buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Két színes művész


2005.03.17

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Tompa Gábor és a Kitárulkozás Könyve
Régóta vágyom egy olyan interjúkötetre, amely a kitárulkozni -t a prűd, álszent, pejoratív, rosszalló fokozatok laza átugrásával jellegteleníti, megszüntetve benne a „ki” térszükségletét. Vagyok, aki vagyok, és pontosan tudom, ki vagyok, a titkokat nem szükség neked kinyitnod – így szólaljon meg ez a könyv. Megkockáztatom, és örömmel teszem: ilyen könyvnek látszik a Florica Ichim Tompa Gáborral készült beszélgetésének könyve, mely egy elismert román színikritikus és egy nagy erdélyi magyar rendező művészbarátságából született. A többszáz oldalas interjúfolyam eredetije 2003-ban Bukarestben a Romániai Színházak Galériája-sorozat köteteként jelent meg, és három év alatti hat találkozás magnóra rögzített anyagát tartalmazza, mely 2004 végén Váli Éva fordításában magyarul is megjelent a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadónál. Póztalan, tiszta beszélgetés. Szakmai pályaképpel, indiszkréciót nem ismerő kíváncsisággal, és indiszkréciót nem feltételező „kitárulkozással” a magánélet terén is. A világ dolgai, történelem, kultúra, politika, barátság, szerelem, család, hit, és nagybetűs Színház – egyszuszra felsorolható témái e magával ragadó interjúfolyamnak.

A titkokat már a bevezető oldalon „nyitja” a könyv: a Peter Brook There are no secrets (Nincsenek titkok) című könyvébe írt dedikációt reprodukálja a könyv mind a román, mind a magyar nyelvű változata: „For Gabor from a friend of Hungary/and Rumania! may thay live well together…” És lőn. A Beszélgetések hat felvonásban két olyan ember társalgása, akiket a nemzetiségi együttélés és a szakma mellett családtörténeteik is közelítenek. Florica Ichim (1938) az UNITER (román színházi szövetség) Szenátusának tagja, Románia legfontosabb színházi folyóirata, a Teatrul Azi főszerkesztője, UNITER-díjas kritikus – és Camil Petrescu író (különben a könyv román változatának kiadója a Camil Petrescu Alapítvány – Teatrul Azi folyóirat). Tompa Gábor – a Kolozsvári Színház jelenlegi rendezője és vezetője – nagyapja meg a két világháború közötti költészet egyik legismertebb költője Áprily Lajos és Reményik Sándor mellett: Tompa László. A Tompa családnál folytatva: nagybátyja Tompa István, az Élet és Irodalom egykori újságírója; édesapja, Tompa Miklós pedig 1944 decemberében a Budapesti Nemzeti Színház rendezője: ő rendezte meg az ostrom alatti egyetlen színházi előadást. A ‘96-ban elhunyt Tompa Miklóst a marosvásárhelyi Székely Színháznál töltött „iskolateremtő” éveiért is jegyzi a magyar színháztörténet, míg fia 1990-ben teremtett „intézményt”: 38 év kihagyás után elindította Vásárhelyen a színházrendezői osztályt.

Nagyjából ilyen ütemben záporoznak a családiakkal egybefonódó szakmai információk a könyv első betűjétől kezdődően, hogy csak valahol a huszadik oldalnál eszmél fel az olvasó, elhűlve az olvasmány sodróerején. És újból beleveti magát. A világ minden táján rendező, hat nyelvet beszélő, vers- és esszéköteteket asztalra tevő Tompa Gábor, és a mondatait néhol szó szerint befejező beszélgetőtársa körbesétálják a rendezéseket, brit, francia, olasz és más helyszínek színházi munkatapasztalatait. S mivel a kérdezz-felelek közvetlen mivolta a legszemtelenebb közbevetést, a legnyíltabb provokációt is megbírja, e mellé oldalanként átlag két-három pőrén felfejtett epizód is felkínálkozik. Direkt kérdésekre, vagy azoktól épp elkalandozva. Fesztelenül beszélni (csak két esetben megszorításokkal) hipochonder színésznő anyáról, a politikába besodródó irodalmár-barátokról, román és magyar színházi berkekben eddig csakis beavatottaknak hozzáférhető „házipletykákat” kibeszélni – mindezt közérthető, és igényes, pontos megfogalmazásban, a szakmailag kívülállóknak is nagy olvasói élvezetére. És bár a kiváló fordítómunka révén eszünkbe se jut, hogy magyar-román ember párbeszédét habzsoljuk, meglehetősen bizarr azon passzusokat olvasni, mikor a 2001-ben Tompa Gábor ellen és színházvezetése ellen indult kolozsvári támadásokat feszegeti Florica Ichim – ez egyetlen esetben bírva harapófogóval szóra alanyát. És bizarr Tompa helyzete is, hiszen a felvetett szélsőséges nacionalizmus témája mentén kell Tompának a román kolléganő számára megmagyaráznia: „Ma már elmondhatjuk, sajnos, van egy olyan csoportja a romániai magyar sajtónak, amelyik alig várja, hogy a Kolozsvári Magyar Színházban egy darab kevésbé sikerüljön, vagy esetleg megbukjon, hogy bizonyos urak csak erről írjanak.”

Izgalmas olvasmány, színháztörténeti csemege és hasznos dokumentum is e könyv, gazdag fotódokumentációval, Tompa Gábor színházi rendezéseinek lajstromával és ezek 1979 és 2004 júniusa közti kritikai visszhangjaival. ((Florica Ichim: Tompa Gábor – Beszélgetések hat felvonásban. Ford. Váli Éva. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 357 oldal, 266 000 lej, 1800 Ft)

Lohinszky-régió súrlófényben
Lohinszky. Egy visszanéző népszerű erdélyi színművész élete albuma, aki elvből nem fogadott el magyarországi vendégszerepléseket, hanem ötven évig erdélyi színitanodában akarta átadni a mesterséget – ám aki a filmvászonról mégis ismerős lehet az anyaországiak számára. A Marosvásárhelyen élő, tucat magyarországi filmben játszó színészről írja Sütő András a hetvenedik születésnapot köszöntő esszében, amely a születésnapi kötet előszava is: „Hűvösen szikrázó intellektusa tévesztette meg a besorolókat. A faunkedvű varázsló kifogyhatatlannak bizonyult a játékban, az ábrázolás eszközváltásaiban. Finoman gunyoros vagy melankolikus figurái után más esetben olyan őserővel robbanó dáridót csapott, mintha Rózsa Sándor mellett tanult volna mulatérozni.” A kötet Lohinszky Loránd nyolcvanadik születésapjára készült, műfaja szerint: életinterjú. A Lohinszky-régió pályakép megrajzolását célozza a kolozsvári Polis Kiadó gondozásában megjelent könyvecske. Dávid Gyuláék születésnapi gesztusa a Prospero Könyvei sorozat nyitó darabja is: erdélyi színészpanoptikum életinterjú-sorozatáé.

Szerzője, a 2004-ben Szabad Sajtó-díjjal kitüntetett Máthé Éva – a Bukarestben megjelenő Romániai Magyar Szó országos napilap Marosvásárhelyi munkatársa –, rábízza magát alanyára. A különös riporter-alany felállás bizalmi helyzetet teremt, és olyanféle kíváncsi csöndet, amelyben a főszereplő szelíden önelemez, a kérdező pedig tisztelettudó tapintattal igazítja a pálya képsorát. A háttérben megjelenik az erdélyi magyar színjátszás legnehezebb és legszebb korszakának háttérrajza, ahogyan azt a kolozsvári születésű, ám Marosvásárhelyt városává választó érdemes művész rögzíti. A korabeli kolozsvári és marosvásárhelyi színházak rivalizálása magyarországi párhuzamokban. Előbbi akkor a budapesti Nemzeti stílusában játszott, utóbbi a Vígszínház stílusát követte.

Máthé Éva éveken át tévéműsorokat készített Bukarestben, a kilencvenes évektől tévékritikákat írt a romániai magyar sajtóban, egy ideig a marosvásárhelyi Népújságban, később a bukaresti Romániai Magyar Szóban. A képiség, a kérdésfelvetések és színházi szerepek időrendjében beszerkesztett fotók diavetítéssé alakítják a beszélgetést. A tördelés lapszélre emelt kulcsmondatokkal ritmizálja az olvasást, ugyanígy a mottóvá időnként kiemelt Lohinszky-mondatok, egy-egy markáns portré-kivágás társaságában. Néhol adatoktól, felsorolástól kissé fullasztóvá válik a beszédfolyam, főként hogy igényes függelék szolgál a kötet végén a tájékozódónak. Szűkszavú közelítések tartják össze a portrét. Például: „rábukkantam egy önt jellemző, igen találó tanulmányra. Halász Anna a szerzője, aki már nincs az élők sorában. »Lohinszkynak láthatatlan arca van: sima, lágy, még ma is majdnem ránctalan, lekerekített vonásokkal. (…) tulajdonképpen ez az örök, eszményi színészarc, a maszk alá való, a gyúrható nyersanyag, amire minden építhető, és amiről minden lebontható. Még sincs híján az igazi egyéni jegynek«. Később még azt is írta Halász Anikó, hogy ön nem az arcizmaiból játszik, hanem belülről. Visszafogottságában rejlik a feszítőerő. Mi a véleménye erről a jellemzésről? Találónak érzi?” Lohinszky: „Találónak tartom”.

Máthé Éva a színészinterjúk közhelyes kérdéseit is felvállalva színezi tovább a portrét. Helyenként ez hívja elő alanyából a kritikus hangot is, amikor a hírneves Székely Színház legendás rendezőjéről, Tompa Miklósról mondja ki, hogy nem szerette Shakespeare-t, miközben meg az ő immár soha nem teljesülő szerepálma a Hamlet. Máthé Éva még kicsalogat néhány megdöbbentő történetet. Például 1977-ben a Zsil völgyi sztrájkoló román bányászok néhány zsák kávét, déli gyümölcsöt, és ráadásul a Sütő András Vidám siratóját kapják béremelés helyett a marosvásárhelyiek előadásában. És kötetbe fűzve a fotók közt egy ereklye. A Nemzeti Színház fejléces papírján Lohinszky ötvenéves színészi jubileumára kézzel írt köszöntő, melyben az anyanyelvért tett szolgálatot köszöni meg Retúr filmbéli játszótársa, Sinkovits Imre.

Máthé Éva: Lohinszky
Prospero Könyvei sorozat
Polis Könyvkiadó, Kolozsvár
136 oldal, 1650 Ft

Gergely Edit

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu