buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 15, vasárnap
Valér napja





















Évfordulók:
1822: Verseghy Ferenc halála (Buda)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Re-formálni


2007.09.07

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A napokban felhívott egy régi barátom telefonon, s tőle szokatlan módon, ideges zaklatottsággal kezdett el mesélni egy sötét történetet, melynek lezárásához kérte a segítségemet. A barátomról el kell mondanom, hogy szobrász, afféle halk szavú, elmélázó, viszályt kerülő, a különböző anyagokkal: kővel, fával, gipsszel csöndesen birkózó alkat, aki örökösen belevész a szövevényesen fogalmazók nyelvi labirintusába. S talán még azt is el kell mondanom róla, hogy meglehetősen fiatal kora ellenére számos remekbe sikerült szobrával bizonyította tehetségét, nem kevés irigységet és főfájást váltva ki az idősebb mesterekből. Köztudott ugyanis, hogy a szobrászok is meg tudnák fojtani egymást egy kanál vízben, s nem restek ármánykodni a másik ellen, csakhogy egy köztéri szoborra kiírt pályázatot elnyerjenek.

A történet ott kezdődött, hogy fiatal barátomat az egyik nagyváros gyülekezete kérte föl, hogy készítsen a templomkertjükbe egy, az évszázados múltjukhoz, örökségükhöz és rangjukhoz méltó emlékművet, melynek kivitelezését a gyülekezet és az önkormányzat közösen támogatná. A lelkész pártfogásába is vette a vele egykorú szobrászt, s ahogy évszázadok óta lenni szokott, a megrendelő elmondta elvárásait, melyek bizonyos határt szabnak a parttalanul csapongani szerető művészi képzeletnek. A közjegyző sem volt rest, az önkormányzat képviseletében meg is kötötte az előszerződést, melybe ugyan egy kis baki csúszott, ugyanis a támogatás fejében előírta, hogy a bíráló bizottságnak véleményezési és egyben vétójoga is van. A jelentéktelennek tűnő malőr fölött, melyről nem tudni, hogy a véletlen műve volt-e, avagy szántszándékkal került az árkusra, elsiklott a figyelmük. Hetek, hónapok teltek el a formák és felhasználandó anyagok megálmodásával, vázlatok és makettek tucatjai keltek életre a műteremben a lázas alkotásvágy és szigorú önfegyelem kettős szorításának eredményeként. Elérkezett a zsűrizés napja; a lelkész és a szobrász az éjszakákig tartó közös beszélgetések, az áldozatkész tervezgetések produktumát szorongva tárták a szakemberek elé.

– Számos alkalommal vettem már részt zsűrizésben, elhiheted, hogy nem voltam egészen naiv, de ami történt, mégis meglepett – mondta síron túli hangon a barátom. A tagadhatatlanul szakemberekből álló bíráló bizottság tagjai: műtörténészek és neves szobrászok legelőször is azon háborodtak föl, hogy egy nyeretlen csikóra bíztak egy ilyen grandiózus műtervet, s ott rögtön jelentkezett is az egyik önjelölt, egy ötven éves szobrász, hogy a maga részéről többször is bizonyította, képes ekkora feladattal megbirkózni. Mivel a lelkész ragaszkodott a saját jelöltjéhez, hosszas huzavonát követően írásban véleményezték, hogy az egész bemutatott tervet teljesen át kell formálni, „reformálni” kell a református templomkertbe szánt szobortervet.

– Nem értem, miféle szűklátókörűség és fafejűség munkálkodott a szakemberekben, hogy a legcsekélyebb érdeklődést sem mutatták az eddig készült köztéri szobraidat is tartalmazó katalógusod iránt! – dohogott a lelkész.

A második és harmadik alkalomkor borzongással hallgatta az én barátom, ahogy a márvány és bronz együtteséből felépülő emlékművet teljesen lecsupaszítani igyekeztek a szakemberek, egészen addig menve el, hogy a magból fakadást és emberhalászást szimbolizáló kompozícióból mindössze kegyhelyre utaló márványoszlopok maradtak csupán, jelzésként, mintha a templomkert temető lenne. S persze írásban rögzítették véleményüket, miszerint a tervezett kompozíciót meg kell szabadítani a protestantizmusra utaló egyértelmű jelektől az ökumenizmus és az egyetemes művészet szellemében, ennek érdekében a bemutatott tervezetet teljesen át kell formálni.

– A negyedik szeánszon döbbentünk rá, hogy bárhány bizottságot rendelnek is ki, mindahány megvétózza az átformált tervezetet, hogy az emlékműállító kedvet lelohasszák. S amikor a lelkész türelmét vesztve az iránt tudakolózott, egyáltalán akarja-e az önkormányzat, hogy álljon az emlékmű, avagy elfogyott az erre szánt pénz, hevesen avval érveltek, hogy ők nem azt mondták, hogy ne legyen emlékmű, hanem a tervezetet teljesen át kell formálni. Attól tartok, csak a bolondját járatják velünk, s vagy kivetik a nyakukból az önként vállalt kötelezettséget, vagy más jelöltjük van a re-formált szobor elkészítésére.

– Hát, tudod, barátom, miként Mórickának is mindig eszébe jut valami, nekem erről az egyik Karinthy írás jut az eszembe. Ismered a Mesélek a zöld disznóról című írást? „Attól tartunk, ugrat bennünket a főváros ezzel az egésszel. Csak arról akar mesélni, hogy ő mesélni akar, és egyelőre sejtelme sincs róla, hol lakik és mire való a közigazgatási reform reményteljes zöld disznaja”.

Legújabb kötete az Ünnepi Könyvhétre jelent meg:

„Végbúcsúmat tiszta szívvel fogadjátok”
Csokonai naplójegyzései
Széphalom Könyvműhely
254 oldal, 2600 Ft

A regény Debrecen város Csokonai regénypályázatán I. díjat nyert

Bálint Péter
író, esszéíró

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu