buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 22, csütörtök
Menyhért és Mirjam napja





















Évfordulók:
1920: Ray Bradbury születése (Waukegan)
1958: Roger Martin du Gard halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Magukra hagyottak sorsjátéka
Veszteségi garanciával


2005.03.17

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Vidékről a fővárosba kerülő állami gondozott cigány fiúk élete szociográfiaként nem volna túlságosan érdekes. A szociográfia nem népszerű műfaj manapság. (De miért ne volna érdekes? Nem tudom. Lehet, hogy csak Csalog Zsolt hiányzik?)
 

Két újságíró, Kardos Péter és Nyári Gábor arra adta a fejét, hogy hiteles történetekből ír valami hiteltelent. Valódi történetekből kis történetelemecskéket farag, sorslegó elemeket, melyeket aztán az olvasó ízlése, kíváncsisága, szeszélye, pontosabban, ha előírás szerint viselkedik, a dobókocka szeszélye szerint rak össze.

Voltaképp már az anyagért kár. Hiszen élő anyaggal, élő történetekkel dolgoztak. (Név szerint fel is sorolják interjúalanyaikat, akiktől a történeteket gyűjtötték.) A fából azonban nem lesz igazi legóelem sohasem.

Szóval az első probléma ezzel a könyvvel az, ami persze másfelől dicséretére is válhatna, hogy szerzői természetes anyagból dolgoztak.

Egy álföldi lovagnak tényleg mindegy, hogy legyőzi-e vagy sem az elefántpókot, mielőtt megszerzi az arany vécépapírt, ő az, aki, és nem más: műanyag szellemi kacat. Egy fiúnak azonban éppenséggel nem lehet közömbös, hogy cigányként megalázzák-e vagy megússza. Márpedig ennek a könyvnek a véletlenjei hol rettenetes helyzetbe hozzák a hőst (szóval engem, az olvasót, hiszen úgy van írva, játszva, mintha velem történne mindez, én meg szeretem ezt a játékot), hol meg nem. De a folytatás szempontjából ennek soha nincs jelentősége. Soha nincs következménye. Egy mondatnyi sem. De hát hogy is lehetne következménye, hiszen akkor az első akció után elágaznának az utak, és jönne hetvenhat regény. Itt meg mégiscsak egy regényben kell hetvenhatféle alkatrészt, tettrugót bele is szerelni meg nem is. Ez így nem megy. (Én így nem játszom, nekem ez fáj.)

Ennek a sorsjátéknak azonban, ha nem szállok ki belőle idejekorán, filozófiai következményei vannak. Mondjuk annak belátása, hogy afféle műanyagocskák volnánk voltaképpen magunk is, amiből a lovagok készülnek, és vagy megússzuk, vagy nem. Vagy lesz asszonyunk és rendes életünk, vagy elhülyült drogosként végezzük. És adott helyzetben, tekintettel a hozott hátrányokra, ez utóbbinak persze jóval nagyobb az esélye.

Hiába igyekeztem, folyton bajba kerültem. Hiába próbáltam magamnál is különbnek lenni, hátha legalább egy cigány regényhőst meg tudok menteni, folyton vesztettem. Agyonvertek vagy lenulláztam magam. Ha cigány fiú volnék, ez tehát elkerülhetetlen lenne. Hiába adnám kölcsön a lelkem.

Ez ugye üzenet is, hogy lássam, cigánynak lenni milyen kín, magában véve. Amit itt panaszolnék, az pont a lényeg, a realizmus diadala, hogy a labirintus az labirintus, cigánynak lenni csőd, leginkább elveszni lehet benne, belefulladni. Kikerülni alig.

Ahogy a könyvben lapozgattam ide-oda, egyre vadabbul, egyre türelmetlenebbül, egy idő után kiírva a számokat, hogy a sors fonalát leleplezzem, hogy kezdhessem újra: épp csak a jóra való elágazást nem fedeztem föl. Pedig láttam, hogy van egy jó történet is, egy Vica nevű lánnyal, biztató végváltozatokkal, de nem találtam meg az oda vezető szálat. Mintha nem is lenne. Abszurd volt, hogy van itt megoldás, de mindent elölről kellene kezdenem, és nem tudom, hol, mit kellene másként tennem. Aztán végre kiderült, hogy az egyik dobókockás elágazásnál van a végzetes utak és a boldog utak elválása. Ilyen az élet? Nem hiszem. De lehet hogy ilyen.

Szóval van ebben az idétlen játékban mégis valami súly. Valami nehézkedés.

Noha sok a probléma is. Ez a Pestre indulás, ami a játék kiindulópontja, eleve megoldatlan. Sokkal több pénz jár annak a fiúnak, aki tizennyolc évet töltött gyermekotthonokban, mint kétszáztízezer. Ha valaki otthonban él, az otthonban levő kapcsolatai lesznek a családi kapcsolatai. Azoktól gyakran szabadulni sem bír. És, ha csak nem védekezik ellene, a gyermekotthon nem engedi ki a semmibe.

Mindettől nem lesz könnyebb az élete, de nem is az utca szeszélyei alakítják. Ráadásul, intézetbe felnőni, ez magában akkora hátrány, amit nehéz megúszni, azt gondolom, talán még cigányként megy könnyebben. Hiszen a cigány társadalom mindmáig befogadóbb a sajátjaival szemben, mint a végletesen atomizálódott magyar. (Vannak is efféle elemek a könyvben, de természetesen hatástalanítva.)

Vagyis ez a nehéz út, hogy állami gondozottként, szakma nélkül, Pesten, egyedül, a cigány elemmel nem feltétlenül súlyosbodik.

A könyvben az igazán ellenszenves elemek mi vagyunk, magyarok, mint nem cigányok, akik villamoson, boltban, utcán, hivatalban, a lapát mellett, mindenütt nyíltan és önfeledten kirekesztők volnánk, jókedvünkből, gyűlöletből, félelemből. És minden cigány fiú közeledtekor elfehéredve szorítanánk magunkhoz a táskánkat. Vagyis hát, nem is történhet másként, a végére a cigány fiú pártját fogom magammal szemben. Holott a cigány fiú boldogulása attól kezdve látszik biztosítottnak, amikortól kezdve hasonlít rám.

(Jesszusom, ez megint a reális skizofrénia, itt megint a könyv nyert.)

Pedig súlyos aránytévesztésnek és leegyszerűsítésnek gondolom a cigányellenesség könyvbeli gátlástalan tombolását.

Közben persze, hogy mégse legyen egy Fehér könyv, adódnak jó kapcsolatok, jó lehetőségek is.

Őszintén szólva annyi, amennyinek fele is elég kellene legyen a reális boldoguláshoz. De ezekkel a lehetőségekkel a hős nem él.

Ez is tömény realitás.

Nem is tudom, mi a bajom ezzel a könyvel.

Lehet, hogy ez a sok nyegleség, egyoldalúság, képtelenség, kurtítás, gondolattalanság, arctalanság, sodródás, sablonosság nagyon is hasonlít arra, amiben élünk?

Mégis, mintha egy ragaccsal teli zacskót húztam volna a fejemre.

Kardos Péter–Nyári Gábor: Cigánylabirintus – szerepjáték
Jonathan Miller Kft.
1980 Ft

Takács Géza

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu