buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Európamutató: Múltra-jelenre


2002.03.15

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Mores Az európai illemszabályok nagyon jól megismerhetôk a tömegével készült illemtankönyvekbôl. (...) azt mindenki elismeri, hogy a Nyugat ún. civilizált emberét szakadék választja el a középkori viselkedési szabályoktól, ahol a higiénia, a másik embernek megadott tisztelet, a magánélet és a „személyes tér” modern fogalmai teljességgel hiányoztak. Elég, ha eltűnôdünk néhány egyéb középkori tiltáson: „Rossz modorra vall.. ha egy hölgyet sisakkal a fejünkön szolgálunk ki. Fület, szemet piszkálni zsíros kézzel nem udvari népnek való. Ha esztek, torkotok ne vakarjátok puszta kézzel. A fingást köhögéssel lehet palástolni. Mielôtt leülsz, ellenôrizd, hogy nem mocskos-e a hely. Udvariatlanság olyan embernek köszönni, aki épp vizel vagy ürít. Ha eszel, ne feledkezz meg a szegényekrôl. Isten megjutalmaz.” – részlet a könyvbôl.
 

Nem tudhatni bizonyosan, hogy létezik-e az a valami, amit Norman Davies brit történelem professzor – csak nálunk új – könyve témájául választott. Mármint hogy lehetséges-e történelmi események egységeként jellemezni, összefoglaló igénnyel beszélni Európa történetérôl. Nem lehetetlen, hogy aminek históriája itt elbeszéltetik, annak kerete fikciós. Elég csupán az évszázadokon át kettéosztott, vagy mindig is megosztott, kétpólusú Európa felfogásra gondolnunk: Nyugat–Kelet elkülönülésére.

Túl ezen: mutatkozik némi perverzitás a történelemben. Abban, amelyik Európáé, különösképpen: csaknem kizárólagosan a nagyra, a vérre, a viharosra, a hóhérra és csak néha az áldozatra hajlandó emlékezni. Márpedig ez a történet ilyesmikkel teli. De nem minden furcsaság nélküli maga a történész sem, aki higgadt vagy hevültebb elemzés keretében taglalja, mi miért és hogyan, miért éppen akkor és ott, noha... Mert ugye ilyesmi támpilléreket keres és talál a történész, amikor a történetben elmerül.

Persze az is igaz, hogy a történelem a maga teljességében tettenérhetetlen. Amit mégis tudatküszöbünkig emel, az többnyire egy vázlatos idô- és térbeli háló, teleaggatva évszámokkal, helyszínekkel, statisztikai adatokkal, neves, esetleg hírhedt történelmi személyekkel, és tetemes számú, tömegként summázott névtelennel. Ha egy történetírói munka képes ezen tényszerűségeken túllépni, adekvát képet nyújtani egy korszakról szellemét megérintve, vagy egy egész kontinensnyi történésrôl, akkor méltán kacsint össze a sikerrel. Ilyesmi történhetik Norman Davies Európa történetét feldolgozó, könyvespolcunkon körülbelül két méternyi helyet megspóroló – természetesen csak azért, hogy mások kerülhessenek helyükre – könyvével. A kötet közkedveltségét mi sem mutathatja pontosabban – ha nem csupán a penzumként kirótt kötelességszerű teljesítésérôl van szó –, hogy például a budapesti Központi Szabó Ervin Könyvtár tizenegy Davies-kötetébôl jelenleg csak egy kölcsönözhetô, túl a helyben olvasható példányon.

Amikor Davies Európáról beszél, annak földrajzi-idôbeli-történeti vonalhálózatában bolyong – történészi intuitív készsége vagy az alapos felkészültség az oka, hogy nem téved el benne? – aligha titkolható módon maga is furcsa helyzetbe kerül. A jellemzô, azonosító jegyeket volna szükséges számba vennie – ha egyáltalán vannak ilyenek –, miközben azok az ismeretlenbe rejtôznek, illetve csakis a sokféleség, sokszínűség jegyében nyilatkoznak meg. Egyedüli összefoglaló, azonosító mozzanat paradox módon mintha csak ez lenne. A történész történetírónak tehát nincs könnyű dolga, amikor egy olyan szerteágazó história feltérképezésébe fog, mint amilyen Európa története.

Mert valahol, valami mindig kiszökik a górcsô alól; valami mindig új fókuszvetést igényel.
Mindez persze a visszatekintés révén valamilyen egységes történetet fabrikálni kívánó történetíró nehézsége. Mégis fontos errôl tudnunk, hogy érdemei szerint értékelhessük azt az igyekezetet, amit Davies munkájában felmutat. Optikáit izgalmasan és folyamatosan váltogatja: hol távcsövét veszi elô, hogy az Európán végighullámzó történelmi folyamatokra minél hosszantibb rálátást nyisson, hol mikroszkopikus pontosságú nagyított képeket kapszuláz elménkbe egy-egy kiemelkedô személyiségrôl, helyszínrôl, eseményrôl, vagy éppen egy fogalom napjainkig fodrozódó változásairól.

De mindenekelôtt egy kronológiai és terjedelmi megfontolást idôztet az olvasó figyelmének elôterében: a kevés vagy szinte teljesen adattalan történelmi régmúlt tárgyalására nem veszteget túl sok helyet és idôt; a történelmi emlékezet révén jobban belátható, tárgyi és írásos dokumentumokban bôvelkedô korszakokat viszont tekintélyes terjedelmű taglalásban részesíti. Az elénk vetített történelmi kép így egy korunk felé egyre táguló tölcsérhez hasonlatos, aminek másik vége bizony alig-alig szelel, néha pedig egészen eltömődni látszik.

Davies igyekszik az egyes európai nemzeti történelmeket – jelentôségük függvényében – egyensúlyosan tárgyalni. Persze a történeti önkép egy etnikum, egy nemzeti történelem tekintetében nyilvánvalóan más természetű, más hajlandóságokat mutat, mint ahogyan azt egy kívülálló megítélheti. Ami az egyik számára jelentôségteljes, döntô esemény, az a másiknak esetleg kevéssé lényeges történelmi epizód. A nemzeti elfogultságok, elfogódottságok gyakran késztethetik a történetírót hiteltelen, kreált kép megalkotására saját fajtájáról. Szerzônk azonban, bizonyos értelemben outsider; noha brit származása nyilván Európához köti, Közép- és Kelet-Európa történelmi eseményeinek megítélésekor a kívülálló nézôpontját érvényesítheti. Még akkor is, ha 1958-as elsô látogatását követôen több alkalommal tett ismerkedô körutakat Közép-Kelet-Európa majd mindegyik országában. Ennek ellenére egy történész konferencián – nem minden indokoltság nélkül, bár nem szabad túlbecsülni kijelentését – éppen beavatatlanságát kívánta erénnyé kovácsolni, amikor kijelentette, hogy a közép-kelet-európai régióról sok fontosat, újdonságot mondhat egy kívülálló érdeklôdô, aki történetesen és foglalkozásszerűen e térséget tanulmányozó kutató. Szakértelmét, tájékozottságát számos, Európa történetével foglalkozó kiadvány igazolhatja; de talán mind közül kiemelkedik a számos történelem-vizsgálati szempontot érvényesítô, összefoglaló Európa-történeti munkája.

A magyar olvasót elsôsorban nyilván az foglalkoztatja, hogy Davies miként értékeli a magyarok több mint ezeréves jelenlétét, tetteik horderejét Európában. Ez többnyire az egyes fejezetfôkben elszórtan jelenik meg, noha néhol összegzô értékeléseknek is hangot ad a szerzô. Így például honfoglaló ôseinket „félelmetes magyarok”-nak nevezi, akik az egykori Karoling-birodalom utódállamait is megrázták „kalandozásaikkal”. De a középkor vidékérôl fontosabb egy kritikai-(ironikus) megjegyzés, aminek címzettjei mégsem mi vagyunk: „Némely történészkörökben divat a magyarok hatását lekicsinyelni, akik úgymond »nem kreatív tényezôi a Nyugatnak«. (Ez annyit jelent, hogy a magyarok nem jutottak el Cambridge-ig) ...romboló erô voltak, ám nagy fontosságú fejleményeket ösztönöztek. Megsemmisítve a Nagymorva Birodalmat újraformálták a Duna-medence etnikai és politikai térképét, s megszabták egész Közép-Európa jövendô képét.” És nem csak a politikatörténeti vonatkozások kapcsán nyilatkozik elismerôleg: Hunyadi Mátyás könyvtárát méltatja, ami egykoron a firenzei Medici-könyvtárral vetekedett. Más kérdés, hogy az egymással, meg gyakran a királlyal civódó, jobbára írástudatlan magyar nemesek utóbb hagyták szétszóródni e remek corvina-gyűjteményt. A közelmúltra tekintve pedig, ha rejtetten is, sejteni engedi Mátyás egykori ambíciójának feléledését, hogy Magyarország Délkelet-Európa vezetô hatalma, Közép-Európa mérlegnyelve, s a Nyugattal összekötô híd legyen.

Davies, miután keresztül-kasul bejárja Európa tér- és idôzónáit, alaposan felkarcolva az Európa-sebeket, de örömét is lelve pár nagyszerű emberi teljesítmény láttán – beszédes tény, hogy a jobbára tragikus történeti létezés kulturális vetülete nyújthat csak ilyen írt –, néhány személyes mozzanatban, fél Európát átszövô családi kötelékeinek felemlegetése közben összegez. A történész szükségképpen részévé válik a történetnek, amelyet elmond. Az információhalmaz tetejéről néz alá: szemléli a jelen folyását.

Hogy merre történik Európa tovább? „Van valami ironikus abban, hogy a múltat kutató történészt állandóan arra próbálják rábírni, hogy megjósolja a jövôt. Egy kicsit segít, hogy nyomon követte az események alakulását, de sokat nem” – véli Norman Davies. Európa továbbtörténik: bennünk és általunk.

Norman Davies: Európa története
Osiris Kiadó
1326 oldal, 6500 Ft

Balázs Sándor

Osiris Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu