buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 15, vasárnap
Valér napja





















Évfordulók:
1822: Verseghy Ferenc halála (Buda)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A nyelv által – valakivé


2002.03.15

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az irodalmunkban a nyolcvanas években hirtelen Budapesttôl északra is mindent elöntött az irónia. A Hizsnyai Zoltán által teremtett Tsúszó Sándor, a „jeles közép-európéer literátor és szellemi világkalandor” nevét egyidôben egy egész mozgalom, a felvidéki fiatalok ún. Iródia Köre a zászlajára tűzte, de akkoriban kitűnô erdélyi, délvidéki és „anyaországi” költôk is írtak elmés Tsúszó-verseket: ironikus és önironikus szövegeket, stílusparódiákat, malíciózus palimpszeszteket. A remek irodalmi (alkotó) játékot maga Tsúszó Sándor alias Hizsnyai Zoltán hirdette meg egyik versében, így: „Legyél helyettem én!” (Mikor a tyúkok...).
 

Közben pedig az történt, ami az irodalom történetében nem is olyan ritka eset: a teremtmény hírnévben túlnôtt a teremtôjén. (Ha így van, természetesen igazságtalanul van így, de vigasztalja a költôt a következô igaz történet.

A régi szép ánti idôkben, mikor az egyetemi felvételi vizsgákon a felvételizôk még nemcsak holmi totószelvényeket töltögettek ki, hanem szóbeliztek is, az egyik adeptusom így kezdte a spanyol reneszánsz ismertetését: Kimagasló írója Don Quijote, akinek kevésbé ismert műve a Cervantes.)
Hizsnyai Zoltán legújabb (negyedik) verskötetét, a Bárka és ladikot már nem Tsúszó Sándor írta. Illetve hát ahogy mostanában szoktunk fogalmazni: nem Tsúszó Sándor a beszélôje. Sôt: itt már mintha Tsúszót is valaki más mondaná.

Mert vannak azért a kötetben Tsúszó-versek is. Sôt: a hagyományosan ciklusokra (prológusra plusz három fejezetre) tagolt kötetstruktúrában még mindig a fô helyen, a középsô ciklusban találhatók az egyértelműen Tsúszó-szövegek, s a harmadik ciklus kiemelkedô darabja, az egész kötetnek címet adó Bárka és ladik c. kompozíció is egy kvázi Tsúszó-szöveg elemzése, reflexiója, kommentálása. Csakhogy!

Csakhogy a „hagyományos” Tsúszó-versek alaphelyzete kifejezetten hermeneutikus volt: a lírai szubjektum úgy fogalmazta meg a helyzetét, hogy annak elliptikus jellege mintegy személyes részvételre késztette az olvasót: én-hiányos szituációkba önmagát kellett gondolnia, a versértés így nyilvánvalóan ön-értés is lett. Az olvasó önértésére a Tsúszó-versek néha direkt módon is rájátszottak: „Legyél helyettem én!”, „ki engem idéz, magáról beszél” – olvasuk a Mikor a tyúkok..., illetve a Többre viszem... c. szövegekben.

A Bárka és ladik c. kötet Tsúszó-verseiben a szerzônek mintha már kevésbé lenne fontos az olvasó önértése, az ún. recepciós hermeneutika. Az érdeklôdés középpontjában itt maga a mindenkori beszélô áll, pontosabban a beszélônek az a lehetôsége, hogy mivé válhat a nyelv által.

A kötet egésze egyébként, mint egy sikerült posztmodern regény, dupla, tripla, sôt „polipla” bejáratú, szórakoztató olvasmány, s az irónia és önirónia itt már csak egy a sok bejárat közül, bár kétségtelen, hogy erre a legkönynyebb rátalálni. De van itt bôven 19. századi, komoly hangolású zsánerkép-zsánertörténet is (pl. a Nyár–Ôsz–Tél vagy a Szilveszteri ballada c. versek), továbbá az alkalmi vers műfaját felújító, valóságos felkérésekre írt veretes szöveg (így pl. a Jókai Mór százhetvenötödik születésnapjára írt köszöntô), talányos mítosz-átirat (A damaszkuszi kör), egy szociologizáló, magát objektívnek mutató, de éppen hogy szésôségesen szubjektív létleírás (Négy közönséges napom), egy bravúros Miatyánk-variáció (Ezredvégi fohász), képverskísérletek – hogy az így létrejött, különbözô narratívákból összeálló, polivalens szövegorganizáció végül is egyfajta sajátos, összefoglaló epikumot (történést) hozzon a tudomásunkra.

A kötet Utókezelés című prológusa kifejezetten is szubjektív-történeti-epikus rekapituláció (a költô elôbbi kötetei „történetét” foglalja össze), de felfogható az egész kötet is úgy, mint egyfajta számadás: a 19. és 20. század beszédmódokkal demonstrált (narratív) összefoglalása. S ezeken a külsô, „objektiv” rekapitulációkon belül folyik a konkrét szerzôi identitás „epikus” megképzôdése: a szövegek többnyire anekdotikus kis történeteiben olyan szószerint kontextuális személyiség áll össze, amely hol meséli (fôleg a Tsúszó-történetekben), hol írja (pl. a Level mesé...-ben), hol olvassa magát (pl. A damaszkuszi kör apokrif Pál-leveleiben).

Ennek a kontextuális identitású alanynak a számára a megszólalás grammatikája (fôleg a személyes névmások és személyragok számának, valamint az egyes és többes szám jelentésének behatároltsága és korlátozó jellege) láthatóan és értelemszerűen verstrukturáló erô, de egyben probléma is.

S ezt a „problémát” a szerzô a kötet záró opusában, A négy közönséges napomban s az opushoz csatolt tetemes, szinte külön műként fungáló jegyzetapparátusban megpróbálja demonstrálni is. Az elôbbiben úgy, hogy a beszélt nyelvben állandósult, formálisan többes számú, de a jelentést tekintve egyes számú fordulatokat (pl. „már meg is vagyunk vele” ) következetesen komolyan véve kialakít egy olyan virtuális nyelvi-tudati teret, amelyben akár egy én-te-ô-mi-ti-ôk egyetemességű személy is kényelmesen megnyilatkozhatna, az utóbbiban pedig úgy, hogy a problémát a formális teoretizálás és irónia eszközeivel mintegy szétporlasztja, s így felfüggeszti vagy neutralizálja.

S így fejezi be a költô tulajdonképpen a kötetét, az egymással narrációs dialógusban álló s egymást tovább gondoló szövegeinek a láncolatát is: tudja, hogy ahol a nyelv beszél, ott elsôsorban kérdések és nem feleletek születnek, s a kérdések sora a végtelenbe fut, s ezért – Szókratész ún. abbahagyási gesztusa jegyében – egyszerűen megszakítja, felfüggeszti féktelenül áradó szövegeinek folyását.

Hizsnyai Zoltán verskötetében olyan jelentések válnak így – több mint izgalmas – komplex és autonóm művészi jellé, amelyek az egyes opusokban más jelekbôl, irodalmi, történelmi, bölcseleti hagyományokból, s a mai kor nyelvi paneljeibôl párállnak föl. Az „abbahagyási gesztussal” a jel–jelentés–jel irányú játék egyik menete lezárul, de megnyílik az út az újabb elkülönbözôdô jelentések megképzôdése elôtt.

Az olvasón a sor.

Hizsnyai Zoltán: Bárka és ladik
Kalligram Kiadó
118 oldal, 990 Ft

Tőzsér Árpád

Kalligram Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu