buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 12, csütörtök
Gabriella napja





















Évfordulók:
1821: Gustave Flaubert születése (Rouen)
1928: Csingiz Ajtmatov születése (Seker)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Az angolok (is) sokmilyenek


2005.03.17

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A „ködös Albion” kifejezés a tizenkilencedik században terjedt el Magyarországon, Sárközi Mátyás szerint Jósika Miklós, az újabb kori magyar regény atyja használta először egyik írásában. Sokáig, nagyon sokáig, az ipari forradalommal kezdődően egészen az 1950-es években hozott levegő-tisztaságot szabályozó törvényig Angliát valóban igen gyakran sűrű, áthatolhatatlan köd lepte, Londonban és más nagyvárosokban gyakoriak voltak a számos halálos áldozatot szedő
smog-, vagyis füstköd-hullámok. Reméljük, mindez már végérvényesen a múlté, de Sárközi Mátyás új könyvének címe kétféleképpen értelmezhető: a nagy ködöktől megszabadult Angliát be lehet úgy is mutatni, hogy közben ne ködösítsünk. Más szóval – öntsünk tiszta vizet a whisky-be.

 

Ez a kitűnő, Dorothy Bohm többnyire régi (a hatvanas évek Angliájában készült) fényképeivel ékesített könyv száz kis írásból áll, amelyek vagy elhangzottak az angol rádióban, vagy itt-ott megjelentek magyarországi lapokban. Kiderül belőlük, hogy Angliában minden kicsit másképp van, mint másutt, valamint az is, hogy számos legenda és tévhit van még ma is forgalomban Angliáról. Bár a könyv címlapján a londoni Óriáskerék (London Eye) látható, mögötte a Big Bennel (mindkettő London emblémája), kevesen tudják, de most Sárközi könyvéből megtudhatják, mi is valójában az a Big Ben. Nem az óratornyot magát, hanem a benne lévő nagyharangot hívják „Ben”-nek, s azt Sir Benjamin Hall hajdani építkezés-vezetőről nevezték el Viktória királynő angoljai. Ehhez hasonló mazsolák, ízletes információk bőven találhatók ebben a csevegő hangon megírt tárcagyűjteményben. Honnan ered a skót whisky neve, miről nevezték el a Punch című, azóta már megszűnt vezető humoros folyóiratot? Hogy hívják a londoni prostituáltak szakszervezetének egyszerű eleganciával öltözött elnöknőjét? Kik találkoznak esténként a Garrick Clubban? És miért vonulnak fel a veteránok minden évben a Cenotaph-hoz (amit így írunk helyesen)?

Sárközi Mátyás egyébként is anekdótázó alkat, mindenről eszébe jut egy-két anekdóta. Sokat el is mond közülük a megfelelő alkalomkor. Szemmel láthatóan jól tájékozódik a szövevényes brit életben és a hagyományokkal jól aládúcolt angol viselkedés-kultúrában. Az Albion köd nélkül természetesen az angol királyi család bemutatásával kezdődik, s bár szerzőnk megemlíti, hogy ki volt II.Erzsébet angol királynő magyar üknagyanyja (a gyengébbek kedvéért: Rhédey Claudia grófnő), arra már nem tér ki, hogy fiatal lányként Erzsébet modellt ült Kisfaludy-Stróbl Zsigmondnak, aki szép szobrot készített az akkoriban még elég beszédes hercegnőről. A királyi családot követi a főrendi ház és itt Sárközi Mátyás elmondja, hogy eddig hét magyart ütöttek Angliában lovaggá Stein Aurél Ázsia-kutatótól Korda Sándoron át az ötvenhatos menekült Radda Györgyig. (Egyébként a Royal Society c. tudományos társaságnak is számos tagja volt a történelem során, de ezekről a kiválóságokról ebben a könyvben nem esik szó).

A könyv szerzője 1956 óta él Londonban, tehát a várost is sokkal jobban ismeri, mint a legtöbb magyar állampolgár, aki útikönyvvel kezében csak napokat, vagy esetleg heteket tölthet „Londonországban”. Érdekes dolgokat olvashatunk Bloomsbury-ről, az Albert Hallról, a Tower Bridge-ről, vagy éppenséggel Hampsteadről, ahol a szerzőnek saját kis háza van. „Mi hampsteadi lokálpatrióták” írja egy helyütt – ez nekem úgy hangzik, mintha valaki „rózsadombi lokálpatrióták”-ról beszélne. Ilyenek biztosan vannak, de az már nem biztos, hogy a nagy jövedelemkülönbségekhez nem szokott Magyarországon nagyon népszerűek lennének. Hampsteadről szólván hallunk a macskaköves utcákról és a helytörténeti múzeumról, no meg a közeli Kenwood House-ról is, ami arról nevezetes, hogy a kastély kis múzeuma mellett (amiben akad egy Rembrandt is) van egy őspark, ahol nyaranta szabadtéri koncerteket rendeznek és ilyenkor az egész roppant parkot ellepik a piknikező kiránduló családok, mert a zenét elég messziről is elég jól hallani.

Az angol viselkedéskultúra egyik fontos, meghatározó eleme az understatement néven ismert eufemizmus. Ezt szó szerint „kevesebbet mondásnak” fordíthatjuk, ami a nagyotmondás ellentéte, de meglehet a kevesbítés rá a legtalálóbb magyar kifejezés.A szerző néhány jó példát hoz fel ennek alkalmazására, de meg kell jegyeznünk, hogy a főleg Amerikában elterjedt politikai korrektség fogalma eltér ettől, gyakran valóságos karikatúrája a hagyományos understatement-nek. Ha New Yorkban a feketék mostanában „African-American”-nek, vagyis „afrikai-amerikainak” mondják magukat, még nem ok arra, hogy mi ne használjuk a „fekete” kifejezést, lévén a bőrszín sokkal szembeötlőbb sajátossága valakinek, mint az, hogy hol, milyen földrészen születtek a távoli ősei.(Ilyen alapon a romák magukat „indiai-magyaroknak” is nevezhetnék). Sárközi szerint a munkanélkülire is az „álláskereső” (job-seeker) az újabban megfelelő pékás kifejezés. Meglehet – de azért ennél sokkal szellemesebb a könyv 168. lapján általa is idézett politikus mondása, miszerint ő nem hazudott, csupán „takarékosan bánt az igazsággal” (was economic with the truth). Milyen jó lenne, ha a magyar politikusok túlnyomó része nem takarékoskodna ennyire az igazsággal!

Különösen élveztem a könyv vége felé az angol kísértetek leírását. Köztudomású, hogy egész Európában itt van a legtöbb kísértet, pontosabban itt vélnek látni legtöbben szellemalakokat. Sárközi Mátyás néhány jellegzetes angol kísértetről beszámol ugyan, de erről a témáról háromszor annyit lehetne írni, mint ő teszi; én például Cambridge-ben élek már vagy harmincöt éve és kísértetet ugyan még nem láttam, legalább kettőről tudok, „aki” rendszeres időközökben jelentkezik, az egyik a Corpus Christi kollégium egyik régi épületében (Marlowe Court) szokott feltűnni, s mint hallom, azt a szobát, ahol már többen látták az elmúlt fél évszázadban, viszonylag kevesen igénylik ki lakószobának. Mint minden kísértetnek, ennek is van egy hátborzongató története, amit most helyszűke miatt inkább nem mesélnék el a lap olvasóinak.

Olvasmányos és hasznos könyv az Albion köd nélkül. A hazai könyvkiadási viszonyokra viszont nem a legjobb fényt veti, hogy még olyan jó nevű kiadónak, mint a Jelenkor, sincs kontrollszerkesztője, illetve hogy a szövegből a szerzőnek nem küldtek levonatot, mondván: „jók a szerkesztőink, majd meglátod, nem lesz benne hiba”. Sajnos van és nem is kevés- részben dátumok (a 18. oldalon 1563 helyett 1653, a 48. oldalon 1566 helyett 1656 olvasandó), részben angol nevek, amelyeket nem úgy írnak, ahogy azt Pécsett elképzelik (mutatóba párat, ahogy helyesen írják: Gonville, Thackeray, Wedgwood, Sloane Square) és akkor még a szokásos magyar sajtóhibákról nem is szóltunk. Újabb kiadás esetén kérjük, vagy készítsenek errátát a könyvhöz, vagy javítsák ki a Komputer Ördöge által betáplált és talán kicsit nagyobb figyelemmel elkerülhető sajtóhibákat.

Sárközi Mátyás: Albion köd nélkül
Dorothy Bohm fényképeivel
Jelenkor Kiadó
172 lap, 2500 Ft

Gömöri György

Jelenkor Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu