buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Egy európai Amerikában


2002.04.16

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

2000-ben és 2001-ben két kerek Thomas Mann-évfordulót is ünnepeltek Németországban: az író születésének 125. és A Buddenbrook-ház megjelenésének 100. évfordulóját. Regények születésnapját nem szokás számontartani, de A Buddenbrook-ház, úgy látszik, kivétel. Bizonyára azért, mert egy tüneményes írói pályafutás kezdôdött el vele, éspedig mindjárt olyan remekművel, amelyet sokak szerint Thomas Mann késôbb sem múlt felül. Páratlan siker is volt ez az írói debütálás, akkora siker, hogy Thomas Mann egycsapásra megalapozta vele írói egzisztenciáját.

Nyilván a megjelenés idôpontja is hozzájárult a regény legendájához: jelképesnek tűnt, hogy egybeesik az új század kezdete egy ilyen korszakalkotó művel. Valóban: Thomas Mann-nal mintegy a tizenkilencedik század lépett át a huszadikba: munkássága minden tekintetben huszadik századi, meghatározó alapélményei azonban: Lübeck mint szellemi és polgári életforma, Goethe, Schopenhauer, Wagner, Nietzsche mind tizenkilencedik századiak voltak.

Az utóbbi két évtizedben Thomas Mann valaha vitán felül álló nagysága és népszerűsége mintha csorbult volna. Már nem olvassák annyian és kiadásai is megritkultak – erre mifelénk legalábbis. Lehet, hogy ez a visszaesés az egykori megfellebbezhetetlen közkedveltség szükségszerű és csak átmeneti velejárója, de az is lehet, hogy ez sem más, mint az irodalom általános térvesztésének tünete. Hiszen Proustot, Joyce-ot, Musilt, Faulknert sem olvassák többen.

Pedig Thomas Mann, aki önnön életének és pályájának nagy rendezôje és ceremóniamestere is volt, gondoskodott róla, hogy még halálán túl is szolgáljon a könyvpiac és olvasói számára szenzációval: négy lepecsételt csomagban, amely harminckét füzetet tartalmazott 5118 sűrűn teleírt lappal, hátrahagyta naplóit, és úgy végrendelkezett, hogy majd csak a halála után húsz évvel lehet elôvenni és kiadni ôket. A közvélemény nem is tudott ezekrôl a naplókról, úgyhogy amikor 1975-ben felbontották a csomagokat, és megkezdôdött Thomas Mann naplóinak kiadása, nagy volt az izgalom. Húsz évig tartott a tíz naplókötet sajtó alá rendezése, jegyzetekkel való ellátása és kiadása, és ennyi idô alatt az izgalom persze elmúlt. Annál inkább, mert kiderült, bármennyire izgalmasak ezek a naplók, fôleg Thomas Mann ismerôi számára, új Thomas Mann-mű nem született, és lényegében új megvilágításba sem került az életmű.

Sok minden azonban nem derült ki, és nem is fog soha. Eltekintve ugyanis az 1918 és 1921 közötti naplóktól, amelyek – alighanem véletlen szerencse következtében – fennmaradtak, az 1933 elôtti évek naplóit Thomas Mann a II. világháború alatt Kaliforniában megsemmisítette – mint a most megjelent magyar válogatásban olvasható is az erre vonatkozó feljegyzés. A fennmaradt naplók nagyrésze tehát egy olyan öregedô férfi és író feljegyzéseit tartalmazza, akinek életkora az ötvennyolcadik évtôl halad a nyolcvanadik felé, és akinek élete mint száműzött írófejedelemé jelentôs részben a nyilvánosság elôtt zajlik. Nem kétséges, hogy mint személyes dokumentumok a korábbi évtizedek feljegyzései több „titkot” árultak volna el. Utólag pedig már azt se nagyon lehet kideríteni, hogy az elégetett naplók más módszerűek és stílusúak voltak-e, mint a késôbbiek, és hogy az írónak a saját naplóírásához való viszonya változott-e az idôk folyamán. A fiatalabbkori naplókhoz való feszengô viszony motiválhatta mindenesetre például az alábbi, 1942-bôl való feljegyzést: „Úgy érzem, hogy naplót írni elhibázott, káros és kompromittáló; a számkivetés megrázkódtatásainak hatására kezdtem el újra, és folytatom azóta is, hogy följegyezzem emigrációm történetét meg a mindennapjaimat”. Lehetséges, hogy azért is égette el rövidesen régebbi naplóit, mert az utókora elôtt naplószerű pontossággal elszámolni – tartózkodó és szűkszavú feljegyzésekben, olykor mindössze cím- és hívószavakra szorítkozva – csupán kényszerű emigrációjának mindennapjaival akart.

Mint egy korszak személyes tükre és mint egy nagyszabású írói pálya napról napra rótt jegyzôkönyve, e fennmaradt naplók is roppant érdekesek és fontosak. Míg az 1988-ban megjelent elsô válogatás 1939-ig mutatott be részleteket belôlük, az újabb kötet, Mádl Antal professzor válogatása alapján, az életút utolsó másfél évtizedét fogja át. Ebbôl tizenkét év Amerikában telik el, kezdetben még Princetonban, aztán nagyrészt a kaliforniai Pacific Palisades-ben, Hollywood szomszédságában, a német szellemi emigráció olyan nagyságainak társaságában, mint Adorno, Horkheimer, Marcuse, Schönberg, Bruno Walter, Heinrich Mann, Feuchtwanger, Leonhard Frank, Bruno Frank stb. Évente egyszer Thomas Mann elutazik a keleti partra, New Yorkba, Washingtonba, Bostonba, Chicagóba, majd 1947-tôl Európába is, fôleg Svájcba. Végül 1952-ben élete utolsó három esztendejére vissza is települ Zürich mellé, és ellátogat Németországba, ahol díjakkal halmozzák el.

Az utószó szerzôje, Schweitzer Pál szerint, aki egyben kötet fordítója és a jegyzetek összeállítója is, az eredeti szöveg mintegy kétötödét tartalmazza a magyar kiadás, nyilván a legjavát. Nyomon követhetjük benne úgyszólván napról napra a művek keletkezését, a A törvénytôl a József, a kenyéradón, a Doktor Faustuson, A kiválasztotton és A Doktor Faustus keletkezésén át a Felix Krullig, közben pedig még a sok tanulmányét és elôadásét is. Alig múlik el nap, hogy Thomas Mann ne dolgozna éppen soron lévô munkáján. Ezzel párhuzamosan – ahogy a Doktor Faustusban ez regényformáló elvvé is válik – napról napra jelenti a világháborús események alakulását. Olyan elkeseredetten gyűlöli Hitlert és a náci rezsimet, és annyira meghasonlott németségében, hogy a biztonságos amerikai távollét és polgári jólét ellenére is legszemélyesebb és legsúlyosabb problémájaként éli át a világégést. Egyre jobban aggasztja az amerikaiak szerinte felemás és a fasizmus felé sodródó politikája is, és a baloldali antifasiszta mozgalom és ideológia befolyására még a hidegháború idején is kínosan elfogult a Szovjetunió és a kommunizmus javára: „bármennyire visszataszító eszközökkel dolgozik is a kommunizmus, manapság bizonyára ez az egyetlen konstruktív erô”, írja 1948-ban, majd a Mindszenty-per híreire: „Az orosz passzusnak nyilvánvalóan ki kell maradnia az elôadásból”. Mint a jegyzetekbôl megtudhatjuk, abból az amerikaiaknak szánt Goethe-elôadásból, amelyben egyebek közt ez a mondat szerepelt volna: „Nem vagyok teljesen biztos benne – csupán sejtésem ez, mégis kimondom –, hogy Goethe manapság vajon nem inkább Oroszországra, semmint Amerikára vetné-e a tekintetét.” Némi kajánsággal olvassuk ma, hogy az egyébként többnyire hűvösen fogalmazó naplóíró hogy lelkesedik Lukács György írásaiért, köztük azokért, amelyeknek ô maga a tárgya. Mint Schweitzer Pál utószava is rámutat, Thomas Mann tévhitei, szemléletének bizonyos torzulásai arra a kiheverhetetlen traumára vezethetôk vissza, amelyet a kényszerű emigráció, hazájának és németségének, otthonának és javainak elvesztése, honfitársainak elaljasodása okozott benne.

Kirajzolódik a naplóban az író szerteágazó családi élete, a gyermekek és unokák jövése-menése. 49-ben öngyilkosságot követ el Klaus fia, a Mephisztó írója, 50-ben meghal a szomszédságában bátyja, Heinrich, akivel az emigráció éveiben nagyjából kibékült, és közben cseperedik kedvenc unokája, Frido, aki a Doktor Faustus Nepomukjának ihletôje. Egy váratlan, de nem elôzmények nélküli homoerotikus fellángolásról is beszámol a napló: 1950-ben Svájcban „mélységes” érzéki vágyakozás ébred a hetvenötéves íróban egy szép pincérfiú iránt. „Éjjel, rövid alvást követôen, hatalmas merevedés, majd magömlés. Hát ez is megvolt, becsületedre válik, te balga! Némileg büszke vagyok életkorom vitalitására meg erre az egész élményre.” Egyébként pedig szakadatlan levelezés és olvasás – újraolvassa ezekben az években, ki tudja, hányadszor, a fél világirodalmat –, vacsorák és eszmecserék, koncertek és séták, nyiratkozás és lábápolás. Minden benne van a naplóban, de legfôképpen nevek és nevek. Szédül az ember a neveknek ettôl az özönétôl, köztük csupa legendás nagyságé, de sok az ismeretlen is. Talán jobb lett volna lábjegyzetben közölni a nélkülözhetetlen jegyzeteket, mert így, hogy hátul vannak, folyton ide-oda kell lapozni.

Bár Thomas Mann nyilván számított rá, hogy hátrahagyott naplóit egyszer kiadják majd, nem kelleti, nem stilizálja magát bennük, nem pózol, nem üzen, hanem csak jegyzôkönyvez, legföljebb hűvös széljegyzeteket fűz napjaihoz. Ez megnyerô vonása a naplóknak, és megôrzi az illúziót, amelyet a művek alapján alkotunk az íróról: bár az élet életbevágó dolog, mi magunk csak eszközök, játékszerek vagyunk a kezében. Nem szabad túl komolyan vennünk magunkat.

Thomas Mann: Naplók, 1940–1955
Európa Könyvkiadó
677 oldal, 2800 Ft

Györffy Miklós

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu