buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 12, csütörtök
Gabriella napja





















Évfordulók:
1821: Gustave Flaubert születése (Rouen)
1928: Csingiz Ajtmatov születése (Seker)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Ment-e a könyvek által...


2005.03.17

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Egy képzeletbeli városba, kétezer-valahányba viszi az olvasót Tatyjana Tolsztaja Kssz! című könyve. A város egyforma, vagy nagyon hasonló gerendaházakból áll, szinte nincsenek is kiemelt épületei, így inkább hatalmas háztömeg, mint valódi város. A határán túl hasonló háztömegek terjengenek, a másik irányban átjárhatatlan erdők húzódnak, amelyekben állatok és kísértet-lények élnek, az utóbbiak legfélelmetesebbike a Küsz. A települést autokrata vezetőjéről nevezték el, azelőtt a megelőző irányítói nevét viselte, és valamikor – az „ótombomba” robbanása előtt —, Moszkvának hívták. Az emberek mutációkat szenvedtek („következményeik” vannak) – például egyeseket kakastaréjok, másokat pikkelyek borítanak, de még sokan élnek a „régentiek”, a robbanás túlélői közül is –, mindenkit jellemző következmény, hogy az emberi életkor több évszázadot tesz ki. Az önellátásra berendezkedett emberek a mutáns növényekből élnek, és a háziipar alapanyagát is azok jelentik. Húst csak az egerek adnak, de valutát is jelentenek. A város vezetője a közemberek számára tiltott régi, nyomtatott könyvekből merített ötleteivel modernizálja a várost – a cselekmény idején éppen a kerék feltalálása és elterjesztése folyik –, de a robbanás előtti írók, költők műveit is közre adja, úgy, mintha ő írta volna őket. Az emberek vegetatív lenyomottságban pergetik egyforma napjaikat, álmukban sem jut eszükbe lázadás, veszélyes gondolatok gondolása, de biztos, ami biztos a vörös szánon száguldozó „szanitécek” időnként találomra elragadnak egy-egy „pógárocskát”, hogy a félelem és a bizonytalanság legyen a városban az egyetlen közös élmény.

Benedikt, a főhős „könyvmásolóként” dolgozik – az orosz középkor legelterjedtebb információhordozójára –, nyírfakéregre másolja a városvezető által „írt” könyveket. Itt-ott a hajdanvolt idők kuriózumaként egy-egy nyomtatott könyvet is dugdosnak az emberek. Benedikt összeházasodik az egyik munkatársnőjével. A nő a rettegett főszanitéc lánya; a fiatalember a palotájukba költözik.

Belecsöppen a jóba: már nem holmi kásácskákat, egérleveskéket eddegél, hanem hatalmas lakomákon vesz részt; de az életében beállt legfontosabb változást a régi, nyomtatott könyvekből álló hatalmas könyvtár jelenti. Hamarosan elolvassa a könyveket, és mohó vágy támad benne, hogy újabbakat szerezzen. Beáll szanitécnek, és a helytelen gondolatok üldözésének ürügyén az emberekre támad, néha meg is gyilkolja őket, hogy elvegye rejtegetett könyveiket. Annyira beleéli magát szanitéci mivoltába, hogy az apósával szövetkezve megdönti a városvezető hatalmát. A könyv végén felrobban egy, a régvolt időkből megőrződött hatalmas föld alatti benzintartály, megsemmisül az egész város és három emberen – Benedikten, és két, markáns orosz mentalitást megteremtő személyen kívül –, meghal mindenki.

Sok olvasatot kínál a könyv. Vehetjük az orosz élet enciklopédikus megjelenítésének. Például olyan nagy alvásokkal, unatkozásokkal, evés-ivásokkal (ez utóbbi a főszanitéc palotájában folyik) „színesített” vegetatív élet zajlik a városban, amilyenhez hasonlót orosz klasszikusok sora is ábrázolt. Vehetjük társadalmi szatírának, hiszen olvasása közben gyakran gondolunk Szaltikov-Scsedrin Egy város története című klasszikus művére. Mindkét könyvben élesen elkülönül az emberi, átlagemberi élet vegetatív egyszerűsége és a vele szemben álló hatalmi gépezet csörömpölő testidegen tevékenysége. A vörös szánon száguldozó szanitécekben ugyanúgy ráismerhetünk az elmúlt században működő Szervek munkatársaira, mint az azt megelőző korok hatalmi embereire. Olvashatjuk a szocialista rendszer sommázataként, az erőszak és terror genezisére irányuló nyomozásként. Megfigyelhetjük, hogy egy nemes vágytól, olvasási szenvedélytől hajtott ember hogyan válik éppen késztetése hatására pribékké. Olvashatjuk katasztrófaregényként, antiutópiaként – azt érdemes megjegyezni, hogy a nem orosz közegben születő ilyen témájú könyvektől, filmektől eltérően nem egy extrém helyzet ábrázolása a mű célja, hanem lényegében a kultúra egy régebbi szintjére kapcsol vissza. Mivel jó könyvet tartunk a kezünkben, a megmunkálás biztonsága is lenyűgözhet bennünket, az, ahogy az író birtokba veszi, berendezi az általa kijelölt teret.

A magyar olvasó számára sajátos élményt jelent, hogy olyan a könyv, mintha arra a sokszor feltett kérdésre keresné a választ, hogy ment-e könyvek által a világ elébb? A városvezető a könyvekből merített ötletei szerint javít az élet általános minőségén, és a könyvek jelentik azt a valamit, ami a puszta vegetáció fölé emeli az életet, a szövegben idézett klasszikus versek bibliai versekként jelentenek értelmezést és adnak iránymutatást egy-egy helyzetben. A könyv, az írásbeliség kiemelt helyzetét jelenti, hogy a fejezetcímeket a régi orosz ABC betűi adják.

A mű igazi erejét természetesen az adja, hogy minden olvasat egyszerre érvényesül.

A könyvben nagyon fontos szerepet játszik a nyelvi megmunkálás. A „pógárok” nyelvében jelen vannak a robbanás előtti idők hivatalos bikkfanyelvi, tudományos, rétegnyelvi fordulatai, mégpedig hol zárványként pontosan megőrzőtt formájukban, hol pedig a beszélt közegben eltorzult változataik. Az alapszövetet olyan nyelv jelenti, amilyent a tévé-kor előtt (és jelen esetben – után) beszélt az emberek nagyobbik része. Ebből következik, hogy a fordító nagy feladat előtt állt, amit M. Nagy Miklós a mű iránti szeretettel, invenciózusan megoldott.

Az utóbbi néhány évben mintha összeálló-félben lenne, vagy talán már el is kezdődött volna az orosz irodalom újabb magyarországi diadalmenete, aminek feltehetően az az oka, hogy tehetséges írók számtalan stílusban, megközelítésben – és nem egy inspekciós módi szerint – keresik könyveikkel az élet alapkérdéseire a választ. Öt-hat orosz szerző művei permanensen intellektuális szenzációt jelentenek mostanában, és nem kell különösebb jóstehetség annak megállapításához, hogy a jövőben közéjük fog tartozni Tatyjana Tolsztaja is. (Az érdekesség kedvéért jegyezzük meg az írónőről, hogy Lev Tolsztoj dédunokahúga).

Tatyjana Tolsztaja: Kssz!
Fordította: M. Nagy Miklós
Ulpius-ház
307 oldal, 3480 Ft

Bratka László

Ulpius-Ház Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu