Tizenegy éves koromban olvastam az elsô, szerencsés módon ifjúságnak szóló, valódi krimit. A Pionírújság fogalmazáspályázatán nyertem, Méhes György könyve volt: Az a bizonyos Vitalit-ügy. Természetesen a szívemhez nôtt, s a szerzô minden elérhetô írását habzsoltam. Majd következett a kamaszkor sznobizmusa: lekicsinylô elutasítása minden lektűr-ízű vagy didaxis-gyanús könyvnek; még késôbb pedig a bölcsész kritikai állásfoglalása az ingerlôen népszerű, Molnár Ferenc-i könnyedséggel szerkesztô vígjátékíróval szemben. Egyszóval: a Méhes György műveihez való viszonyulásom „fejlôdésíve”, föltételezem, akár szubjektív, de modellszerű példája is lehet a szerzô elfogadottságának a szűkebb irodalmi berkekben és a szélesebb közönség körében.

Méhes György megkerülhetetlen alkotója a romániai magyar irodalomnak. Az ötvenes évektôl errefelé aligha akad gyerek Erdélyben, aki nem olvasott Méhes-meséket, történeteket. A Gyöngyharmat Palkó, a Szikra Ferkó, a Tatárok a tengeren, az Egy tucat léggömb (és sorolhatnám tovább) – mind a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom maradandó értékei. Ott van a helyük Móra Ferenc és Benedek Elek legszebb lapjai mellett, és ami ezekhez képest is többlet: a lebilincselô meseszövés, a gyereklelket elvarázsoló fantáziavilág, meg az a különös adottság, hogy a jótékony nevelési szándék is rejtôzik a példázatos történetek mögött. Az úgymond felnôtteknek szóló regényei kevésbé ismertek; színművei, vígjátékai viszont minden idôk legsikeresebb magyar drámaírónak körébe vonják a szerzôt. A kritika és a szakirodalom épp ez utóbbi műfajokhoz viszonyult szűkmarkúan és bizonytalankodva.

Mindaz, amit ilyetén tömörséggel leírtam Méhes munkásságáról, akár kézikönyvekbôl is kimásolható volna. Magyarán: közhely. Tudniillik a mindenkori kritika sem volt képes túllépni a hasonló közhelyeken, elmaradt akár az egyes darabok próza-, illetve drámapoétikai elemzése, akár a gazdag életmű helyértékének kijelölése valamely irodalmi kánon alapján.

Szándéka szerint eme látványos hiánynak a pótlására készült el Orbán János Dénes (saját műfaji megjelölése szerint) monográfiája. A kötet azonban valami egészen más, műfajilag megnevezhetetlen irányba fordult: „Véleményem szerint… az olvasót meg kell gyôzni arról, érdemes elolvasnia a szóban forgó irodalmi alkotást.” Ebbôl a tétova célkitűzésbôl következik, hogy a szerzô nem tudta eldönteni, kiknek szánja „egyfajta olvasónaplóját”. Szerkezetileg részben idôrendet követve, részben műfajok szerint sorol egymás mellé – ízlése szerint válogatott – műveket. Módszertani szempontból többnyire azt az eljárást alkalmazza, hogy a fejezetek elején vázolja az egy csoportba sorolt alkotások keletkezésének körülményeit, majd (a „híres regények”-re emlékeztetôn) sok, terjedelmes idézet segítségével egy-egy regény, dráma cselekményét. A módszeréhez illeszkedô csevegô stílus tehát szólhatna érdeklôdô, kamaszkorú iskolásoknak, az irodalomkedvelô szélesebb olvasórétegnek vagy ifjúsági irodalomból vizsgázó fôiskolásoknak. Egy másik, intellektuálisabb szálon, visszatérô motívumként, igyekszik megvédeni a tárgyalt szerzôt a föltehetôen rosszindulatú kritikáktól, és számon kéri: „Miért nem történt meg…Méhes sokoldalú munkásságának újraértékelése?” Az efféle kérdések, sejthetôen, az irodalmi szakma szűkebb körét célozzák meg. Ilyenkor óhatatlanul poetológiai, műfaj-tipológiai, esztétikai vagy kanonizációs problémákba ütközik; az elméleti kitekintéstôl azonban elvi okokból tartózkodik. A kritikának és a szakirodalomnak – jogosan, de érvek nélkül – felrótt hiányosságokat tovább gördíti. Kifogásainak ellent mond a kötet egyharmadát kitevô függelék: Kuszálik Péter precíz és kimerítô bibliográfiája Méhes György munkáiról és műveinek értékelésérôl.

Méhes György életműve egyébként, bírálatoktól és dicséretektôl függetlenül, régen megtalálta a maga helyét. Regények és színdarabok üzenetképességét mindig az utókor és a késôbbi divathullámok igazolhatják – ez ellen Shakespeare, Goethe sem lázadozhatna. Azt viszont – több serdülô-korosztály nevelôjeként és szülôként – tanúsíthatom, hogy a gyerekek élvezettel olvassák, némelyek rajonganak Méhes György ifjúsági könyveiért. Lehet-e ennél nagyobb öröme és sikere egy írónak?

Orbán János Dénes: Bizalmas jelentés egy életműrôl
Erdélyi Híradó
254 oldal, 1500 Ft

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!