzolnak a tüzetesen vizsgált életszakasz köré, de másról van szó szerintem. Úgy tetszik, Babus Antalnak nemcsak a feladatkiválasztó ösztöne, de a mikrofilológus módján láttató és az egészre tekintő – szintetizáló – képessége is elsőrangú. Aki Fülep Lajos eme másfél esztendejét előzményeivel és következményeivel együtt fejti föl és érti-érteti meg, az az egészhez kap és ad kulcsot alighanem. Mindaz, ami 1918 és 1920 között történt a korábbi évtizedek brutális öszszegzése s a későbbi (máig tartó!?) idő nyitánya volt ugyanis, avagy történelmi szálkereszt, emberi s nemzeti sorsunk újabb kori sűrítménye, ha tetszik, s aki akkor cselekvő emberként s magyarként megmérettetett, élete más szakaszainak titkát sem nagyon takargathatta többé. Mindaz, mi Fülep Lajossal 1918–1920 körül megesett – gyarlóságokkal és erényekkel, valószínűleg örökre megfejthetetlen titkokkal és egyértelmű tettekkel, kiállásokkal – sorsa egészére adhat magyarázatot, már amennyire magyarázatot kaphatunk mindarra, ami embertől való.

Babus Antal az oknyomozás már-már rigorózus alaposságának és a kutatói korlátok beismerésének kettősségében példátlan munkát végzett. Aki arra kíváncsi, hol és mi mindennek járt utána ő, vegye számba a temérdek szakirodalom, sajtó- és levéltári anyag, statisztikai könyv és törvénytár, napló és penetránsan bolsevik visszaemlékezés ismeretéről tanúskodó sok száz jegyzetet. Egy bizonyos: ami fellelhető azt ő szinte hiánytalanul fölhajtotta alighanem, rögzült tévképzeteket korrigált, s válaszokat adott, ha lehetett – mert ellentétben a „posztmodern” szokásrenddel, Babus az állásfoglalásoktól sem tartózkodik –, de azt is beismerte, ha továbblépni már nem tudott. Tartásában, s a könyvben is van valami emberarcú egyenesség. Fülepet csodálja s tiszteli, ez nem marad rejtve egy pillanatra sem, ugyanakkor oly megejtő higgadtsággal – s éleslátással – lépdel a história bekoszolta tények között, ahogy a néhai – az embert az őt körülölelő világgal még egyben látni képes – történetmondók tehették egykor. Szerző és hőse e ponton eggyé is válik alighanem, hisz a fülepi világnézet is egyén és közösség – az „egész emberre” tekintő – harmonikus viszonyának a hitén nyugodott többek között, no meg azon a feladattudaton persze, amely az embert és a népet egy közös törekvés metafizikailag is determinált formájához segítheti. Része-e ez a feladattudat igénye a szerző világképének is, erről vitát nyitni fölösleges, de hogy Fülep minderre már a háború utolsó esztendeiben készen állt, azt határozottan állítja ő – a két, elsőül közölt tanulmány ezt, s ennek kifejlési logikáját bizonyítja lényegében –, amit aztán a történelem néhány évre elnapolt, mert a forradalmak sodrában a tenni vágyás irányát nem mindig az evangélium szelleme szabta meg.

Ha hitét s szándékát komolyan vette, akkor próba elé került az ember, ez nem lehet vitás – meglehet, egyik másik vizsgán elbukott –, de hitének és magatartásának alapvetése aligha változott. Mindazzal elszámolni, ami akkor történt – a Károlyi-kormánynak s az 1919–20-as ellenforradalmi rendnek egyaránt olaszországi diplomatája lett, a kommün sorsokról döntő Kataszteri Bizottságának s az Írói Direktóriumnak is tagja volt, de a felelősségre vonást (Babitscsal, Móriczcal, Juhász Gyulával, Bartókkal s másokkal ellentétben) valahogy érintetlenül vészelte át – talán sohasem tudott, a kákán is csomót kereső természetét, békétlenségre való hajlamát mindez még föl is erősíthette benne.

Fodor András naplója, ez a monumentális emléktár – amit alaposan, de mindig jól zsákmányolt ki a szerző – számomra éppen erről tanúskodik. E káprázatos szellem – és nagyon karakán jellem! – szavait, elharapott odavetéseit, mordulásait mintha valami titok – vagy, igaz Fülep természetéből is eredő, kivallhatatlan fájdalom – fátyolozná szüntelen, mint aki sohasem hazudik, de a teljes valóság felfedésétől tartózkodik inkább. Csődnek, félbetörtnek, ifjúkori nekiszánásához méltatlannak látta-e életét így öregedőben, ezt nem tudom, de azt igen, hogy Babus Antal a Fülep-kutatás irányát alapvetően meghatározó szakmai teljesítményen túl éppen ezt a tetőtől talpig „emberből való” – tehát egyszerre csodás és egyszerre esendő – személyiséget mutatta föl anélkül, hogy szakmája íratlan szabályait megsértette volna egy pillanatra is. Évekig kutatott lankadatlanul, aztán sok mindenre választ adott, hogy még több kérdés teremjen bennünk, s közben föltámasztott egy hőst nekünk (magyaroknak) is, aki – egykori vállalásához híven – csak azért élt (tudós és tanár is csak azért volt!), hogy életünk ne kisszerű létezgetéssé, hanem az evangélium értelmében megélt ajándékká lehessen. Könyv ennél többet nem adhat.

Babus Antal: Tanulmányok Fülep Lajosról
József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya
330 oldal, 1850 Ft

N. Pál József

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu