buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Egymásra utalva


2007.05.24

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Morcsányi Géza 1995 óta, tehát több mint 10 éve áll a Magvető Kiadó élén. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez az időszak igazi sikertörténet. Sorolhatnám a díjakat, amelyeket a szerzői, illetve maga a Kiadó kapott. Pedig már rég elmúlt az az idő, amikor az író szép csendesen megírta a művet, leadta valamelyik kiadónál, aztán elégedetten hátradőlt a székében. Teljesen új stratégiákat kellett kidolgozni.
 

• Hogy lehet ma, ebben a könyvdömpingben szerzőt „megcsinálni”?

Morcsányi Géza: Én a magam részéről nem szeretem ezt a fölépíteni-, megcsinálni-féle címkézést. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a világ ezt sulykolja, ezt sulykolja a média – az ember óhatatlanul belekerül ebbe a szóhasználatba és ebbe a fajta gondolkodásmódba is. Nagyon sokszor direkt külön meg kell állnunk egy pillanatra, nehogy nagyon elvesszünk ebben a nagy „megcsinálásban” és „fölépítésben”. Természetesen vannak a mi munkánknak, a szerzőkkel való közös munkánknak olyan szakaszai, olyan elemei, amelyek valamelyest fedik ezt a folyamatot. De ezek nem pusztán egy marketingfolyamatnak a kipipálandó stádiumai. Egy sok tényezőből álló folyamatról van szó. Az első pont az, hogy ha mi egy irodalmi művet fontosnak gondolunk, akkor nagyon szeretnénk, hogy azt mások is olvassák. Mi a mutatója annak, hogy sokan olvassák a könyvet? Egyértelműen az eladott példányszám. Az elmúlt két-három évben azonban minden könyvkiadással, minőségi irodalommal foglalkozó ember érzékelhette, hogy a nyilvánosság közege nagy mértékben mediatizálódott. A kereskedelmi média hatása olyan erősen áramlott be a kulturális közéletbe (talán nem is ez a jó szó rá, inkább találó a kulturális folyamat, szcéna kifejezés) és ezen belül a könyvkiadásba is, hogy marketing szempontból bizonyos fontos stádiumok nélkül szinte lehetetlen sikert elérni. Ha egy szerző nem tud valahogyan belekerülni az újságokba, ha nem sikerül valamilyen módon fölkelteni a média figyelmét az adott mű iránt, akkor már tényleg csak a csodára lehet várni. Azt azonban soha senki nem tudta bebizonyítani, hogy nem ugyanolyan csoda ez akkor is, hogyha ott látjuk a szerzőt a televízió képernyőjén és az újságok oldalain, hiszen számtalan olyan esetről tudunk, amikor a művel foglalkozott a média, a közönség ítélete mégis negatív volt, nem kellett neki a könyv. Biztos recept nincsen. Tény, hogy nagyon fontos részévé vált a munkánknak, hogy miután a szerző a szöveget megírta és bizonyos szempontból valóban hátradőlhet a székében, mi pedig legjobb tudásunk szerint kivittük a piacra, ezen túl és ezzel párhuzamosan egy csomó olyan tennivalónk is akad, amelyeknek a súlya az utóbbi években nagyon megnövekedett.

• Többes számban beszéltél. Mennyire csoportmunka ez? Létezik egy piramis: a legtetején a kiadó tulajdonosa áll, aztán a kiadó igazgatója, de alatta ott vannak (ami nagyon fontos) a minél jobb szerkesztők és a marketingesek. De kinél van a Magvető esetében a döntés joga?

Hogyha ezt határozottan és egyszerűen meg akarom válaszolni, akkor azt mondom, hogy én. De bárki, aki volt hozzávetőleg is hasonló helyzetben, nagyon jól tudja, hogy az autoriter, önkényes döntések nagyon veszélyesek tudnak lenni. Nem mondom, hogy nem volt erre példa az elmúlt 12 évben, de a Magvetőnél mindig is olyan szerkesztőkkel dolgoztam, akikkel kölcsönösen kíváncsiak voltunk egymás véleményére. A viszonyunk tehát nem alárendelő, hanem mellérendelő. Azt meg pontosan tudjuk, hogy az embernek a legönkényesebb döntéseiben is mennyi öntudatlan mozzanat van, amit a külvilág, más emberek és egyéb tényezők határoznak meg. Tehát közösen próbálunk meg álláspontokat kialakítani. Engem nagyon érdekel a kollégáim véleménye és természetesen még millió más dolog, aztán a végén én döntök.

• És mi alapján dönt a kiadó vezetője egy szerző mellett? Esterházy Péter, Kertész Imre, Parti Nagy Lajos stb. esetében, amikor a Magvető Kiadóhoz kerültek, már egyértelmű volt a helyük a magyar irodalomban. Závada Pál esetében fordított a dolog: egyértelműen a Jadviga párnéja című regény megjelenése után vált közismertté. Grecsó Krisztián is elsőkötetesként került a Magvetőhöz. Milyen szempontok döntenek egy kézirat vagy egy szerző mellett?

Egymillió szempont jön számításba, de az alapvető mindig az, hogy megmoccan-e az ember szívében valami, akár az enyémben, akár a kollégáiméban. Az alap mindig ez, és csak utána jönnek az egyéb szempontok. Mondjuk, tíz évvel ezelőtt sokkal szűkösebb lehetőségei voltak nemcsak a Magvetőnek, hanem egyáltalán a teljes kortárs magyar irodalomnak. Akkor, emlékeim szerint, a mostaninál sokkal többször kellett azt mondani, hogy nagyon szívesen foglalkoznánk egy könyvvel, de a lehetőségeink egyszerűen eddig terjednek és nem tudunk továbbmenni. Ez a szempont most sem veszett el, mert ha az ember felelőtlenül, meggondolatlanul, a kiadói energiák (pénz, időigényesség, piaci lehetőségek) fölmérése nélkül csak az intuíciója, csak az első sejtése után megy, a piac azt nem hagyja büntetlenül, nagyon keményen az orrára koppinthat. Bárkitől hallunk is valamit, valamelyik szerzőnktől vagy általunk fontosnak tartott irodalmártól-kritikustól, netán egy másik kiadó szerzőjétől, a döntést mindig komoly és alapos mérlegelés előzi meg. Lehet, hogy ez néha túlzott óvatossághoz vezet, máskor viszont olyan kockázatokat vállalunk, amelyek utóbb túl nagynak bizonyulnak. De a döntő az, hogy egy szöveg, egy mű számunkra fontosnak tűnik vagy sem. És a fontosság megint nagyon sokféle lehet.

• Egyszer egy rangos német kiadó vezetője azt mondta a vele készített interjúban, hogy igazából csak kortárs szerzőkkel érdemes foglalkozni, mert a halott szerzőt már nem lehet megmutatni, irodalmi estre elvinni. Ennek aztán teljesen ellentmond Márai hihetetlen sikere. Magyarországon nem egy kritikus számára érthetetlen ez a siker. Vagy Bartis Attila például, úgy tűnik, népszerűbb Németországban, mint idehaza. Csodaszámba megy az a nagy érdeklődés is, amit Dragomán György második regénye keltett külföldön, számtalan fordítás készül. Mit kér ma a piac? Ki lehet ezt számítani? Vagy mi az, ami sikerre számíthat? És vajon különbözik-e a magyar piac reagálása a külfölditől?

Nem, nem különbözik nagyban. De mert ez egy kicsi piac, ennyire Balkán-közeli piac és hogy ilyen az országunk közélete, amilyen, ez apró szempontokból módosítja az igényeket. A piaci igények viszont lényegében ugyanazok, ugyanazok a trendek. Ebben a műfajban, a minőségi irodalom műfajában is természetesen legnagyobb igény az érdekes, lineáris, egyszerűen elbeszélt történetek, regények iránt van.

• Meglehet azt mondani, hogy történelmi témájú regény vagy kortárs közegben játszódó regény a trendi?

Szerintem ebből a szempontból mindegy, hogy kortárs vagy történelmi. Teljesen természetes, hogy a kortárs környezetben játszódó történeteknek azért nagyobb esélyük van: bizonyos mechanizmusok a hétköznapi életből sokkal könnyebben érthetőek, ezt adott esetben sokkal könnyebben be lehet építeni egy adott történetbe, sokkal könnyebben emészthető, sokkal lineárisabb tud lenni.

• Ezt azért is kérdezem, mert egyszer Terézia Mora mondta, amikor a Harmonia Caelestist fordította, hogy sokat tépelődött azon, hogyan tehetne bizonyos magyar történelmi vonatkozásokat egyértelművé a német olvasók számára. A regény végül is óriási sikert aratott.

Persze, mert nem ezeken múlik. Egy koherens, komoly mű minden utalását, minden rejtett célzását nem lehet átvinni. Egyrészt, mert azok vagy nincsenek meg, vagy nincs meg az alapjuk, vagy elmúlnak, vagy éppen nyelvileg nem megoldhatóak. Ellenben hogyha az egésznek van ereje, és jól van fordítva, akkor az az erő meg is szólal. Persze ilyen közhelyeket lehet mondani, hogy egyáltalán nem különbözik a nyugat-európai vagy a világtrend a magyartól. Ha jól tudom, Nádas Péter egyszer úgy fogalmazott, hogy konfekciókönyvekre vágyik a piac, vagyis globalizálódik, popularizálódik stb. Ez teljesen így van. De ez épp olyan, mint hogy most esik az eső, vagy nem esik az eső. Ezen nincs mit jajongani, nincs mit siránkozni és sajnálkozni. A minőségi irodalomnak mindig is az volt a tétje, hogy vajon meg tudja-e találni azokat a formákat, azokat a regisztereket, azokat a réseket, ahol meg tudja vetni a lábát. Elvileg ugyanilyen szempont a piacon, a „nagykönyvek” szerint, hogy a szerzőnek a média számára alkalmas és kívánatos, netán kibeszélhető valakinek kellene lennie. Ez vagy így van, vagy nem. Megint csak szerzői, emberi minőség és szerencse kérdése, hogy adott esetben egy író menynyire tudja a saját képére formálni azt, amit a média akar tőle és mennyire tudja megőrizni a saját fizimiskáját ebben az őrületes darálóban. Ami az említett szerzőket illeti, vagyis Bartis Attila és Dragomán György külföldi sikereit, azok pedig teljesen logikus következményei egy folyamatnak, de nem nélkülözik megint csak azt a megmagyarázhatatlan elemet. A sikeren persze nagyon sokan dolgoznak az ottani kiadóknál is, mint ahogy mi is körülötte dolgozunk. Mert igyekszünk minden egyes könyv esetében megtalálni azt a mozzanatot, amivel el lehet érni valami ponton túli átlendülését, magyarán, hogy tudomást vegyen róla a külvilág. Ez sokszor véletleneken múlik. Egyetlen egy igazi alapját tudja az ember elgondolni az összes ilyen hab mögött, azt, hogy ezek jó művek. Tehát hogy ezeknek van erejük, ezekről lehet beszélni, ezeket lehet ajánlani és ezeknek van esélyük arra, hogy fölkeltik maguk iránt az érdeklődést. Azt mondod, hogy Bartis Attila nagyobb sztár külföldön, mint nálunk. A Nobel-díj után nagyon sokszor elhangzott, hogy Kertész Imrét sokkal inkább ismerik külföldön, mint itthon. Ez nem igaz! Csak egy nagyon buta, arányokat nem figyelembe vevő látszat eredményezhet ilyen megállapításokat. Nem veszi figyelembe azt a valamit, ami maga az írói életmű és az írói létnek a tömege, ami egyrészt itthon mögötte van, másrészt már külföldön is mögötte van. Különben is, a sztárságot külföldön sokkal könnyebb észrevenni, mert itthon sokkal kisebb méretekről van szó. Az, hogy A nyugalom első kiadása mondjuk kétezer példányban fogyott el, miközben egy hasonló státuszú mű akkoriban jó, ha elvergődött ezer példányig (ma már ennél kevesebbel is beérjük, ennél kevesebbnek is örülünk adott esetben), ez a magas példányszám azt mutatta, hogy A nyugalom és Bartis Attila már kivívott magának egy rangot, egy pozíciót. Mint ahogy Kertész Imre is, noha nem volt látványos a dolog, mégis sokkal nagyobb hatása volt, mint számos más szerzőnek, akiknek a hírét esetleg sokkal jobban ismertük itthon. Mert mélyebb, igazibb volt a Kertész-művek hatása a Nobel-díj előtt is idehaza. Nagyon könnyű azt mondani, hogy legyen regény, legyen olvasmányos, a szerzőnek legyen jó svádája, legyen a küllemében valami izgalmas, lehetőleg ne legyen túl idős és még lehetne ezeket a dolgokat sorolni, de ez mind adott esetben nem jelent semmit. Mert, hogy visszakanyarodjak a beszélgetés elejére, az egész felépítés-megcsinálás elmélet nem veszi figyelembe azt, hogy ami nincs meg az egész folyamat legelején, vagyis maga a szöveg, a mű, ha nincs ott a tehetség, ha nincs ott az irodalmi teljesítmény, akkor megette a fene az összes ilyen fölfújt és megcsinált és fölépített szerzőket, könyveket – azok olyanok is.

• A Magvető kiadónak alapjában véve „háziszerzői” vannak, vagyis művek sorára szerződik az alkotóval. Csakhogy minden életmű egyenetlen: vannak benne nagyszerű munkák és kevésbé sikerültek. A mind szakmai, mind anyagi értelemben sikeres művek ellensúlyozzák-e eléggé ezt a jelenséget?

Persze, ez a legizgalmasabb része a kiadói tevékenységnek és a stratégia elgondolásának. Ha logikailag nézzük, ott van a legelején a legdöntőbb pont, egy ismeretlen szerző ismeretlen műve (hála Istennek ilyenből rengeteg van), és akkor a kiadónak választania kell, ezt a művet kiadja vagy nem. Az első és alapvető megfontolásunk egy-egy ilyen döntésnél az, hogy – nem mintha ezt száz százalékban lehetne előre tudni – mérlegeljük, vajon mi várható egy olyan szerzőtől, aki megírta ezt az első művet, merrefele fog elindulni. Hihetetlen lutri, és csak az érzékeinkre, az ízlésünkre, az ösztönünkre bízhatjuk magunkat. Az viszont kétségtelen kiadói döntés, vagy nagyon fontos stratégiai elem, hogy szerzőink esetében hosszú távú együttműködésben, együttmunkálkodásban gondolkodunk. Ez a szerződéseinkben nagyon érintőlegesen, és az esetek nagy részében nincs is benne. Én nem nagyon hiszek az olyan jogi klauzuláknak, amelyek mögött nincs valóságos kötődés szerző és kiadó között. Mert hogy utána kezdődik igazából az érdemi munka: ha egy szerző, egy könyv idekerült, igyekszünk úgy teljesíteni a szerzővel és könyvével kapcsolatban, hogy a szerzőnek eszébe se jusson a következő munkáját máshová vinni. Érezze, hogy nálunk mind a munkája, mind ő maga jó helyen van. Ezt a helyet, ezt a biztos házat igyekszünk megteremteni minden szerzőnknek. Ebben nagyon jó tapasztalataim vannak, mert a legkínosabb véleményünket második-harmadik művekről szinte kivétel nélkül mindig érdemi komolysággal fogadták a szerzőink. Az esetek többségében sikerül megtalálnunk azt a hangot, ahol ezek a dolgok megtárgyalhatóak, például hogy nem azt hozza, amit mi vártunk. A lényeg az, hogy nincs szükség elhallgatásra, finomkodásra stb, mert addigra teljesen evidenssé vált, hogy közösek az érdekeink, hogy együtt sírunk és együtt nevetünk.

 
 
 

Jósvai Lídia

Magvető Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu