buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 12, csütörtök
Gabriella napja





















Évfordulók:
1821: Gustave Flaubert születése (Rouen)
1928: Csingiz Ajtmatov születése (Seker)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Lexikonok közelében


2002.02.18

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Mikor olvas (vesz kezébe) az ember enciklopédiát, értelmezô szótárt, egzotikus fűszer- vagy koktélszakkönyvet, életrajzi lexikont, szaktárgyi bibliográfiát, növényhatározót meg más efféle – testes és tekintélyt parancsolóan költséges – tudományos és/vagy ismeretterjesztô művet? Két esetben biztosan. Akkor, ha szüksége van egy-egy adatra, és akkor, mikor nincs más olvasnivalója, vagy ha csupán kotorászhatnékja támad a könyvespolcon, könynyebb megfázások idején például, amikor nem tudni, mi a jobb, a díványon szundikálni vagy valami írott szöveg fölött bóbiskolni, zsibbasztó nyári verôn és ólmos téli szürkeségben. Régi tapasztalat az is, hogy az ember nem akkor jut a legizgalmasabb olvasói élményekhez, ha célirányos kereséssel kerít be egy könyvet, mint nélkülözhetetlen adatbázist, hanem ha véletlenül: egy utcai párbeszéd törmelékeibôl bukkan fel egy cím, az ablakpucoláshoz használt újságpapír sötétre vizesedett fecnijén, esetleg míg célod felé haladsz a könyvtárban, szemedbe szökik a „szabad polcon” az a könyv, ami – úgy lehet – megváltoztatja (ha nem is az életedet, de) azt a délutánt (biztosan). S korunk nagy mámorforrása, az Internet is mintha inkább magáért a tallózásért volna, nem az ismeretszerzést megkönnyítendô (mondhatjuk felelôtlenül) – hiszen a véletlen varázsa mennyire megejtôbb, s tán hasznosabb is, mint az, hogy szisztematikus munkával érjük el – esetleges és hasznosnak talán csak látszó – célunkat az információk végtelenjében…

Ezt a vázlatos rajzot a mi mostani esetünkre úgy vetíthetjük rá, hogy beismerjük: életrajzi lexikonról szabályos és szokványos műbírálat nem írható. Vagy ha igen, akkor a recenzensnek birtokában kell legyen az az ismeretmennyiség (sôt valamivel több), mint amit a könyv szerzôi-szerkesztôi összegezésre alkalmasnak gondoltak. Mi a teendô? Természetesen nem más, mint annak a beismerése, tudatosítása, sôt híresztelése, hogy ennek a könyvnek ott a helye mindazok könyvespolcán, kézügyben, hogy az íróasztalnál ülve is el lehessen érni, akik számára a múlt, hangsúlyosan mondva, a magyar múlt soha nem záródik le, akik a tűnô idôt olyasféle múló idônek látják és hiszik, ami a jelenlétnek nemcsak virtuális tája: ahol néha otthonosabbnak érezhetjük magunkat, mint a mindenkori mában. Ahol adatok után is – ha muszáj – lehet kutakodni, de ahol kellemesen, sôt kéjelegve is lehet múlatni az idôt. Mi is hát ez a könyv?

Ez a könyv az Új Magyar Életrajzi Lexikon. Hat kötetre tervezve, mintegy 7-8000 oldalon bemutatva „azokat a személyeket, akik a gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális, műszaki és sportélet területén az elmúlt több mint ezer évben megörökítésre méltót alkottak, vagy valamilyen módon hozzájárultak a magyarság sorsának alakulásához.” Némi pátosszal fogalmazva, célját tekintve ez a vállalkozás a magyar múlt értékeinek mauzóleuma óhajt lenni. Annak a hiányzó nemzeti kegy- és emlékhelynek a pótlása, amit a zivataros magyar századok folyton leromboltak. Nincs magyar Westminster Abbey, hiányzik az a katedrális a századok óta zordan és épen terpeszkedô, hollórikoltástól hangos Tower közelében, ahol mindenkit megtalálhat a látogató az angol történelembô, aki számított. S ahol a bejáratnál – kikerülhetetlenül – van letéve a háborús miniszterelnök, akit cinikus korunkban – mint a minap értesülhettünk róla – a legnagyobb brit személyiségnek tart a szigetország közvéleménye. Ezzel szemben a 20. századi magyar miniszterelnökök igen jelentôs hányadát vagy a bitó alá, vagy a kivégzôosztag elé szokta küldeni a közvetlen utókor, esetleg a jelzett angol miniszterelnök gyôztes keleti partnere és kollégája szállíttatja végleges fogságba. Hol vannak királyaink, hol az erdélyi fejedelmek, hol az olyan írók, mint Zrínyi és Petôfi? Sehol, azaz itt, ebben a könyvben, többiekkel együtt, akik itthon maradtak, vagy csak holtukban kerültek vissza az anyaföldbe.

A legkülönbözôbb tematikájú, válogatási körű és a legeltérôbb felépítésű „tudástárak” között az életrajzi lexikonoknak van egy-két olyan megkülönböztetô vonásuk, amelyekre ez a hatalmas vállalkozás is felhívja a figyelmet. Az életrajz, az ilyen-olyan műfajban (emlékiratként vagy önéletrajzként, vagy portréként) megszületô bibliográfia ember és mű, alkat és tett, psziché és gyakorlat mindig egyedi összefüggéseivel izgatja pár ezredéve az utókor okulni és borzongani vágyó emlékezôit. Izgat a szent és izgat a bűnözô, a király és a költô, a tudós és az anekdotákban megörökített különc, a hadvezér, az utazó és a kamrája világmindenségébe rejtôzô filozófus. Ennek az igénynek görög, majd római felismerôi már a Krisztus születése körül századokban megalkotják azokat a bámulatos életrajzi gyűjteményeket, amelyek máig érvényes példái még a minôsítésektol tartózkodni próbáló, visszafogott szóhasználatú újabb biográfiai lexikonoknak is. Hiszen bármit is mondjon a posztmodern műbírálat: a műtôl elválaszthatatlan az alkotó személyiség, és a személyt is csak akkor ôrzi meg az idô, ha alkotásai is maradandóak – érdekesek vagy a kor és az utókor számára újra meg újra értelmezôi kihívást jelentenek.

Császárok, költôk, filozófusok és szentek – ôk álltak a figyelem középpontjában az antikvitásban és a középkor századaiban, ôket követik majd a reneszánsz és a polgári újkor idején a festôk és szobrászok, az orvosok, a papok, a tudósok, s már a 17. századtól felbukkannak az igazi életrajzi lexikonok. S a régi, ún. írói életrajzi lexikonok (nálunk a „Czvittinger” vagy a „Horányi”, vagy a „Ferenczy-Danielik”) sem csak a szépirodalom jeleseit tartják számon, hanem mindenkit, aki fontos ember volt vagy fontos dolgot írt. S hát ki nem? Szinnyei József elképesztô műve, a Magyar írók élete és munkái 14 kötetben nem a magyar múlt irodalmát örökíti meg (csupán), hanem a sokszázados magyar írásbeliséget magát, a bányamérnök szakszövegétôl a kisdedóvás traktátusain át a balneológiai búvárlatokig, a másfélszáz évvel korábbi hasonnemű könyv, Bod Péter Magyar Athénásának intenciói szerint, mely könyvnek ez a címe: „Magyar Athenás avagy az Erdélyben és Magyarországban élt tudós embereknek, nevezetesebben akik valami, világ eleibe bocsátott írások által esméretesekké lettek, s jó emlékezeteket fennhagyták, historiájok.”

Az Új Magyar Életrajzi Lexikon rokonszenvesen rövid elôszavában azt írja Markó László fôszerkesztô felettébb rokonszenvesen, hogy „az emberileg lehetséges legteljesebb objektivitásra törekedtünk”. Lehet, hogy kell majd bizonyos adatokat korrigálni, elképzelhetô hogy egy-egy szakma a maga érthetô sovinizmusával méltányolható pótlásokra jelent be igényt, az viszont a mai olvasat számára elképzelhetetlen, hogy a már olvasható két kötet majd harmadfél ezer oldalát minôsítô jelzôk vagy tendenciózus hiányok miatt a lexikon-szakma politikai kuriózumai közé sorolja az utókor. Mint – ne hallgassuk el – ennek a műnek a közvetlen elôzményét, a Magyar Életrajzi Lexikont, amelynek két kötete 1967-ben és 1969-ben jelent meg. Hogy azután 1981-ben egy új A–Z kötet következzen, erre meg 1994-ben egy még újabb. Érdekes volna – ha nem is érdemes – utána olvasni annak, hogy a pótkötetek milyen mértékben tartalmazzák a hatvanas évek vége óta elhunytak adatait, s mennyiben azok biográfiáját, akik valamilyen ok miatt kimaradtak annak idején…

A politikai objektivitás mellett a szakszerűség a másik méltányolható vonása ennek a nagy vállalkozásnak. A szakszerűség azt jelenti, hogy figyelem és alaposság. Egyetlen példát hozva csak: a portrék végén közölt szakirodalom még a megjelenés évébôl is utal cikkekre, könyvekre, ami azért dicsérhetô felsô fokon, mert tudjuk, tapasztaljuk, hogy a könyvszakma teljes szerkezeti átalakulásával az utóbbi évtizedben együtt járt a – korábban azért szolid rendszerességgel működô – bibliográfiai feltáró munka szinte teljes megszűnése. Minden szakma és minden kutató szinte csak magára van utalva, ha ismereteit napra készen óhajtja gyarapítani. Tehát az olvasó nyugodt lehet: ez a lexikon a politikában és az irodalomban, a sportban és a természettudományokban, a filmművészetben és a teológiában stb., stb. a 2000. évig megbízható (alap)ismereteket nyújt.

Ha egyetlen jelzôt szabadna csak leírni jellemzéséül ennek a műnek, talán a „komoly” melléknévnél állapodhatnánk meg. Szakmai elkötelezettségében és a szöveg szolidan gondos kivitelezésében éppúgy komolynak ítélhetô, amiként formája és külleme is az. Nemcsak odaillô a könyvespolcra, de oda is való. Méghozzá a mindig aktuális Ki kicsoda mellé. Abban az élôk, ebben a holtak lelnek otthonra. Ahogy onnan idejutnak nevekké váló eleven alakok, úgy fognak majd innen is kikerülni máraelszürkült nevek, érdektelenné váló sorsok, tettek és művek emlékei. Leckét adván mindannyiunknak arról és arra nézvést, hogy mi is a halhatatlanság.

Magyar Életrajzi Lexikon 1–6.
Magyar Könyvklub
kötve, kötetenként 9900 Ft

Alexa Károly

Magyar Könyvklub

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu