buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Egy kis „Európa”


2002.03.15

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Antoine de Saint-Exupéry közel hatvan év távolából is elevenen élô legenda, méghozzá nemcsak a pontosan ilyen emberjelképek „megalakítására” hajlamos franciáknál. Magam nem A kis herceg erôsen egyenes vonalú, hamar felmérhetô szépségeiért szeretem ôt elsôsorban, hanem a regényeiért, melyek nem ily hercegi értelemben kerekded históriák. Naplószerűségek inkább, esszéista és etikai-tapasztalati remekművek. Négy ilyen regényt, mifelénk ismeretesen „a” négy Saint-Ex regényt adta ki minden eddiginél szépségesebben az Európa Könyvkiadó. (Íme, a szépség mégis…)
 

Ráadásul hogy megtoldotta az író feleségének rejtelmes történetű emlékiratkötetével (tehát hogy a hasonló szervezésű borítóval, becsesen elébük tett Consuleo de Saint-Exupéry: A rózsa emlékiratait mintegy elébb említsem), különleges csemegében lett részünk.

Sok mindent olvastam Saint-Exupéryrôl az íróról, a repülôrôl; általában közismert életű, kisugárzású, ismétlem, „izgalmú” ember és gondolkodó képe alakult ki elôttem is, a meglepetések a részletekben rejlettek, és nála az eszmei szösszenetek messze túlmutattak mindig a kopható bölcselmeken; sok mindent olvastam róla, de a feleség szerepe sosem volt hangsúlyos. A kalandos, futárgépes, sivatagban lezuhanós, végül hadipilótaként alkalmasint lelôtt, tengerbe veszô, társasági emberként is jeles arisztokrata (ez utóbbi vonatkozása egy cseppet sem ragadott meg!), igen, a – rémes nyűttségű szó! – karizmatikus jelenség valahogy még egy életelemével maradt közömbös a számomra: magánemberi mivoltával. Természetes, hogy errôl a „rózsa” feleség, Consuleo nagy elevenséggel és nyíltsággal, épp ezért csodálatos diszkrécióval, eleganciával, nemesen társi fölénnyel, de sosem fölényeskedve, sosem sajgón-neheztelôn, netán épp megrovóan számol be. Tarka életút tárul az író-repülô nejének Amerikából induló, oda vissza-, onnét megint „ide” kanyarodó sorsából, ennek ládában, hajóbôröndben ôrzött könyvkéziratából, az „ásatás” nyomán. Nem is illik elárulni a (hangsúlyt rá: nem pletykás! Nem mai bulvár-divatú) könyv cselekményérôl; ez a hölgy nem „egy Anais Nin” volt, nem Gertrude Stein, Virginia Woolf, író se volt, csak bűvöletesen írta meg, amit megírt. Az olvasókat nem kényszeríti állásfoglalásra, inkább lendületes élvezetet nyújt, kedvesen, mókásan, méltó módon, de sosem méltóságoskodva. Üde színfolt, mert annyira máshoz vagyunk szokva. Nem kontárkodik férje dolgaiba, a Saint-Exupéry mű ettôl a könyvtôl sem roszszabb, sem jobb fénybe nem kerül. Ritka eset! Megemelem sapkám elôtte.

Mondanom sem kell, hogy az Exupéry-regények árnyalatnyit sem koptak, mióta (akkor is Éjszakai repülés – Négy regény) utoljára megjelentek nálunk. Saint-Exupéry az az író, akit ízléssel idézgethetünk, ha megszerettük egy-egy tételét, felismerését, legyen a tárgy bár a sivatag, a lelkiismeret, a magány, a felelôsség… nem sorolom. Oly élettelen ez az ismertetés! Hosszú lenne viszont az általam jószerén „kiszótárazott” két regény, az Éjszakai… és az Ember-föld páratlan kincseit csak érintôlegesen is említeni. Különös csodája az irodalomnak, hogy ez az író örökre a legnagyobbak közt van s marad is alkalmasint. Holott A kis herceg kifogásolhatóságait a regényekben is meg lehetne találni. Parányi emelkedettség, a poklokon is átragyogó lélek-tökéletesség, a legnemesebb igyekezetének megannyi lenyomata. De elkerült minden veszélyt! Legjobb helyei éltetôen érintenek minket, szívünknek és elménknek akkor is magán-értékei, ha közkincsek.

Ha már rejtélyeirôl szóltunk, mi a megoldásuk? Nem tudom. Talán hogy a „tételek”, az aforizmák, a szívig-s-elméig hatoló ráismerések mindig elônek ható szereplôkkel párosulnak, azokkal együtt feledhetetlenek. A dél-amerikai repülôtérparancsnok, aki sosem lehet nyugodt, mert mindig van fenn pilótája életveszélyben (holott „csak” a postai futárjáratokról van szó, háborúról se, na és?); vagy amit a legcsodásabbnak tartok, a már-már holtan meglelt, sivatagban lezuhant bajtárs „története”, és ahogy ebbôl kibontja Saint-Exupéry a sivatag filozófiáját… és ahogyan életünk megannyi játékszabályához hozzá tud szólni vele, és amiképpen kalandokat ír le, de „kivédi” a drámát, az esetleges tragédiát, helyette életünk egészének röntgenképeit adja.

Consuleo de Saint-Exupéry pedig, a feleség, egy ilyen író, egy örök életveszélybe rohanó, egy talán nehezen viselhetô ember méltó emlékjelét teszi le könyvével, és önmagát nem szorítja a gyengécske „mindent-megértés” érdektelen hátterébe. Ám azt sem sugallja, hogy „na-ezek-voltunk-mi-ketten”. Hogy Genet könyvcímét idézzem, ez „A rózsa csodája”. A két könyv együtt érdemli meg, azt hiszem, a helyet a polcokon.

Ray Bradbury a „Fahrenheit” és a „Marsbéli” (a pokoli és nem is oly fantázia-rémtörténet, meg a novellista-krónikás) tudományos fantasztikus képzetekhez kötôdô szerzôje újabb művel „jelentkezik” az Európa Könyvkiadó jóvoltából, a jelképesen megkapó történet címe ez: Gonosz lélek közeleg. Ha mese ez a regény, nem tündérmese. Holott fiatal „lelkek” a hôsei, kiskamaszok, ahogy a kötet ismertetô-szövege meghatározza, akik „nagyon szeretnének már felnôni”. Milyen szerepe van ebben a szörnyszülöttekkel és fantasztikus produkciókkal a városkába harminc-negyven évi idôközönként vissza-visszatérô vándorcirkusznak, miképpen teszi akarat nélküli bábjaivá a fiúkat az „Intézmény” (a cirkusz) mennyiben rémálom ez, mennyiben élet-halál valóság, nem árulhatjuk el. Csak ennyit: felnôtté nem válnak a srácok, de gyerekkorukat egyszer s mindenkorra elrontották.

A Bradburyre mindig jellemzô módon fordulatos, élénk meseszövés maga is trükk-kellék. Persze, hogy ismerjük a jelképek hatás-mechanizmusát, nyilvánvaló, hogy az ilyesmiket író szerzôknek igazi nagymestereknek kell lenniök, hogy oldalbabökdösések sorát ne érezzük, ne idegesítsenek minket a szimbólumok. Bradbury, mondom hát, nagymesterien oldja meg dolgát, még ha a „Fahrenheit” és a „Marsbéli”-k elé nem ugrik is a regény, de a legnemesebb szórakozások közé tartozik a maga műfajában. Elhatárolódik a Robin Cook-féle késôbbi „rémtudományosságtól”, és nem akar különpoklokat nyitni különbugyrokkal. A nagy Bradbury-tábort kívánja szórakoztatni eseményeivel és drámaiságaival, ezt a célját pompásan eléri. Jellemzô kifejezését idézem: „…végtelenül türelmes, halk hang… az elrejtett fagyos teremtmények között”. Ez Bradbury, ám a már említett drámaiság remekül megfelel az erre áhítozó olvasónak, aki nagyon magas színvonalon akarja ismételni tudnivalóit, s mert az egyik fôszereplô itt könyvtáros, Bradbury munkájával megint több könyvet olvasunk egyszerre, elsôsorban a fantázia enciklopédiájának efféle kötetét. Gonosz lelkek közelebbi történeteirôl pedig ne árulkodjunk – nem lesz ezúttal csalódás. Ahogy Bradburynél soha nincs is.

Még a „Consuleo”-nál is meglepôbb könyv ma „úgy általában” a piacon Nick Hornby Beszélgetés az angyallal című novellaösszeállítása. A 12 fondorlatosan válogatott elbeszélésnek majdnem mindegyike elsöprôen mulattató, meghökkentô kis remekmű (a maga vállalt műfajában, nyelvi keménységektôl sem visszariadó maiságában), és sok nagy név „fémjelzi” így az együttest… de ami meglepô, nem is ez. Hanem hogy Hornby, akinek kisfia maga is autista iskolába jár, efféle közösség tagja, az autisták javára gyűjtötte egybe a novellákat, és a magyar közönség is ily jótékony célra ad 100 forintot a könyv egyébként igazán jutányosnak mondható árából (a Kiadó által). Megjegyzem, a másik három itt ismertetett könyv is jócskán „megéri a pénzét”, azt az összeget, amit – fájdalom, hogy ma a pénzekkel már csak ez van – ki kell fizetni értük. Tehát ennyit az autista-szempontról, a novelláknak meg, párnak csupán, hadd soroljam itt címeit: Miniszterelnöki expozé (egy pikáns kalandról), bizarrul humoros, Kafka-majomtörténet hagyományait elevenítô írás; A Semmi Osztálya; CiciKrisztus (sic!), képzôművészeti túlkapásokról és hétköznapi hatásaikról; Amikor a folyóba dobtak, de még nem fulladtam meg; a bolondos, hippis öreglányról (egy muterról) szóló Mázlista c. sztori, ahol a hölgy még leányának fura szexuális oktatásáról is beszámol… Fergeteges könyvecske (közel 300 oldalon), a mai angolszász irodalom egyik maradandónak ígérkezô tanújele. A nemes cél parányi unalommal sem jár itt, s aki – megint azt mondom – szereti fogni a hasát nevettében, olvassa és olvassa Nick Hornby válogatását, ez az összeállítás már maga is kompozíció, kerek egész, ez az elônye is megvan az alkalmi gyűjteményekkel szemben, színvonala sziporkás, önismétlések nélkül is hosszan képes adni „ugyanazt” az élményt, hihetetlen változatossággal párban.

Consuelo de Saint-Exupéry: A rózsa emlékirata
255 oldal, 1800 Ft

Antoine de Saint-Exupéry: Éjszakai repülés
260 oldal, 1800 Ft

Ray Bradbury: Gonosz lélek közeleg
1600 Ft

Nick Hornby: Beszélgetés az angyallal
1800 Ft

Tandori Dezső
költő, műfordító

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu