buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Adjunk számot


2002.03.15

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A mostanában örvendetes gazdaságban megjelenô színész-pályaképek, életrajzok és önéletrajzok, szabálytalan portrék és szemelvénygyűjtemények között is kivételes hely illeti meg Krencsey Marianne Equinox – 2001 című könyvét, mely a 35 év Budapesten – 35 év New Yorkban alcímmel: a művészi és emberi út két „szimmetrikus” felével értelmezi a napéjegyenlôség jelentésű latin titulust.
 

A kötetnek a formája – s a kivitelezés igényessége – is tekintélyt parancsolóan kivételes helyet biztosít. (A valószínűleg a Szép Magyar Könyv versenyben sem esélytelen könyvtárgy így a kiadó, a Glória mellett – azaz „házon belül” James B. Kraus művészeti vezetôt, a szép, szellôs és szellemes oldalak, „tükrök” megtervezôjét ugyancsak dicséri. A szöveget gondozó Acsay Judit keze is jótékonyan érzôdik a textuson, hiszen az emlékezô, meditáló Krencsey Marianne kétféle nyelvi környezetben eltöltött nagy életszakaszai eleve hatással lehettek a helyesírási, név- és címhasználati tudatra, a szövegalkotás egészére. E téren azonban nem ártott volna még több figyelmesség, simítás. A sokszor megidézett Fábri Zoltán filmrendezô és néhány pályatárs nevét, bizonyos művek címét illett volna pontosan írni, vagy logikusan egységesíteni. Talán az sem szôrszálhasogatás, ha a képaláírások valamelyest egységesebb gyakorlatát hiányoljuk. A felvételeken szereplôk felsorolása teljességre törekszik, olykor viszont híressé lett művésztársak neve is „lefelejtôdik”.)

Krencsey Marianne 1954 és 1966 között a magyar filmművészet egyik sztárja, reprezentatív személyisége – s egy-két szerepében a színházművészet komoly ígérete – volt. Ha ma föllapoznánk az egykori kritikákat, túlbecsülô és igazságtalanul alábecsülô hangokkal egyként találkoznánk, ám a Krencsey-jelenség, a Krencsey-imázs kétségtelenül létezett, hatott, és – egy kissé csöndesültebben – az utókorra is átplántálódott. A könyvbôl e munkásság táblázatos foglalata sem maradt ki (bár ezen is lehetett volna finomítani). Az emlékezô mindvégig megôrzött elegáns tartózkodását, morális erejét jelzi, hogy saját kvalitásainak megítélésébe általában nem bocsátkozik.

Öntudata erôs, de a hiúság nem kerülgeti. A gazdag fotótár egyébként is elbeszéli, hogy a bölcsészkari stúdiumait egy véletlen „csere” segítségével színházrendezôi tanulmányokra váltó (s e diplomáját végül, nagy késéssel, kézhez is kapó) Krencsey, az 1954-ben Makk Károly által felfedezett színésznô szerepeinek, működésének elemzô regisztrálása nélkül a magyar film történetének egy fejezetét nem lehet megírni és értelmezni.

Könnyebb megmondani, mi nem ez a könyv, mint azt, mi az igazi műfaji súlypontja és karaktere. „Nem önéletrajz, nem is regény és fôleg nem próbál az irodalmi mű szerepében tetszelegni” – bocsátja elôre az író, s bár az autobiográfiának feljegyzésekkel, naplórészletekkel, útleírásokkal felel meg, a regényességet fôként az emigrációba kényszerítô periódus társadalomtörténeti analízisével teljesíti be, ihletettségérôl egészen eredeti jelzôhasználatokkal és szófordulatokkal (valamiképp pedig e négyszáz oldal stiláris méltóságával) tesz tanúbizonyságot, annál tényleg szeszélyesebb, eklektikusabb szövegfolyamot tár az olvasó elé, semhogy egyetlen műfaj kalodájába zárhatnánk ezt az elementárisan szabad alkotást, az Equinoxot. Leginkább az életrajzi montázs, kommentált dokumentumtár megnevezések elfogadhatók – csak ne lennének olyan nehézkesek, ne fednék el a mű elevenségét, érdekességét!

A fejezetekre bontás, a korszakok és témakörök szerinti józan strukturálás adja egyfelôl az áttekinthetôséget. Másfelôl a következetesség. Krencsey éles kirohanások nélkül, de markánsul konzekvensen szedi ízekre annak a Magyarországnak a politikai berendezkedését és művészetpolitikai gyakorlatát, amelyet ô – férjével együtt, majdhogynem menekülve – elhagyni kényszerült. Mivel a két „félre” tagolt kötet második (élet)fele is lényegében a hazai (itteni) évtizedekbe van bekapcsolva, nem kardinális kérdés, hogy az amerikai (ottani) létmódot Krencsey sem politológiai vonatkozásban, sem érzületileg nem jeleníti meg olyan hatásfokkal, mint a magyar viszonylatokat. Az Újvilágból is csak óhazájára tekint. A politológia szakszavának bevetése nem túlzás. Krencsey kategorikusan negatív Kádár János-képet fest (sokszor a „másik Kádár Jánossal”, a budapesti születésű, palócosan beszélô szlovák filmrendezôvel, Jan Kadarral vetve össze ôt); az 1956 népfelkelés voltát deklaráló politikus 1957-es, „ellenforradalmazó” kirohanását dokumentálja; citátumai közvetettségével tudatja, melyik pártra szavazott (volna) 1990-ben Faludy György (s hogy, egy másik levélrészletbôl sejthetôen, késôbb már nem erre a pártra voksolt – volna – a költô); és így tovább.

Amikor a magyar művészet egy – nagyjából az 1950-es években bekövetkezett – öngyilkosság-hullámát egyértelműen politikai okokkal magyarázza (ráadásul Bajor Gizi végzetében Gábor Miklós brutális akollegitását is okként tételezi), alighanem elveti a sulykot. Pályatársairól és művészbarátairól kendôzetlenül szól, vagy az alkotásaik értékét és tendenciáit egyáltalán nem mérlegelô apológia attitűdjébôl, vagy a szigorú véleményalkotásban is teret engedve a megértésnek, megbocsátásnak. Roppant vonzó, hogy az etikai terrénumából kiűzöttek művészi tevékenységét morális idegenkedéstôl függetlenül képes látni, akár ünnepelni.

A kötetben elônyösen kevés a pletyka; ami elszabadul mára annak sincs hírértéke, vagy monogramokból kellene kifejteni. Annál több az önmagáért jótálló hangulati elem, az okos megfigyelés és a hézagpótló információ.

...adjunk számot címmel évtizedekkel ezelôtt Torontóban tartottak Faludy-estet, melyen Krencsey is közreműködött. Faludy György – akitôl a mű mottója is ered –, Méray Tibor neve kívánkozik az emigrációs névsor élére. Mensáros Lászlóé, Palotai Borisé, Makk Károlyé, Fábri Zoltáné, Apor Noémié, a másik, a magyarországi gárda élére. A családtagok és a további barátok (és ellenlábasok) is plasztikusan kelnek életre a gondosan ôrzött, regisztrált és jól válogatott szemelvényekbôl, kommentárokból. Sokan sokféleképp véleményezhetik ezt a hatalmas albumot. Túlírtságnak azonban nyoma sincs benne. Az Equinox arányos és önazonos. Az Equinox nem két fél: egy egész.

Krencsey Marianne: Equinox – 2001
35 év Budapesten – 35 év New Yorkban
Glória Kiadó
414 oldal, 5890 Ft

Tarján Tamás

Glória Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu