buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 12, csütörtök
Gabriella napja





















Évfordulók:
1821: Gustave Flaubert születése (Rouen)
1928: Csingiz Ajtmatov születése (Seker)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A Reader’s Digest tündöklése és bukása


2002.03.15

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az elsô „globalizmus” nem politikai vagy gazdasági jelenség volt, inkább a Reader’s Digest planetáris terjedése. Úgy indította útjára DeWitt Wallace és felesége, hogy a súlyos és türelmet követelô könyveket folyóiratukban kivonatolták. Így azt a jó érzést váltották ki az olvasó táborból, hogy mindenki mindent elolvas, az emberek kis idôn belül is művelôdhetnek. Olyan sikerré vált ez a „formula”, hogy érdemes lett más nyelvekre is lefordítani a kivonatokat. A világ minden repülôterén látható és olvasható lett a kis könyvecske, bizonyítva a „kultúr-éhséget”, amelyet ki lehet elégíteni két repülés között. Hozzájárult a sikerhez, hogy a tónus és stílus megfelelt a globális burzsoázia ízlésének, amely nemcsak Amerikában lett domináns, hanem szerte a világon. A Reader’s Digest megelôzte a Coca-Colát és a McDonald’s-ot, mint a félművelt emberek kedvenc olvasmánya (itala és étkezése). Oldalakon keresztül kis anekdotákat is közölt, az amerikai életstílusból merítve, vigyázva arra, hogy a kis történetek szomorúak és vidámak legyenek, de mindenképpen egy optimista világnézetet terjesszenek. Röviden, az életet csak felületérôl mutatta be a világsikerű kis kiadvány, bizonyosan hozzájárulva a jelenlegi globalizációs atmoszférához.

A helyzet azonban az, hogy a Digest krízis elôtt áll, alapítói meghaltak és a példányszám csökken. Ezt csak egyféleképpen lehet magyarázni: a nagyközönség elvárása megváltozott, a „burzsoázia” másképpen érez és gondolkodik, mint fél évszázad elôtt. Hogy csak egy kis ízelítôt adjak az ízlésváltozásról, elég a New York Times-ban naponta megjelenô reklámokat említeni. Húsz évvel ezelôtt vigyáztak a decens szóhasználatra; manapság a kultúrrovatban olyan színdarab címek jelennek meg mint „Vizelô város” (Urinetown) és „Vagina”. Ez utóbbi nem színdarab, hanem egy egyszemélyes elôadás a jelzett tárgyról vagy testrészrôl. (Idôközben Magyarországon két színház is bemutatta Eva Ensler darabját, Vagina monológok címmel – a szerk.) Néhány hétig Giuliani fôpolgármester felesége, Donna Hanover játszotta a „fôszerepet” anélkül, hogy férjemuram vagy akárki más tiltakozott volna.

Nyilvánvaló, hogy legalábbis közönségváltozásról van szó, de más változásról is beszélhetünk. Az úgynevezett yuppiek most kerültek társadalmi felszínre, vagyis gazdasági jelentôségre, és számuk az olvasó- és színdarab-látogató közönségben elégséges ahhoz, hogy arbiterei legyenek a kultúr-megnyilvánulásoknak. A yuppy közönséget már alig érdekli a Hollywood stílus – ezeket a filmeket csak a szupersztárok emelik financiális sikerré – hozzászoktak a televízió formátumhoz: a talk-show-hoz, amely a kissé ostoba és együgyű polgár életét mutatja be, a tudományos (értve alatta a leegyszerűsített [pszichológiai] viták, a rögtön látható harctéri drámák, stb.) műsorokban. Ezek ma az „élethű” képek, amelyek egy frisson-t küldenek a közönség számára, anélkül, hogy megzavarnák középosztályú öntudatát és diadalérzetét.

A kultúra tehát összeolvadt a polgári jóléttel, és ennek van alávetve. A könyvipart ez katasztrofális helyzetbe sodorta, két eredménnyel. Mivel a kultúra közönsége napról-napra változik, nincs értelme a kiadókat költségbe verni, hacsak nem milliós szerzôi összegekkel egy Clinton-memoire esetében. Ezáltal a jó kvalitású könyvek lassan eltűnnek a könyvesboltok polcairól, és visszahúzódnak az egyetemek kiadványai közé. A jól dotált egyetemi kiadók megengedhetik maguknak (Harvard, Yale, Princeton, Berkeley, Chicago), hogy leszálljanak az átlag porondra és tudományos témákról írassanak könyveket. Magyarul: sztárrá emeljék az egyetemi professzort, aki új státusában figyeli a közönséget, és reméli további elôléptetését, na meg pénzügyi sikereit. Így az afgán háború Közép-Ázsiát állítja „tudományos” központba; a közel-keleti palesztin–izraeli konfliktus folytán bestsellerek születnek; a globalizmus maga történelem-filozófiai értekezésekre ad alkalmat. Az egyetemi kiadók sikerlistája felülmúlja a hagyományos kiadókét, akik most leépítenek és elbocsátanak – vagy bezárják a boltot (Knopf, Simon & Schuster, Scribner, Random House stb.).

Nem vitás, hogy ezen a téren is Amerika lesz a modellje más országok kultúrpolitikájának. Szerencse, hogy létezik a dolgoknak egy más oldala is. Az állandóan változó ideológiáknak köszönhetjük, hogy míg a tradicionálisan működô kiadók csökkentik kiadványaik számát (és minôségét), és az egyetemek nem uralhatják a piacot, addig a kis kiadók aktiválják ügyeiket és „betörnek” a kultúra rezervátumaiba. Évekkel ezelôtt tettem fel a kérdést Paul Ricoeurnek: Mi a korrekt álláspont a kiadóval szemben, amely részleges financiális hozzájárulást vár el szerzôitôl, akik nem éppen bestsellereket gyártanak, hanem értékes műveket? Meglepetésemre, Ricoeur a hozzájárulás mellett tört lándzsát. Ez mindig is így volt: az ókorban és a középkorban a költô, a tudós, az író valamilyen gazdag mecénáshoz fordult művei megjelentetésének ügyében. Miért ne lenne a szerzô maga a mecénás? Nehéz idôket élünk, a „kazetta” vette át az ókori viasztábla helyét.

A szenvedô fél elsôsorban a közönség, bár ennek a komoly kulturált hányada mindig rátalál a keresett témákra, könyvekre, kiadókra, szerzôkre. Kultúrcsökkentést jelent viszont az író és könyvárus közötti meghitt kapcsolat lassú felszámolása. Erasmus még (16. sz. eleje) beköltözött velencei kiadójához, akivel együtt javították a humanista műveinek kefelenyomatait. Manapság az egész kiadási procedúrából gyári művelet lett. Az embertelenedés az élet minden szakaszát érinti, vulgarizálja, prostituálja. Csak arra számíthatunk hogy az íróban megmarad a teremtési vágy, és legyôzi az akadályokat. Amerikában ez könnyű is meg nehéz. A technika villámgyors változásai és reklámírozó követelményei széjjelkapcsolják az emberi kívánalmakat. Ugyanakkor Amerikában a kezdeményezés is szinte állampolgári kötelességnek számít. Hamar kerülnek a dolgok a nyilvánosság elé, de hamar is tűnnek le. A tegnapi hírnév ma már ismeretlen. Pesti egyetemi hallgatóim már másnap közlik, hogy ismerik legutóbbi könyvemet, legalább „látásból”. Ha nem, szüleik hívják fel rá figyelmüket. Az Egyesült Államokban a tanulónak fogalma sincs ki a tanára, az csak egy fizetett alkalmazott, „Mr. Akárki”, aki a diplomát majd aláírja. A business minden elôtt, ez hatja át a könyvek világát is. Tradícióról, a kultúra folytonosságáról alig lehet szó, újdonság mindenekelôtt, mielôtt az idô fátyla beborítja. Összegezzük: a közeljövôben legalábbis a kis kiadóé a jövô! Néhány könnyen árusítható könyvre támaszkodva, komoly műveknek szentelheti idejét.

Molnár Tamás

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu