buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A nagy eszmecsere


2002.03.15

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A filozófia mint lélekbizonyíték. Ez Molnár Tamás rendkívül izgalmas könyvének legfôbb tanulsága. Molnár – Jan Patocka nyomában – a filozófus legfôbb dolgát a lélek gondozásában jelöli meg. Azt mondja: „A modern kor legnagyobb problémája a lélek státuszának elvesztése ... Ha megértjük, hogy a (platóni) lélek a gondolkodás és a történelem középpontja, felismerjük, mekkora veszélyt jelent, hogy kikerült a modern ember figyelmének homlokterébôl. Végeredményben a filozófia azokból a kérdésekbôl no ki, amelyeket a lélek tesz fel a sokféleség világának megismerése során.”

Amíg tehát van filozófia, addig vannak a világra és az embernek a világban-benne-létére (Heidegger) irányuló alapvetô kérdések, amelyeket nem tehet föl senki más – csak a lélek. Molnár ebbe a nagy tradícióba lép be, mintegy fölmutatja nekünk a zsidó-görög-keresztény civilizáció ‘lelkének’ millenáris kérdéseit, amely kérdések nem vagy csak alig változnak az évezredek során. Azt is megpróbálja illusztrálni, hogy miért nem változnak ezek a kérdések. Könyve nagyívű és igazán élvezetes áttekintés, egyfajta filozófia- vagy inkább gondolkodástörténet, remek bevezetés lehet mindenki számára, aki komolyan érdeklôdik a lélek vagyis a filozófia kérdései iránt.

Persze elsôsorban a mi, európai lelkünkre koncentrál, annak filozófiai színét és visszáját boncolgatja, de kontrasztként mindig elénk teszi a buddhizmus adott válaszait is, amelyek olykor igen megvilágító erejűek lehetnek a mi európai látásmódunk jobb megértése szempontjából.

A stílus üdítôen telt, jó érzéssel ízlelgethetjük az olyasfajta kijelentések zamatát, mint pl. „az életbe száműzött lélek”, „a Nemlét szemrebbenése”, „az elszabadult ráció”, akárha valamilyen hosszan érlelt, testes bort kortyolgatnánk nyári alkonyatkor, a hűvös kerti asztalnál. S amint a fölbontott üveg bort is ajánlatos társaságban megosztani és egy együtt töltött este örömében rögvest elfogyasztani, úgy Molnár könyve is folyamatosan olvastatja magát, nagy kalandot beszél el, az európai szellem kalandját a lélekkel, Istennel és a világgal, sok derűvel, némi iróniával, imponáló hozzáértéssel és – ami talán a legfôbb – kellô alázattal.

Nem akar mindenáron „eredeti” lenni, „újszerű”, okosabb az okosoknál, s ezzel a beállítódással aztán önkéntelenül is elnyeri a legfôbbet, ami egyáltalán emberi szellem számára elnyerhetô: a ‘lelkes’ megértés adományát. És ezt jókedvűen megosztja velünk.

Amikor annak idején, idestova immár tizenöt esztendeje egy szép tavaszi napon váratlanul beállított hozzánk Surbitonbe az Encyclopedia Britannica egyik ügynöke és vételre kínálta portékáját, ezzel súlyos dilemma elé állított, amint a fűnyírást megszakítván arra késztetett, hogy együtt leüljünk a nappaliban és vegyük komolyan szemügyre az ajánlatot. A tudás tisztelôje lévén némileg elfogódottan hallgattam a középkorú férfi lelkes beszámolóját különbözô kötési változatokról, fóliapapírról és egyebekrôl. Az ár azonban elérhetetlenül magasnak látszott, bármenynyire is csábított a portéka. Ámde az angol azonnal megérezte kezdeti felvillanyozott érdeklôdésem lassú rezignációba hajlását – értette szakmáját –, és elôrukkolt egy olyan ajánlattal, amirôl érezhette, hogy nem fogom tudni visszautasítani. Azt mondta, hogy ha megvesszük az Enciklopédiát, akkor mellé megkapjuk az 50 kötetes Great Books sorozatot is, kötetenként egy fontért! Majd szétterített a kávézó asztalon egy lepedônyi prospektust és elénk tárta a sorozat tartalmát. Arisztotelésztôl Freudig az európai kultúra nagy művei, filozófia, természettudomány, irodalom, egységbe fogva és megfejelve egy külön kötetnyi referencia mutatóval, amely a Great Conversation – a Nagy Eszmecsere címet viselte. A sorozatot a Britannica amerikai szerkesztôbizottsága állította össze kifejezetten abból a célból, hogy elkalauzolja az embert az európai szellem önmagával és Istennel folytatott, évezredek óta tartó eszmecseréjében, az állandóan ismétlôdô kérdésekre adott különbözô válaszok, érvek és ellenérvek megejtôen izgalmas szellemi égboltján.

Ennek aztán valóban nem lehetett ellenállni, Erzsivel egymásra néztünk, vettünk egy nagy levegôt, és úgy döntöttünk, a BBC-s fizetésbôl, a gondnoki munkából meg a mellékesként elvállalt fordításokból megpróbáljuk valahogy – részletre – kinyögni a számunkra elképesztônek látszó summát. Ági akkor még csak alig múlt tíz éves. De nyolc évvel késôbb, amikor lányunk megkezdte filozófiai tanulmányait Oxfordban, o is igen nagy hasznát vette a Great Booksnak.

Molnár Tamás ebbe a Nagy Eszmecserébe avat be bennünket, elegánsan, türelemmel, ízléssel. Hogy ehhez az ötven – vagy száz, vagy ezer – kötethez legyen fogódzónk, hogy világosabban értsük, ami amúgy is folyamatosan foglalkoztat bennünket. Hiszen, mint mondja: „Egy keresztény sem aljasodhat le annyira, hogy teljesen elveszítse Isten iránti fogékonyságát.” És valóban. Nehéz lenne tagadni, hogy a mi hagyományunk, a zsidó-görög-keresztény hagyomány az Isten iránti fogékonyság változásainak gazdag hagyománya. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Molnár érvelése szűk értelemben vett teológiai érvelés lenne. Nem, ô az emberi gondolkodás sajátosságaira mutat rá, amint azt megértôen fejezetcímei is jelzik: Az eredeti és tükrözôdései, A létezés mint bűn, A szubsztrátum, A racionális ember és a gépiesítés kísértése, Az éjszakai ember, A történelem ellenszere, A felszabadult ember elnyomatása.

De ez a szellemi-gondolati történet, a léleknek ez a kálváriája egyszerűen nem értelmezhetô a kereszténységen kívül, a kereszténység nélkül. Természetesen Nietzsche sem, természetesen a posztmodern sem. A tagadás is a kereszténység tagadása, az európai kultúrának egyszerűen nincsen más vonatkoztatási pontja, hiszen éppen Nietzsche jegyezte meg a kereszténységrôl, hogy az nem más, mint a népnek szóló platonizmus, vagyis a görög gondolkodás kereszténység elôtti nagy képviselôi is lényegében ugyanazokkal a problémákkal viaskodtak és szerkezetileg igen hasonló válaszokat fogalmaztak meg, mint késôbb a kereszténység. Molnár könyvének talán legfôbb erénye, hogy ezt a tényt tárja elénk igen meggyôzô módon, a preszokratikus gondolkodóktól végighaladva egészen posztmodern kortársainkig.

A történet persze a lehetô legáltalánosabb keretek között mozog, fôhôse számunkra kétségkívül Jézus, de tartalma a Lét és a Semmi. Heidegger alapkérdésével kezdi Molnár könyvét: miért a Lét, miért nem inkább a Semmi? És az emberi kultúra változatossága – mondja – elsôsorban az erre a kérdésre adott válaszok változatosságából fakad. A buddhizmus például a létezést magát eltévelyedésnek, valami alantas, szennyes dolognak tekinti, amitôl a léleknek meg kell tisztulnia, hogy a végén visszajuthasson az eredeti és egyetlen értékes állapotba, a Nirvánába, a Semmibe. „Egy adott kultúra a visszatérés folyamatával jellemezhetô leginkább; azzal, ahogy tagjai a bűnt és a megváltást felfogják - a “nincs mit tenni” rezignációjával, remény és bánat keverékével, vagy abban bízva, hogy ha az ember megteszi, ami elvárható, akkor a lét (Isten) is a segítségére lesz.” Jézus ezt az optimizmust hozza el az európai világba, s ezért valóban történelemformáló személyiség.

„Miféle bűnt hord magában a keletkezés? Gyökerei az ontológiai bűnben keresendôk, amely a következôképpen fogalmazható meg: mi az oka a különbözô, megannyi esetlegességet, tévutat magukban hordozó jelenségek létrejöttének, amikor pedig úgy tűnik, hogy a makulátlan, érintetlen, változatlan és a keletkezés problémáitól mentes létezés összhangban van egyfajta kozmikus szándékkal, illetve a valóság szerkezetével? ...Felmerül az aggasztó kérdés: mi végre keletkezik a létezô dolgok zűrzavara a békés semmi helyett?” Erre az általános kérdésre a görögök óta lényegében egyféle válasz létezik: mert a békés semmi mérhetetlenül unalmas. Dinamizmusra van szükség, hogy a világ világ lehessen, hogy érezni, szeretni, élvezni lehessen. A válaszvariációk közül számomra Empedoklészé a legszimpatikusabb: „a jelenségek világa nem pusztán fodrozódás a lét felszínén - az eseményeket a szüntelen mozgás, konfliktus, összeütközés és mindenek felett: a vágy idézi elô. Még a platóni ideák is lemondanak kvázi-kegyelmi állapotukról és ...belevetik magukat e világ forgatagába. Úgy tűnik, hogy mozdulatlanságuk valamiféle alapvetô elégedetlenséget hordoz.”

Ha pedig így állunk, akkor el kellene töprengenünk azon, hogy a Molnár Tamás által oly meggyôzôen ismertetett európai szellemtörténet, nem hagyott-e mindezidáig figyelmen kívül valami igen alapvetôt a gondolkodás vagy inkább a lélek archetípusait illetôen? Nevezetesen, hogy a léleknek – emberi alakban – nem egy, hanem alapvetôen kétféle formája van: a férfi és a nôi lélek. Ettôl a dualizmustól mintha általában eltekintenének, pedig hát hogyan is lehetne értelmezni a vágy kifejezés jelentését, ha nem létezne ez az alapvetô, nôi-férfi kettôsség?

De errôl majd talán bôvebben a következô szentendrei jegyzetekben.

Molnár Tamás: A gondolkodás archetípusai
Kairosz Kiadó
213 oldal, 1850 Ft

Orosz István

Kairosz Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu