buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Dinamizmus és önelemzés


2002.02.18

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Másfél évvel az eddigi legteljesebb gyűjteményes kötet után jelentkezett újabb verseskönyvvel Csoóri Sándor. Remélhetôen most már végképp hamis legendának bizonyul az a közhellyé vált vélekedés, hogy ô a kilencvenes években, miután fontos közéleti szerepet vállalt, keveset írt. Hiszen a válogatott köteteken kívül három verseskötet és két esszékötet tartalmazza az évtized termését, s ez éppen azt bizonyítja, hogy ô az a kivételes értelmiségi, akiben a politikus nem ölte meg még átmenetileg sem a művészt, a tudóst.

A könyv a Csöndes tériszony furcsa fogalmát kapta címül. Nem szinesztéziás jellege miatt tartom furcsának e kifejezést, amelyet az Esztergomi elégiában a szövegösszefüggés, a jelképesség és az érzékletesség összhangja jelentôssé is tesz, hanem a kötetegésszel való kapcsolatában. Olvasva a verseket kiviláglik, hogy a költônek fizikai-biológiai értelemben nincs tériszonya. Kedvelt helyszíne a hegy, a magasság, jellemzô a dinamizmus: a repülés, a lebegés, az úton levés, gyakori a szél jelenléte, az állatok közt sok a madár, s a kötet elsô felében némi túlzással szinte leltárát kapjuk a járműveknek a szekértôl a vonaton át a repülôkig. Szimbolikus értelemben sem a tériszony a jellemzô: a versekben megmutatkozó személyiséget elementáris nyitottság jellemzi mind az önelemzésben, mind a világ dolgaiban. Kétségtelen azonban, hogy mindvégig az otthonosságtudat és az otthontalanságérzet képei és képzetei feszülnek egymásnak, s a feloldhatatlan dilemmákba valóban bele lehet szédülni.

S még valamibe. Erre az iszonynál lélektani értelemben talán pontosabb fogalom a félelem, a térképzet helyett pedig inkább az idôét kell figyelnünk. E versek írásának esztendeiben közelítette, majd töltötte be az alkotó a hetvenedik életévét. Elkerülhetetlenül a számvetés ideje ez, különösen olyan embernél, akinek kritikai érzéke és önkritikája mindig erôs volt. Harminc könyvvel a háta mögött, többek közt Herder- és Kossuth-díjjal koszorúzva a legtöbb művész megelégedetten dôlne hátra. Csoóri Sándorra azonban soha nem volt jellemzô a megelégedettség, soha nem érezte azt, hogy megpihenhet. 1990 körül sem mutatkozott felhôtlenül optimistának a jövôt illetôen, késôbb erre még kevésbé lehetett oka. Ô elsôsorban nem verseinek, esszéinek esztétikai érvényességén mérte munkájának eredményességét, pontosabban szólva nem elégedett meg ennyivel, mert hatni akart. Nem csupán a jóakaratú műélvezôre, hanem arra a cselekvôképes emberre, arra a polgárra is, akivel együtt egy szabadabb és boldogabb magyarságot szeretne látni Európa közepén és a huszonegyedik század hajnalán. Egy évtized magyar történelmének félsikerei és – legyünk optimisták – félkudarcai – azonban elhomályosították – nem a látást, hanem – a sejthetô jövôt. Megkeseríti ez a kisebb-nagyobb örömöket is. S szkeptikusabbá teszik a történelemszemléletet. A hatvanas-hetvenes évek tanúi emlékezhetnek az akkori hivatalos véleményre: a szocializmus léte Magyarországon már végérvényes. Azóta megtapasztalhattuk az ellenkezôjét. S jogos az aggály, hogy mivel a politika, így a történelem sem ismeri a „soha” fogalmát. A magyarság a maga kárán is tanult a huszadik század történéseibôl. Tudta ezt Csoóri Sándor már évtizedekkel ezelôtt is, ám a fiatalember, majd az érett férfi életlendülete küzdelemre serkentette. Most viszont – bár elsôsorban nem a hetven év fáradtsága, hanem az életút mind beláthatóbb határoltsága magyarázza a változást – a közéleti szerepvállalástól való keserű búcsú a meghatározó. S olyan búcsú ez, amely – a versekben legalábbis – nem látja a nemes ügy folytatóit.

A Csoóri-lírát mindig elégikus jellegűnek tartottam. Soha nem volt ez egynemű szólam, feltűnô azonban, hogy az utóbbi években egyre több rapszodikusság jelenik meg. A társadalom- és létszemléleti zaklatottság műfaji értelemben is megmutatkozik, hitelesen fejezve ki a változást.
Csoóri Sándor költészete a szétfoszlóban lévô posztmodern korra visszatekintve példázza a megôrzött szuverenitás hitelességét és esztétikai érvényességét.

Csoóri Sándor: Csöndes tériszony
Széphalom Könyvműhely
112 oldal, 1500 Ft

Vasy Géza

Széphalom Könyvműhely

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu