buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Leletmentés: Egy erdélyi kisebbségbölcselő reneszánsza,
avagy (rögös) utunk László Dezsőhöz


2005.03.17

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Hatvan felé járó nemzedékemnek nem adatott meg, hogy a két világháború közötti időszak valamennyi meghatározó egyéniségét személyesen is megismerhesse: háború, menekülés, hadifogság, hidegháború és a „román Gulág” egyaránt megtizedelte őket. Akik élve megúszták, és halálukig köztünk lehettek, azok sem tudták nyíltan áthagyományozni a tájékozódásunkat megkönnyítő kisebbségi élettapasztalataikat. Vagy azért, mert megfélemlítettek voltak, vagy azért, mert az értelmiségnevelő intézményrendszerből teljesen kiszorultak. Közéjük tartozott az első erdélyi írónemzedék (Tizenegyek, 1923) fellépését – Balázs Ferenccel (1901–1937) – előkészítő, az Erdélyi Fiatalok (1930–1940) mozgalmát megszervező Jancsó Béla (1903–1967) és „ikertársa”, a második értelmiségi nemzedék lapját felelős szerkesztőként és kiadóként is jegyző László Dezső (1904–1973), akinek azért kellett kétszer is megjárnia a román Gulágot, mert tisztelői körében az Erdélyi Református Egyházkerület „rangrejtett” püspökének számított.

A kisebbségi élet ajándékait 1931-ben megíró László Dezső azok közé tartozott, akik életük végén „megbocsátottak üldözőiknek”. Már ez a két szintagma is magas fokú teológiai felkészültségről és mély filozófiai gondolkodásról tanúskodik. Amihez a „kisebbségi erkölcs” dilemmáival szembesülő emelkedett lélek attribútumai társultak. Bár személyesen már őt sem ismerhettem meg – jóllehet miután viszszakapta palástjogát (1963), magam is „kolozsvári polgár”-nak számítottam –, jó negyedszázada mégis úgy él bennem, mint aki lebírhatatlanul jön felénk az Időből. Ezt a felismerést egyrészt az 1930 és 1940 között megjelent írásainak köszönhetem, másrészt a testvéröccsével, dr. László Ferenccel és küzdőtársával, Debreczeni Lászlóval folytatott beszélgetéseknek, amelyek a nyolcvanas években hozzásegítettek a két világháború közötti korszellem megértéséhez.

A Kriterion Könyvkiadó felkérésére 1983 nyarán láttam hozzá az Erdélyi Fiatalok köré tömörült értelmiségi nemzedék történetének a feltárásához, az Erdélyi Fiatalok – dokumentumok, viták (1930–1940) című kötet összeállításához, amelynek kezdeményezője dr. László Ferenc volt. A nyolcvanéves Debreczeni László minden idejét restaurálásra szoruló református templomok tervrajzai és helyszíni munkálatai kötötték le akkoriban. Célirányos kérdéseim megválaszolására azonban mindig talált alkalmas időt. Mire a három előcenzúrázáson átesett dokumentumkötet 1986 húsvétjára megjelenhetett volna, elkészültünk az Erdélyi Fiatalok háttértörténetét felidéző „beszélgető könyv” hat markáns fejezetével is (Vigyázó torony címmel látott napvilágot 1995-ben a Kriterionnál). Miután az utócenzúra a már kinyomtatott kötet terjesztését leállította, majd bezúzásra ítélte, semmi esélyünk sem volt a László Dezső szellemképét felidéző mélyinterjú közreadására. Hanem aztán 1989 feledhetetlen karácsonyán az Erdélyi Fiatalok-kötet – nyomdászok által megmentett példányai mégiscsak kikerültek az elmeőrség fogságából. Alighogy árusítani kezdték az INDEX – tiltott könyvek szabadon haskötővel ellátott kiadványt, máris olvashattam Nagy László teológiai professzor László Dezső reneszánsza felé című programcikkét a kisebbségideológiával és a kisebbségi erkölcs kérdéseivel foglalkozó Fábián Ernő frissen indított kovásznai folyóiratában, az IGÉ-ben. Időközben Kolozsvárt is újjászerveződött a református lap- és könyvkiadás. Vetési László célul tűzte László Dezső műveinek kiadását, kéziratos hagyatékának a megjelentetését. Hogy az akkori tervekből és későbbi elgondolásokból mi valósult meg mostanig, az kiderül a László Dezső-centenáriumra megjelent emlékkönyvből.

Az utóbbi másfél évtized történései arról tanúskodnak, hogy László Dezső reneszánsza valóban elkezdődött. Az Erdélyi Fiatalok dokumentumkötete a meglepetés erejével hatott, széles körű visszhangja támadt. Felhívta a figyelmet a trianoni trauma után eszmélkedő fiatal értelmiségi nemzedékek önszervező törekvéseire, a kisebbségi magyar társadalom demokratikus átalakítását célzó elgondolásaira, amelyek újból időszerűekké váltak térségünkben 1989 decemberét követően. Másodjára 1996–1997 fordulóján kerültem újból László Dezső közelébe, A kisebbségi élet ajándékai című Minerva-kötet szerkesztése idején. Akkor bizonyosodtam meg arról, hogy mély filozófiai alapvetésű teológust, elméleti igénnyel dolgozó egyháztörténészt, prófétalelkű prédikátort, egyetemes kitekintésű kisebbségi nemzetpedagógust, szemléletváltást sürgető és biztonságos jövőkép(eke)t kereső kisebbségideológust revelál ez a szemléletében példásan egységes, kidolgozottságában pedig koherens életmű. A Gy. Szabó Béla Képtárban 1997. június 21-én bemutatott kötetnek váratlan visszhangja támadt. Gáll Ernő, Lászlóffy Aladár, Dávid Gyula, Sipos Gábor beszédét videoszalag rögzítette. Gáll Ernő emlékezése, Lászlóffy Aladár méltatása megtalálható ebben a kötetben is, akárcsak a Tibori Szabó Zoltáné, aki aznap Kolozsvár legnagyobb magyarja címen írt róla a Szabadságban. Számomra a legmegrázóbb a Domokos Géza megnyilatkozása, aki a Kriterion igazgatójaként annak idején felvállalta az Erdélyi Fiatalok dokumentumkötetének a kiadását, illetve a megjelentetéséért folytatott küzdelmet a hatóságokkal. „Ebben a könyvben benne van minden – olvashattam nekem címzett levelében –, amit megítélésem szerint egy mai értelmiséginek tudnia kell, hogy ne csak vegetáljon, nemzeti tartalmait ne csak a történelemmel való elkeseredett perelésben élje ki, hanem cselekvő része legyen az annyiszor emlegetett változva-megmaradásnak. […]

Valóban: hogyan lehetséges, hetven-hetvenöt évvel ezelőtt feltett kérdések ma is ismerősen csengenek, az akkor megfogalmazott ajánlatok, az abban az időben helyesnek vélt kivezető utak a tétlenségből, a Trianont követő bénultságból napjainkban is járható útnak tűnnek? Mert ne feledjük, az akkori, a húszas és a harmincas években megfogalmazott felismerések és tennivalók, az akkori nemzedékek szellemi tartása és mindennapi munkája nyomán cáfolódott meg végső soron a Nem lehet teóriája. Ők indították el az újragondolási folyamatot. Ők hozták mozgásba azokat az energiákat, amelyeket a későbbi generációk, a miénket is beleértve, tovább éltettek. Ez az erő diktatúrák alatt, a román nemzetállam kitartó asszimilációs politikája ellenére, vesztett háborúk emlékétől kísérve, meg-megújuló menekülési hullámoktól gyengítve ápolta közösségünkben az életrevalóság és az összetartás erényét. Az egyetemes magyar szellemiséget pedig sorsából fogant, erdélyi fundamentumán álló, szüntelenül megújulni képes értékekkel gazdagította.”

Értelmiségi nemzedékek egész sora úgy nőtt fel a kommunista totalitarizmus időszakában, hogy – miként az Erdélyi Fiatalok dokumentumkötetének kálváriás története is bizonyítja – nem lehetett szemléletformáló értesülésük annak a periódusnak a kisebbségvédelmi gyakorlatáról és társadalomépítő törekvéseiről.

A László Dezső-centenárium közeledtével azonban az is nyilvánvalóvá vált, hogy nekünk a teljes László Dezsőre van szükségünk. Egész életművét kell a közfigyelem elé állítanunk. Olyan vállalkozás volt, amelyet a szellemi magas izzás állapotával jellemezhetnék a leginkább. Először is azt kellett számba venni: mit olvashattunk László Dezső reneszánszáról 2004-ig? Munkatársak egész sorát kérték fel a centenáriumi kötet előkészítői, hogy mérjék fel az Erdélyi Református Egyházkerület ifjúsági utazótitkárának, a kolozsvári Református Kollégium vallástanárának, a Református Theológiai Fakultás magántanárának, az Erdélyi Fiatalok és a Kiáltó Szó szerkesztőjének, a hitszónoknak, a kisebbségpolitikai gondolkodónak, a magyar országgyűlés 1940 őszén behívott képviselőjének, a második világháború után Erdély rangrejtett református püspökének, az elszenvedett börtönévek közötti egyháztörténésznek, az egyházjogásznak, az egyházi főlevéltárosnak a munkásságát.

Október 15-én, amikor a Protestáns Teológia dísztermében bemutattuk a kötetet, azzal fejeztem be rögtönzött előadásomat: meggyőződésem, hogy ez a centenáriumi kiadvány a következő húsz évre irányt szab a László Dezső-kutatásoknak, és egyszersmind megkönnyíti azokat. Kolozsvári, kecskeméti, debreceni, budapesti telefonhívásokból tudom: sok még a lappangó László Dezső-levél, feltáratlan dokumentum. Ezek mind beépíthetők egy majdani szintézisbe. Amelyre talán nem is kell olyan sokáig várnunk. Hiszen máris akadt vállalkozó a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem filozófia tanszékéről, aki monografikus igénnyel veszi számba László Dezső kisebbségbölcseletét.

László Dezső emlékezete 1904– 2004
Polis Könyvkiadó
360 oldal

Cseke Péter

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu